Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 2. szám · / · FIGYELŐ
Három ismeretlen Petőfi-relikvia; két vers, egy próza. Petőfit megismerni mind a háromban, ennyi az egész. És mindjárt elő lehet venni Petőfit, a nem-ismeretlent, többi versét és többi prózáját, többi prózája közül különösen Aranyhoz írt leveleit... Hiszen Kéry Gyula szép munkát végzett és senki sem fogja elvitatni a három, eddig ismeretlen Petőfi, "irodalomtörténeti jelentőségét"; hogy ez a jelentőség, ki nem adott vagy elhányt vagy elfeledett, mert a költő által bizonyára jelentékteleneknek ítélt dolgok fölkotrása, általános, kritikátlan tömjénezése vagy lekicsinylése: micsoda bosszúságot okozna most magának a kritikusevő Petőfinek s a költőnek, aki még nem relikvia, arról is el lehetne beszélgetni. De a Petőfi-Arany levelezése nem ehhez való hangulatot teremt, s most azt hagytam abba, mert a magáról prózában beszélő Petőfit a fölfedezett Előszó nélkül is ösmertem, de hogy költői-e a prózája ott, ahol nem ír előszót: annak utána kellett néznem.
Mégis jó volt azokat a dolgokat fölfedezni s velök egy kis meglepetést: a szerényebb Petőfit. "A magyar mérték és rím még nincs meghatározva, ez még ezután fog, ha fog, kifejlődni és meghatároztatni, eszerint róla nincs tudatom, de van sejtésem..." Szalontán ugyanekkor már tudata volt valakinek róla. És... "hogy bennem szaggatottság van, az, fájdalom, való; de nem csoda. Ilyen a század s lehetek-e én másforma? én századom hű gyermeke!" Nem volt tudata, szerénytelen, de jogos, világos tudata arról, hogy igazán naggyá csak ott lett, ahol éppen túlnőtt századán és ahol a 18-adiké volt ugyanúgy, mint a 20-adiké: szeretett és semmi egyebet nem tett, mint anyát, asszonyt, földet, eget örökszép sorokban szeretett, az emberi lélek legmélyebb, legtisztább, századokon át változatlan hangjait hallatta.
Láttál-e a róna felett
Elszállni madársereget,
Ha rája lövének?
Így szállnak az évek - ez a rosszak közé tartozik a másikkal együtt, melyeket Kéry Gyula révén most olvashattunk először. Igen, így szállnak az évek! Hatvan éve, hogy írta, nyilván a Felhők-ciklusba szánta, hatvan év! Így szállnak az évek... és Arany János, aki "nevezetes arról, hogy Petőfi által megénekeltetett s hogy Petőfit viszont megénekelte" - oly fura, megelégedett örömöm az, mikor olvasom, hogy P. Horváth Lázárok kettejüket együtt ütik - tehát így szállnak az évek és Arany János... mit is üzen csak Arany János "lelke jobb felének"?
"A csonka torony is köszönt pedig s kérdezi: mikor lesz szerencséje? S ha valaki azt mondaná neki, nem éri ő már azt meg, mindjárt összerogyna ijedtében. A kert rózsái elmented után azonnal elhervadtak, de ezek legalább jövő pünkösdre ismét megújulnak. A gólya is elment, de nem búcsúzott el végképp. Sándor... Sándor... Oly nagy kedvem volna Felhőket írni."
És így szállnak az évek, de a Petőfi legigazibb hangjai nem szálltak el végképp az ő századával. A kert rózsái, valahány pünkösd, ismét kivirulnak. Hatvan éve? Ma van. Érzem az illatukat és látom, jönnek már, mindig is otthonukra lelnek a gólyák... Petőfi Sándor! Oly nagy kedvem volna Felhőket írni...