Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 5. szám · / · FIGYELŐ
Most került kezembe a Magyar Iparművészet januári száma, abban Korongi Lippich Elek úrnak a finnekről szóló értekezése s ez értekezésnek következő passzusa:
"Egy publicistánk, valami szabadgondolkodó" meg is írta most nemrég: "Egészben véve furcsa, hogy ez a kis nép oly súlyt vet arra, hogy a világon legyen. Mit szeret azon a nyelven, mely nem jelent egyebet, mint egy kényelmetlenséggel többet? Mit mond neki a muzsikája, mely nem mond semmit? Mit félt azon a kultúrán, mely halovány leöntés tea a nyugat főzetéből? Mit veszítenek nemcsak a világ, de ő maga is, ha átolvadt volna a svédségbe, vagy elvegyülne abba a nagyszerű tengerbe, melynek vizei felett a Tolsztojok s a Dosztojevszkik lelke lebeg? Igen, igen, ez így van. Érthetetlen erőlködés..." - Így is gondolkodnak tehát a finnekről nálunk olyanok, kik egyáltalában gondolkodnak róluk. Meg kell azonban nyugtatnom finn barátainkat és testvéreinket afelől, hogy itt ily szuverén gőggel mégis kevesen szólanak róluk, talán éppen csak ez az egy. Ránk nézve lenne ördöngös baj, ha a tárgybeli ismeretnek és az ideális lendítő elemeknek ily nagy hiányában szenvedő világfelfogás foglalna tért a magyarul gondolkodók között. Egyáltalában nem tudni valamiről... erre kapható a magyar: de váltig nem kapható az afölött való csodálkozásra, hogy miképpen szeretheti egy sokat szenvedett ősnemzet a saját nyelvét, zenéjét és miképpen csügghet a saját kultúráján különösen akkor, ha olyan megszentelt az a nyelv, ha olyan magas fejlettségű az a zene s oly ép és erős gerincű az a kultúra, mint aminő a finneké."
Korongi Lippich Elek úrnak e keserves fogalmazványával szemben meg kell állapítanom, hogy a cikk, melyből idézetét kivágta - a Nyugat első számának tőlem származó Kelet népe cikke - éppen az ellen a szuverén gőg ellen szólt, mely a kis népekről így gondolkozhatik, s lángoló hitvallás volt a kis nemzeteknek abbeli joga mellett, hogy nyelvükön, zenéjükön, kultúrájukon csüggjenek. A mi kis nemzetünknek ebbeli jogát még az a fejletlenségünk sem teheti kétségbe, hogy olyanok, akik magyar létükre egy ép magyar mondatot alig tudnak leírni, a magyar gondolkodás megszabói gyanánt beszélhetnek lóhátról, s akik, mint Korongi Lippich Elek úr, vagy nem olvassák el, amiről írnak, vagy nem értik meg, amit olvasnak, főtisztek lehetnek a magyar oktatási minisztériumban.