Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 3. szám · / · BÍRÓ LAJOS: ILKA
Reggel felkereste Vécsy Pált és megkérte, hogy vegyen maga mellé valakit és provokálja Gált. Délután hat órakor a huszárkaszárnya lovaglóiskolájában háromszor egymásra lőttek. Azután átmentek a vívóterembe és karddal verekedtek. Az első összecsapásnál a Girálthy nehéz lovassági kardja lezuhant a Gál fejére. Hallani lehetett a zuhanását. A Gál arcát vér öntötte el. Megtántorodott, kiejtette a kardot a kezéből és - csendesen összeomolva - lefeküdt a padlóra.
Girálthy felöltözködött. Kijött hozzá Vécsy.
- A seb - mondta - nagyon súlyos. A kard megrepesztette a csontot. Agyrázkódást kapott. Kórházba kell vinni.
Girálthy keserűen nézett maga elé.
- Meghal? - kérdezte halkan, a foga közé szorítva a szót.
- Nem. Valószínűleg nem. Feküdnie kell egy-két hónapot.
Girálthy kifelé indult a kaszárnyából. Vécsy csatlakozott.
- Hát ne búsulj öreg - mondta neki. - Nem tudom, mi volt köztetek. De akármi volt: ezt te is megkaphattad volna.
- Félek, hogy belehal.
- Hja pajtás, ez a dolog nem ment babra...
Girálthy hallgatott. Terhére volt Vécsy, de nem rázhatta le magáról.
- Durva, ostoba fráter - gondolta. Mégse mondhatom neki, hogy menjen a pokolba.
Hallgatott. Azután egyszerre feltámadt benne az a vágy, hogy felkeresse az asszonyt. Küzdött magával. Nagyon vágyódott utána. Úgy képzelte egy percig, hogy ha elmegy hozzá: visszahódítja. Egyszerűen, természetesen, a győző jogán visszaveszi. Azután undorítónak találta ezt a gondolatot. Undorítónak találta az osztozkodást. És Gálra gondolt és egyszerre ellágyult a szíve. Feltámadt a dühbe és haragba fullasztott szeretete a fiú iránt, a hálája, a gyöngédsége, amellyel régebben dédelgette és vissza kellett tartania a könnyeit, hogy ne sirassa a barátját, a testvérét, akit talán megölt. Végigfutott a hátán a hideg erre a gondolatra, és egyszerre ezt mondta magában:
- Az asszony az oka.
Gyűlölni kezdte az asszonyt.
- Becstelen, buta perszóna - mondta magában. Annak dobja oda magát, aki jön. Hát érdemes az ilyen rongy arra, hogy két derék férfi gyűlölje és gyilkolja egymást érte?
Forrott benne a méreg. Vécsyvel vacsorázott együtt; azután az egész társasággal együtt ivott. Dühösen, keserűen ivott, ádáz haraggal itta le magát. A társaság zajosan ünnepelte. Girálthyból ekkor kitört a harag.
- Komisz, szívtelen banda vagytok ti. Így örültök, hogy a pajtástokat, a barátotokat lovagiasan legyilkoltam.
- Szamár vagy öreg - mondta neki Vécsy. - Igyál!
Girálthy dühödten ivott. Tizenegy órakor egészen részeg volt. Ekkor jött a kocsi - amelyet megrendelt -, hogy kivigye a vonathoz.
- Öregem - mondta neki Vécsy - te egészen részeg vagy. Kikísérlek, beraklak a vonatba, mert még bajod esik.
Beült vele a kocsiba. Girálthy sírt:
- Megöltem a legjobb barátomat, a testvéremet. Megöltem Pistát. Megöltem Pityut!...
Odafordult Vécsyhez. Részegen dadogott:
- Tudod, miért öltem meg. Egy ringyó miatt. Egy rongy miatt. Akarod? Te is megkaphatod. Menj hozzá és mondd neki, hogy megölöd magad, mint Zemplény Gyurka. "Főbelövöm magamat Ilka az ablakod alatt!" ...Mondd neki. Már megkaptad. Olyan buta. Csak ennyit mondjál és füttyents neki - már a tied. Ezért a rongyért öltem meg a testvéremet. Pityut!...
- Részeg vagy te pajtás - mondta neki Vécsy.
Azután berakta a vonatba.