Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 2. szám · / · HATVANY LAJOS: H. TAINE LEVELEI
1854-ben Taine kimondja kárhoztató ítéletét a reneszánsz egész művészetére, mert nincs benne elég gondolat! A festők olyanok, mint a jó munkások - eszményük jól rajzolt alakok feltüntetése, ennél nincs több ambíciójuk. "Szűkelméjű emberek, akikben nincs lelemény", még Michelangelóban sincs, ki testi formák minél nagyobb változatosságával és óriási hatalmával vélt mindent kifejezhetni s tulajdonképpen nem jutott az anatómián túl. Mi egyéb az ő utolsó ítélete? mint emberi testek gomolya (un empilage de bonhommes). Taine bizony különbeknek tartja a filozófiai nevelésű Delacroix-t és Martint.
A gondolatok megnyomorított, szegény fia még nem sejti, hogy a művészet nem gondolat, és nem forma, hanem egy, magát vibrálva kifejező hatalmas én, hogy teljesen mindegy, vajon ez a kifejezés szavak, hangok, csupán jól megrajzolt vagy színesen odavetett alakok segítségével történik, sőt, hogy mindegy az is, vajon szabályok szerint, vagy minden szabályok ellenére, hagyományok nyomán vagy azokat leküzdve készül-e a mű.
A Pireneusokban utazgatva tudta meg először a fiatal Taine, hogy túl a józan ész ultima Thuléjén mily nagy, mily széles világok terülnek el. Hegycsúcsról tekint nyugtalanul szerte s reájut arra a nagy igazságra, hogy érzékeit nem nevelte jól, hogy még látni se igen tud, hogy szép belátásai siralmasan megrontják a szép kilátások élvezetét. Amint már fönnebb megjegyeztem, Taine sohase fedez föl hibát anélkül, hogy jóvátenni rögtön nem igyekeznék. Azt kérdi magától: mint lát a festő? s higgadtan elhatározza, hogy ezentúl festő szemével igyekszik majd a világba nézni. Sebaj, hogy az ő festője nem egyéb, mint palettairodalmár, ki ecsetét inkább tintába keverje, mint színbe! Taine a színek ellentéteiben nem a sötétség és világosság gyönyörtkeltő harcát látja, hanem élettelen dolgok valóságos tragédiáit. Azt hiszi, hogy a szín a tárgyak szenvedélye, hogy a művésznek a vonalak minden törése fájdalmat okoz, hogy az előtte kúszó növény, görbülő fatörzs, mint valami öreg, magatehetetlen ember látása könnyekre fakasztja, míg a jó, buta kövérségű körvonal, a hullámvonal kéjes odasimulása lelkét örömmel tölti el.
Ebből az eszmekörből keletkezett Taine könyve: Utazás a Pireneusokba, melyben tényleg sikerült neki alpesi szél csapdosta, nedves, hűvös illatú fenyvesek leheletében csillogó tájakat festenie; a könyv befejezéséül, mintegy a költői elragadtatás kiengesztelésére a tájban való gyönyörködnitudás elméletét adja. Így sikerült Taine-nak megfontolással a spontán természetimádó lelkiállapotát előbb elképzelnie, hogy utóbb beleélje magát, sőt túl is szárnyalja. Nem a jóhiszeműségét, őszinteségét vonom kétségbe, nem is azt akarom ezzel mondani, hogy benne önként semmise indult meg, csupán arra akarok utalni, mint adja könyve a benyomás ama pluszát.
Ki fogja elfeledni, aki valaha olvasta, mint fejlik ki a Philosophie de l'Art-ban Hollandia tisztára csiszolt és súrolt, jómódú, jóltáplált képéből ez az ország művészetének bársonyban és selyemben suhogó, vértől pirosló, húsosan dagadó, érett szőlők zsíros fényében hamvasan reszkető leírása?
Mily meglepetés ér, ha ezek után Hollandiából írt leveleibe tekintünk!
"...Az utazás egész kellemes... nem unatkozom... sok gondolatot halászok ki mindenféléből, melyeket majd Párizsban fel fogok dolgozni... az utazás hasznos lesz, pár tanulmányt fog eredményezni Rubensről... Ne higgyétek, hogy elragadtatásban élek... Templomok és képek inkább hatnak reám, mint új eszmék és új nézetek ébresztői, mint tulajdonképpeni szépségük által... kritikus vagyok és nem művész..." stb.
Mintha a kritikusnak nem kellene a befogadás művészének lennie?
Legjobb könyvei közé tartozik műve Angolországról; minden érdekli: a boltok és galériák, hivatalnokok és költők, utcák és lakások, parlament és gyárak; úgy tűnik, mintha köztük folytonos izgalomban, szinte lázban élne.
S íme mit ír anyjának:
"Ez a nagy London elfáraszt, elszomorít. Lelkiismeretesen teljesítem hivatásomat, mint anatómus - de nem igen érzek semmit."
Alig hihető, hogy ugyanígy jár Itáliában is...
(Folytatása következik.)