Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 2. szám · / · BÍRÓ LAJOS: ILKA
- Hát nem engedi meg? - kérdezte Girálthy.
- Nem.
- De miért, az isten szerelmére?
- Mert mások is hallhatják. Akkor azután van itt egy idegen úr Budapestről, aki engem egyszerűen Ilkának szólít.
- A gyerekkori barátság révén.
- Azt mindenki mondhatja. És hiszi, aki akarja.
Girálthy ránézett. Mégis buta ez az asszony, gondolta magában. De nagyon szép és jó volna feleségnek is, szeretőnek is. Odafordult az asszonyhoz.
- Nagyon büszke az erkölcsös hírére? - kérdezte tőle egy kicsit lenézően.
- Igen - mondta határozottan az asszony.
- Engedje meg, hogy lefessem. A magam örömére. A magam gyönyörűségére.
Az asszony habozott.
- Festek magáról - mondta Girálthy - egy gyönyörű képet. Kiállítom Budapesten.
Az asszony elmosolyodott.
- Ezt nyugodtan teheti - mondta Girálthy. - Hiszen tíz asszonyt festek itt; és nem árt egyikük hírének se.
Az asszony beleegyezett. Girálthy már délután felvitette hozzá a festőállványát és a festékes dobozát. Azután minden délután felment hozzá. Jó képet akart róla festeni, hízelegni akart neki a képpel, a munkát azonban szándékosan késleltette. Meg akarta szerezni az asszonyt. Ez a munka azonban nehezebben ment, mint a festés. Az asszony jókedvű volt, bizalmassá is lett, nevetett, egy-egy kézcsókot megengedett, de Girálthy semmi komoly eredményt el nem ért.
Egyszer festés közben letette az ecsetjét és odafordult az asszonyhoz:
- Mondja, nem akarna maga feleségül jönni hozzám?
- Isten ments! - szólt rémülten az asszony.
- Miért? Olyan ijesztő vagyok a maga számára?
- Nem maga az ijesztő. A házasság.
- Sohasem fog férjhez menni?
- Sohasem.
- Nagyon rossz tapasztalatokat tett?
Az asszony elpirult.
- Ne kérdezzen - mondta zavarodottan. - Nem akarok férjhez menni.
Girálthy felkelt, odament az asszonyhoz és megfogta a kezét. Ekkor igazán izgatott volt.
- Ilka!... - mondta neki könyörgő és forró hangon.
Az asszony felugrott és kiment a szobából. Girálthy káromkodott és hazafelé indult.
Másnap ismét megpróbálkozott az asszony megnyerésével.
- Itthagyom - fenyegette meg az asszony.
- Inkább nem szólok semmit.
- Borzasztó népség maguk férfiak - mondta azután panaszosan és kényesen az asszony. - Itt van már megint ez a Zemplény Gyurka...
- Mit csinál Zemplény Gyurka?
- A múlt télen - egy hónapig - minden nap éjjeli zenét adott nekem és egész nap itt járt az ablakom alatt. Most újra kezdi. És most verseket is ír hozzám. Ezek a buta helyi újságok közlik. És mindenki tudja, hogy rólam szólnak.
- Hisz ez dicsőség - mondta egy kicsit csúfolódva Girálthy.
- Szép dicsőség. Add nekem ifjú testedet: ha ezt ezer ember olvassa. És egy vers, amelynek ez a refrénje: ha nem leszel enyém, hát meghalok. Szép dicsőség.
- Minek kacérkodott vele?
- Én nem kacérkodtam vele. Beszéltem vele és táncoltam vele, mint mindenki mással.