Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 3. szám · / · BÍRÓ LAJOS: ILKA

BÍRÓ LAJOS: ILKA
- Történet egy vidéki városból -
XV.

Az asszony egyedül maradt és előbb kábultan feküdt egy ideig. Azután a csengőhöz ment és türelmetlenül, hosszan csengetett. Azután újra csengetett és azután megint haragosan, hosszasan nyomta a csengőt.

Végre bejött az álmos szobalány.

- Lidi - mondta neki az asszony - hozasson egy fiákert. A kétórás gyorsvonattal utazunk.

A szobalány elbámulva nézett rá.

- Csak nem! - mondta.

- De igen. Menjen.

- Még be sincs minden pakolva.

- Majd a szakácsné utánunk küld mindent.

- De ilyenkor éjjel...

- Fogja be a száját és kotródjék.

Az asszony haragos volt, ideges, lázas, türelmetlen. Gyorsan felöltözködött és várta a kocsit. Fel és alá járkált a lakásban, toporzékolt, tombolt és sóhajtozott a türelmetlenségtől.

A kocsi megjött.

- Menjünk - mondta a szobalánynak.

- Én még nem vagyok felöltözködve. És még egy óránk van.

- Hát siessen, siessen már. Kint akarok lenni a vasútnál.

Végre kocsiba ültek. Az asszony behúzódott az ülésébe és gyűlölettel nézte a házakat, amelyek mellett elmentek. Kint az állomáson lefátyolozta magát, beült a váróteremnek egy zugába és reszketett tőle, hogy ismerőse talál jönni. De nem jött senki.

Két órakor végre beült a vonatba. Egyedül voltak egy fülkében. A szobalány elaludt, az asszony pedig maga elé nézett és átvirrasztotta az egész éjszakát.

- Soha nem megyek vissza ebbe a becstelen fészekbe - gondolta. - Minek maradtam eddig is? Miért nem jöttem el? Miért nem utaztam? Legalább az első után... Miért nem utáltam meg hamarább az egész várost?

Egész éjjel ezzel a gondolattal foglalkozott: miért nem jött el hamarább. Miért engedte, hogy újra meg újra meglepjék, torkon ragadják becstelenebb és becstelenebb ötletekkel? Nem tudott válaszolni magának, de egyre nagyobb és keserűbb undort érzett a város iránt. Nem gondolkozott azon: mi történt vele? Nem is próbálta magyarázgatni. Csak az az egy homályos érzése volt, hogy nagyon piszkos a teste.

Budapesten hotelbe mentek. Az asszony itt megfürdött, azután fáradtan lefeküdt és délutánig aludt. Délután már nem volt olyan rosszkedvű és gondolkozott, hová menjen.

- No Lidi - mondta a szobalányának - hová menjünk nyaralni.

- Velencébe - mondta a szobalány.

- Lidi, Velencébe nem szokás nyaralni menni. Velence nagyon meleg.

Elhatározta, hogy először Ischlbe megy. Másnap már el is utazott. Harmadnap ott volt.

Ott eltöltött három hetet. Azután Marienbadba ment, azután Svájcba. Még mindig messzebbre akart jutni Magyarországtól. Elment Vichy-be. Itt három hónapot töltött, három nyugodt hónapot.

Az első napokban megismerkedett egy magyar családdal. Eleinte el akarta őket kerülni, de nagyon kedvesek voltak és mégis barátságot kötött velük.

Csak hárman voltak. Az apát Ozoray Balázsnak hítták; nyugalmazott bíró volt, fehérhajú, kedves öregúr. Ott volt még a felesége: egy fehérhajú, kedves öregasszony. És a fiuk, ifjabb Ozoray Balázs, egy huszonhárom éves fiatalember: csendes, szerény és jó modorú.

Három hónapot töltöttek együtt zavartalan és jó barátságban. Szeptember végén Ozorayék jelentették, hogy ők most lemennek a Riviérára. Az asszony azt mondta, hogy velük megy. Nagyon örültek neki.

Októberben le is mentek Beaulieu-be. Az asszony itt is csendesen, szépen, nyugodtan és elégedetten élt. Nagyon megbarátkozott a fiatal Ozorayval. Boldoggá tette, hogy a fiatalember udvarias, tapintatos, szelíd, mint egy fiatal lány.

- Íme - mondta boldogan magában - egy izmos, erős férfi hónapokig együtt tud velem lenni anélkül, hogy egy bántó célzást tenne, anélkül, hogy egy sértő szempillantáson rajta lehetne kapni.

Bizalommal és barátsággal sétált együtt vele, csónakázott, zongorázott, olvasott vele.

Decemberben egy napos, riviérai délutánon egyedül ültek a hotel kertjében. Az öregek felmentek ebédutáni alvásra.

- Egy kérésem van - mondta ekkor halkan a fiatal Ozoray.

- Mi?

- Kérem: jöjjön hozzám feleségül.

Az asszony hátradőlt a székében és csodálkozva nézett rá.

- És ezt csak így mondja?

- Így. De alaposan meggondoltam.

Az asszony ekkor előrehajolt és gyöngéden mondta:

- Nem. Nem megyek. Hogy gondol ilyet? Hat évvel vagyok idősebb magánál.

A fiatal Ozoray lehajtotta a fejét és a kavicsot turkálta.

- Az nem tesz semmit. Én szeretem magát...

- Nem. Én nem akarok férjhez menni. Soha és semmiképpen.

Ozoray elpirult és halkan mondta:

- Nagyon szeretem. Nagyon szeretem.

Az asszony tréfálni próbált:

- Majd elmúlik az a szerelem. Fiatal emberek szerelme nem tart soká.

- Ez máris soká tart. Szeretem. Szeressen engem. Szeressen engem.

Lázasan, halkan, alázatosan könyörgött neki.

Az asszony védekezett.

- Nézze - mondta melegen - én nagyon sokra becsülöm a maga barátságát. De én tisztességes asszony akarok maradni.

- Hát jöjjön hozzám feleségül.

- Azt nem.

- Hát akkor... akkor szeressen így.

- Nem lehet. Nem tudnék az édesanyja szeme közé nézni.

- Csak akkor tud, ha engem boldogtalanná tesz?

- Majd elmúlik ez a boldogtalanság.

Ozoray halkan, alázatosan, állhatatosan könyörgött és az asszony csendesen, kitartóan védekezett:

- Tisztességes asszony akarok maradni. Én nem tudok másképpen élni. Maga is megvetne akkor...

Később lejöttek az öregek. Este azonban megint egyedül maradtak. A fiú újrakezdte a halk, alázatos, szelíd könyörgést. Az asszony bágyadtan védekezett.

Éjjel lett, a tenger felől hűvös szellő támadt. A fiú halkan és lázasan könyörgött.

- Szerelmem, szép asszonyom, királynőm: könyörüljön rajtam.

Az asszony körülnézett és látta, hogy már mindenki felment lefeküdni, és hogy későre jár az idő. A fiú könyörgött. És ő ekkor előrehajolt a fiúhoz és halkan és melegen azt mondta neki:

- Csak egy esetben tudnék...

A fiú felvillanó szemmel nézett rá.

- Ha biztosan tudnám - mondta szelíden az asszony -, hogy az életét mentem meg vele...

A fiú zavarodottan nézett rá, azután lihegve, sietve mondta:

- Az életemet menti meg.

- Ha a revolvert venném ki a kezéből - folytatta áldozatkészen az asszony.

A fiú kitágult szemmel nézett rá.

- Fiatal embernél - mondta megrovóan és jóságosan az asszony - borzasztó az ilyen gondolat. Erre nincs oka. És nincs joga sem.

A fiú lázasan mondta:

- Megölöm magamat, ha nem lesz az enyém.

- Ezt nem engedhetem - mondta melegen az asszony.

És megsimogatta a fiú fejét.

(Vége.)