Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 2. szám
Beágyazott a villás Vénség:
Meleg ólban vár élet alom.
Jaj nékem, mert faluba vágyok
S evoé, mert úgy érkezek meg,
Ahogy születtem: fiatalon.
Én fiatalon érkezek meg,
Mankóm is egy dús virágos ág.
Én nem vénülök csak e tájon,
Nekem adatott magyar földön,
Most, az egyetlen, nagy ifjúság.
Szakadhatok messze városba
Vagy visszahódítom a falut:
Sorsom mégis a fiatalság.
Én magyar daccal ébren voltam
Akkor, mikor mindenki aludt.
Asszony leköphet csúfolódva,
Ügyes zsidó röhöghet nagyot:
Vénen, násztalanul, szegényen,
Faluba rogyva, menekülve
Én mégis csak fiatal vagyok.
Ez a nagy, nagy fiatalság,
Melynek a bús Halál is szülés.
Nálunk divat korán vénülni,
Itt ifjak is született vének.
Nekem tilalom a vénülés.