Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 2. szám
Űzöm a dicsőség rohanó szekerét,
Hogy ragadjon örök időkbe.
Töretlen utakon, irdatlan nyomokon,
Bús álomromokon
Szikrázik, villan küllője.
Űzöm a dicsőség rohanó szekerét,
Hogy elcsukló lábam elérje.
S amerre robogok, a mély keréknyomok
Nedves, mélypirosok...
Oda hull... hull szívem vére.