Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 3. szám · / · BÍRÓ LAJOS: ILKA
A vonat megállott. Girálthy leugrott a peronra. Gál várt rá. Kezet fogtak.
- Szervusz fiam - mondta Girálthy jókedvűen.
- Szervusz - válaszolt halkan Gál.
Kimentek az állomás elé. Gál sápadt volt és remegett az ajka.
- Üljünk kocsiba - mondta Girálthy.
Gál egy kis sóhajtással, egy kicsit reszkető hangon válaszolt:
- Menjünk gyalog, ha nincs terhedre. Egy fontos közlendőm van a számodra.
Girálthy kíváncsian nézett rá. Gál lesütötte a szemét és idegesen szorongatta a botját. Elindultak. Gál halkan, remegő hangon és feszesen beszélni kezdett:
- Azt, amit közlök veled, másképpen akartam közölni. Nem itt. És nem így. De a táviratod olyan váratlanul jelentette be a jöveteledet, hogy rá vagyok szorítva a közlésnek erre a módjára. Röviden azt kell veled közölnöm - és kérlek, akármilyen érzelmekkel is, de vedd nyugodtan tudomásul - azt a kérést kell veled közölnöm, hogy a közted és... Ilka között volt összeköttetést tekintsd felbontottnak.
Girálthy megállott. Nyitva maradt a szája és hebegni kezdett:
- Mi?... Mit beszélsz?... Ilka? Ilka? Mit tekintsek felbontottnak?
- A közted és... Ilka között volt összeköttetést.
- De miért? De hogyan? Miért nevezed Ilkának?
- Nagyon kérlek, ne kényszeríts mindkettőnket kínos magyarázatokra, hanem vedd tudomásul nyugodtan a megmásíthatatlan valóságot.
Girálthy a földet ütötte a lábával dühében:
- Miért megmásíthatatlan valóság? Hát mi történt? Mi történt? Miért jössz ezzel a dologgal te? És mi jogon nevezed Ilkának?
Gál nyelt egyet és idegesen és sietve mondta:
- A köztünk lévő viszony feljogosít rá.
Girálthynak megint nyitva maradt a szája. Gúnyosan és keservesen kacagni kezdett:
- Áh? Áh? Áh? Úgy? A köztetek levő viszony? Hát köztetek viszony van? Hát én elmentem és te sietve a helyembe fészkelted magad? Én kitettem a lábamat és te belopakodtál? Én elmondtam neked, milyen a lakás és te betörtél? Hat hete, hogy elmentem és te már egy viszony hírével fogadsz? Egy hetes ez a viszony? Vagy hat hetes? Még meleg volt talán a helyem, mikor tolvajmódra befészkelted magadat?
Gál összeszorította az öklét és igyekezett nyugodtan beszélni:
- Az érzelmeid jogosságát nem akarom vitatni. Ha lecsillapodsz, szolgálok talán némi magyarázattal. Addig csak annyit mondok, hogy a viszonyunk elég régi arra, hogy jogot adjon a következő kérésre: a múlt iránt való gyöngédségből és a gentlemant kötelező tapintatosságból ne gyere be a városba, hanem utazz vissza Budapestre.
Girálthy tombolt dühében:
- Utazzam vissza? Sietve forduljak vissza? De mért? Ha néhány nap alatt a helyembe jöhettél, most én is a helyedbe jöhetek néhány nap alatt. Vagy minek jönnék a helyedbe? Megosztozhatunk. Az ilyen könnyű személyeket, az ilyen buta nőstényeket nem szokás kizárólagosan bírni. Az ilyen rongy azé, aki jön.
Gál felemelte a botját és harsogva kiáltotta:
- Azt az egyet pedig megtiltom neked, hogy azt az asszonyt becsméreld.
Girálthy dühösen csúfolódott:
- Megtiltod? Kis fiam, mit tiltasz te meg nekem? Tacskó! Az orrodat törülöm meg...
Gál ekkor leeresztette botját; a dühtől remegve állt egy percig, azután felemelte a kezét és pofonvágta Girálthyt. Girálthy, a csattanó, váratlan pofontól hátratántorodott. Gál megfordult és otthagyta. Girálthy utána akart menni; azután meggondolta a dolgot, visszafordult a kocsiállomás felé és behajtatott a csendes, éjszakai városba.