Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 5. szám
Bibor az arcodon és bibor a kehelyben
És biborfelhők állnak a lelkem felett.
Az éjszakának kinnt valahány álma
Belevilágít ide a szobádba! -
Mi lehet ez Éva, mondd, mi lehet?! -
Csodálatosan cseng ez a kocintás!
Szellemharangszó mély, mély víz alól!
Kóbor viszhangja egy ősrégi dalnak!
Ki énekelte? - Hány száz éve annak? -
Ha ketten összeérünk, újra szól! -
Millió álomtól izzó lett az éj kinnt!
Mért hallgatódzol? Mondd, mire hallgatunk?
Hogy zúg a csend! - Egy folyó zúg felettünk
Érzed az árt? - Az elébb mind lebegtünk
Ugye mondtam, hogy fenéken vagyunk! -
Mi lehet ez Éva, mondd mi lehet?
Tágra nyílt szemekkel mért nézünk egymásra?
Zúg a folyó. - Ez tán az ifjúságunk?!
Benne úszhat most az egész világunk
Nem mozdul lelkünk, nem nyúlunk utánna.
Tűz ég a szemedben és tűz ég a kehelyben!
Mámoros szépséged a lelkemben lobog,
S az éj minden álma
Mint a lepke szállva
Itt rajzik körötte.
Zúg a csend fölötte
És én hallom benne
Mind a dalt amit még dalolni fogok!! -