Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 7. szám · / · FIGYELŐ
Költőnket érdekli a tudomány. Még a fogantatás problémája is. Nem titok előtte, hogy "mikor a férfi magvai a törvény értelmében való rendeltetési helyére ömlik, millió meg millió spermatozoa törekszik benne kirendelt céljához: - a petéhez. A millió meg millió eleven szálacska közül egyetlen egy éri el a petét. A többi elkallódik."
Költőnket nem izgatja többé a régi közhely: mi lesz a sok dalból, ami el nem hangzik. Sokkal inkább ilyen problémával lepi meg az ihlet pillanata: mi lesz a sok spermatozoából, ami célt nem ér. Csakhogy ezt nem lehet megírni versben. Miért? Miféle törvény tiltja? "Minden lángész valami törvény ellen szegül". Lett belőle tehát "dialógus" Homo és Homunkulusz között. Rendszerint Homo kérdez és Homunkulusz felel, többek között oly meglepően új tételekben, mint a fent idézett. Ezt legalább még értem. De például: hogy mi a nemzet? "Degenerált lángész aszkéták flagelluma, melyből gúzst csavarnak a maguk és elkallódott spermatozoa-társaik köré"... Homóból egyszer kitör az őszinteség: "Nem értek ezen a nyelven."
A fő tétel különben az, hogy minden lángészben van már valami a homunkuluszból. A dialógusban a következő nevek fordulnak elő: Newton, Nietzsche, Stirner, Plato, Dante, Homeros, Petőfi, Goethe, Madách, De Sade, Beardsley, Maeterlinck, Aristoteles, Baudelaire, Stecchetti, Tibullus, Wilde. A címlapon Harsányi Kálmán. Nem álnév.