Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 3. szám · / · BÍRÓ LAJOS: ILKA
Másnap délután Kurt báró csengetett be az asszony lakásába. Az ajtót azonban nem nyitották ki. A szobalány az ajtó nyílásán szólt ki:
- A nagyságos asszony senkit sem fogad.
- Fontos ügy...
- A nagyságos asszony holnap elutazik és senkit se fogad.
Kurt tárgyalni akart még, de a szobalány otthagyta az ajtó előtt. Kurt megfordult és elment.
Dühös volt. A társaságnak elmondta a dolgot. Kinevették. Ez még dühösebbé tette. Káromkodott.
- A keserves rézangyalát annak az asszonynak. Most becsukatja az ajtaját. Mikor én jövök sorra. A lotyó! Csak éppen én ne?
Később inni kezdett és erre még dühösebb lett. Úgy érezte, hogy jogai vannak az asszonyra és hogy az asszony kijátszotta és megcsalta.
Ivott. Tizenegy óra tájban egyszerre felugrott és menni készült.
- Hová mégy? - kérdezték tőle.
- Várjatok rám - mondta - eszembe jutott valami.
Egy óra tájban visszajött. A sapkáját félrecsapta, a kardját a kezében hozta. Csillogott a szeme. Gőgösen fütyörészett.
- Hol voltál? - kérdezték tőle kíváncsian.
Kurt leült, várt egy kicsit, azután nagyon nyugodtan és nagyon diadalmasan válaszolta:
- A szép asszonynál! A szeretőmnél!
- Mi? Hol? Kinél?
- A szép asszonynál. Ilkánál.
A társaság elbámult.
- Hogyan? Hogy csináltad ezt?
Kurt boldogan élvezte a dicsőséget, azután csendesen és büszkén elbeszélte a dolgot.
- Nagyon egyszerű az ügy. Mikor innen elmentem, elmentem a Mertz-ház elé. A kapu be volt csukva. Megnéztem a rácskerítést. Nem volt valami magas. Átmászok én ezen, gondoltam magamban. Át is másztam, csak egy vas kiszakította a nadrágomat. Hát átmásztam. Melyik lehet most az asszony hálószobája? - gondoltam magamban. Kikombináltam, hogy az utolsó sarokablak. Odamentem. Szépen bekocogtattam az ablakon. Kocogtattam egyszer. Kocogtattam kétszer. Senki se válaszolt. Ráütöttem egyet az ablakra. Erre láttam, hogy odajön az ablakhoz az asszony. Kinyitotta a spalétát, de az ablakot nem nyitotta ki. Kérni kezdtem, hogy nyissa ki, de nem akarta. Erre hangosabban kértem. Erre megijedt, hogy emberek találnak jönni. Erre kinyitotta. Kért, hogy menjek el. Megígérte, hogy holnap mehetek hozzá. De én nem adok semmit az ilyen ígéretekre. Elővettem a revolveremet, felhúztam a kakasát, nagyot pattant a rugó és azt mondtam neki, hogyha be nem ereszt, ott rögtön az ablaka alatt főbe lövöm magamat, mint Zemplény Gyurka.
Kurt elhallgatott. A társaság sürgette:
- És? És?
- És erre beeresztett - mondta Kurt nyugodtan.