Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 8. szám · / · BALÁZS BÉLA: MAETERLINCK
"A mozdulatlanságban tárja ki magát az életmisztérium és a csendben megcsendül a lélek. Az eseménytelen mozdulatlanság ábrázolása az ideál."
De mért drámában? Az ember azt gondolná, hogy ezt a mindigegy viszonyunkat a kozmoszhoz, ezt az álló élethangulatunkat leírással és lírával jobban lehet kifejezni. Az ember azt gondolná, hogy regényben, versben... Heine asszony jóformán csak filozófiai programját mondja el Maeterlincknek. Bennünket mesterembereket érdekel, hogy mi abban a specifikusan drámai. Végre is a mozdulatlanság dramatizálása sok ember szemében contradictio in adjectonak tetszhetik. Mért elgondolhatatlan mégis az a misztikus muzsika, mely Maeterlinck drámáiból felénk lehel akár reményben, akár versben? Talán mert muzsika? Talán mert misztikus? Örök irigységem, hogy a muzsikusoknak nem kell beszélniük és örök szerelmem, hogy a drámában nem lehet beszélni. Amit pedig a csendből kihallok, azt mindig muzsikának hallom. "Ajk és nyelv csak úgy tudják ábrázolni a lelket, ahogy valami katalógusszám Memling egy képét ábrázolja." Pedig hát regényben, versben szavak kellenek a kifejezéshez. De a drámában megszólalhat a hallgatás. Ha regényben, versben azt olvasom "Csend - Némaság", ez két hangos szó. És ha leírom, akkor látható metafora. Csak drámában lehetséges hallható csend. Csak a drámában érezzük a szavakat, melyek elhallgatást, csendet jelentenek. Pedig a csend, a mélyebb és örökebb; csak beléje burkolva léphetünk közel a Nagy Titokhoz. A dráma a miszticizmus műfaja. És Maeterlinck misztikus. Hiszi, hogy közeledik az idő, melyben lelkeink érzékeink közvetítése nélkül fognak érintkezni. "Hogy gondolatok nélkül gondolkodunk legerősebben", hogy "a tények csak kóbor utócsapatai, kémjei a nagy erőknek, melyeket nem látunk". Ez a misztikus - a dramatikus világnézet. Ez az a világhangulat, mely csak színpadon érzékíthető meg egészen és amely az életnek csak eleve dramatikus szemléléséből fakadhat bennünk. Maeterlinck összegyűjtött "Theatre"-ját Marionette színháznak nevezte. Mert csakugyan marionettek. Mert az igazi, főegyetlen szereplő bennük az az erő, mely tolja, húzza őket, az "erő, melyet nem láthatunk".
A dráma a miszticizmus katekzochén műfaja. Fejlődőben van mind a kettő: dráma és miszticizmus. Már irodalomtörténetileg is kimutatható a paralelitásuk. És talán valamikor, ha diadalmas virágjukban lesznek, egymásra fognak eszmélni.