Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.
szemle
Information, Innovation, Inspiration: 450 Jahre Bayerische Staatsbibliothek. Hrsg. von Rolf Griebel und Klaus Ceynowa; Red. Klaus Haller. München, 2008. K. G. Saur Verlag, 706 l.: ill.
A müncheni Bajor Állami Könyvtár (Bayerische Staatsbibliothek, BSB) alapításának 450 éves évfordulója alkalmából megjelent kiadványok közül kettőt, a múltat idéző két katalógus- és tanulmánykötetet, nemrég ismertettek (Magyar Könyvszemle 2009. 1. sz. 125–130. és 130–132). A jelen kötet – mint főcíme is sejteti – a könyvtár mai állapotát, szervezetét, feladatait mutatja be, mintegy belülről szemlélve. A könyv 10 részre tagolódik, nagyjából a könyvtár szervezeti felépítésének megfelelően; a 29 tanulmány 34 szerzője jórészt a könyvtár munkatársa.
Külön fejezetet alkot a főigazgató 60 oldalas írása: „A Bajor Állami Könyvtár a 21. század elején: kihívások, feladatok és eredmények”. (Rolf Griebel) A könyvtár, állományát és szolgáltatásait tekintve, egyike a világ vezető tudományos könyvtárainak. 2008-ban „Az év könyvtára” németországi díjjal tüntették ki. Hármas fő funkciót tölt be: a kulturális örökség őrzője, multimédiás információszolgáltató és innovációs központ. A körülmények egyre nehezedtek (és nehezednek), ugyanakkor a könyvtár feladatköre jelentősen bővült. Az álláshelyek száma 1999 óta 48-cal, azaz 10%-kal, a szerzeményezés költségvetési összege 2003-tól 2006-ig 1.6 millió euróval (14%-kal) csökkent, ami – ha hozzávesszük a hagyományos és a digitális dokumentumok bővülő kínálatát és aránytalan drágulását – valójában több mint 30%-os visszaesést jelent. A szükséges szervezeti és munkaszervezési átalakításokat megelőzte a munkafolyamatok és a költségek részletes elemzése. A döntések előkészítésében a vezetés kikérte a munkatársak véleményét. A beszerzést és a katalogizálást egy osztályba vonták össze, csökkentve ezzel a költségeket is, az átfutási időt is. A könyvtár feladatainak spektrumát azonban nem sikerült szűkíteni. Mi tehát a megoldás, mik az új források? Az egyik: a munkatársak érdekeltté tétele, áldozatvállalása, csúszó munkaidő, de általában jelentős túlmunka. 2006-tól az olvasóterem jó másfélszer hosszabb ideig vehető igénybe: a hét minden napján 8 és 24 óra között, a többletidőben csak külső őrző cég, nem pedig könyvtárosok felügyeletével. Itt és másutt is a könyvben sok az olyan ‘német’ kifejezés, amely nem található a szótárban – az angolban sem –, de magyar megfelelője ismerős lehet közgyűjteményi berkeinkben, mint például: Outsourcing (kiszervezés), Drittmittel (a költségvetési és más állami pénzeken túli egyéb források), Patenschaft (itt: ‘örökbefogadás’). Kiterjesztették és profeszszionális szintre emelték a PR-tevékenységet: a hagyományos kiállítások, előadások mellett fokozott jelenlét a sajtóban, kapcsolat a politika, a gazdaság, az oktatás és a tudomány szereplőivel, lobbizás stb. Pályázatok, közös projektek, szponzorok, sőt a kormányzat útján szereztek támogatást. E helyütt nem szólhatunk minden gondról és eredményről. A könyvtár szerteágazó, jórészben új irányú tevékenységéről a könyv többi fejezete részletesebb képet ad. Itt annyit érdemes megemlíteni, hogy a Bajor Állami Könyvtár a súlyos megszorítások idején sem húzódott vissza, hanem rendkívüli erőfeszítéssel, de előre lépett, hogy ezzel elkerülje a további megvonásokat. A feszített ütem és az elért színvonal azonban nem tartható: elengedhetetlen az anyagi és a személyi fejlesztés.
A következő fejezet a múltból merít. A jubileum, annak minden rendezvénye alkalom arra, hogy a könyvtár a nyilvánosság elé lépjen, de egyben az önreflexió alkalma is, késztetés a számvetésre. Claudia Fabian időben visszafelé halad, mint ma szokás a szakmai önéletrajzban, és a korábbi – megünnepelt vagy még számon nem tartott – kerek évfordulók kapcsán áttekinti a könyvtár történetét és történetének feltárását, kiemelve a mának szóló tanulságokat, így többek között a régi könyvek provenienciájának és a példányok leírásának fontosságát. A mai megváltozott elvárások és technikai lehetőségek közepette is nélkülözhetetlen a jól képzett könyvtáros tudományos igényű munkája, az állomány alapos ismerete és feltárása, a kutatók szakszerű segítése. – Klaus Haller az alapítástól (1558) beszéli el, és képekkel kíséri végig a könyvtár történetét, elhelyezését és gyűjteményei sorsát, a második világháború pusztításain és az újrakezdésen át napjainkig. Bemutatja egy-egy neves könyvtáros működését is. – A 18. századtól München kulturális és tudományos központtá alakult, és ennek az akkori Hofbibliothek is szerves része. Mára a könyvtár a város és Bajorország információs központjává fejlődött, a tudományos kutatás, az oktatás és a közönség szolgálatában. (Ferdinand Kramer)
Egykor az udvari könyvtár egységet alkotott a művészeti gyűjteménnyel (Kunstkammer) és a régiségek tárával. A Bajor Állami Könyvtárnak ma is az egyik rendeltetése a kulturális örökség megőrzése és hozzáférhetővé tétele. Több mint 90 ezret kitevő kódex-, illetve kéziratállományával (37,400 európai, 16,500 keleti és 37,500 zenei kéziratával) a világon az első öt ilyen gyűjtemény egyike. Ezt az értéket gyarapítani kell és kiegészíteni. A kézirat és a régi nyomtatvány nemcsak a kutatás tárgya, hanem szépsége folytán művészi érték is. Brigitte Gullath áttekinti az utóbbi szűkös évek beszerzési lehetőségeit, az 1993 és 2006 között megrendezett 80 kiállítást és a kutatói használat statisztikáját. – A kódexek nyomtatott katalógusai az 1800-as évektől jelentek meg, új sorozatban pedig az 1970-es évektől, a Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG) behatárolt projektjeiként. (Claudia Fabian) A kódexek részletes feltárását, a szöveg, írás, illuminálás, proveniencia stb. vizsgálatát újabban egy vagy megosztva több szakember végzi, majd a leírást egy bibliográfus hozza szabványos alakra. A müncheni könyvtár a kódexek katalogizálásának egyik országos központja lett. A Manuscripta Mediaevalia adatbázis sokféle eredetű és szintű adatot tartalmaz – részben emiatt kellett és kell még igen sok nehézséggel megküzdeni –, és elvezethet például a nyomtatott katalógus vagy éppen a kódex digitalizált formájához. (A dokumentum digitalizálása persze nem helyettesítheti annak szakszerű leírását!) A középkori és az újkori kézirat, továbbá a hagyatékok között nincs éles határ, és az igények is afelé mutatnak, hogy ezeket és a nyomtatványokat egységes módon és együtt lehessen keresni és elérni. – Az 1501 előtti kiadványok, az ősnyomtatványok állománya túllépi a 9700-at; a példányok számát tekintve itt van a legtöbb, közel 20.000 példány. (Bettina Wagner) (A kiadványok számával a British Library az első: 10 390 kiadvány, összesen 12.500 példányban.) Bár Ludwig Hain híres műve, a Repertorium bibliographicum (1826−1838) főként a müncheni könyvtár anyagából készült, mégis a könyvtár ősnyomtatványainak korszerű katalógusa csak 1988−2000 között jelent meg öt kötetben, majd 2005-ben a nyomdahelyek és nyomdák mutatója. A tervezett 7. kötet a művek fordítóit, kommentátorait, a példányok tulajdonosait és könyvkötőit teszi kereshetővé. 2004től a katalóguskötetek anyagát adatbázisba és az internetre vitték, bővítve a keresés lehetőségeit, és hozzávéve a szerkesztés lezárása (1985) utáni gyarapodást (136 kiadvány, kb. 3200 többletpéldány). A bibliográfiai rekordból elérhető a példányok leírása, és egyre több ősnyomtatványnak a teljes digitalizált képe. Így találkoznak a bővülő használat és az állományvédelem szempontjai. – A könyvtár részeként működik a Könyv- és Kézirat-restaurálás Intézete, amely a módszerek kidolgozásának és az oktatásnak is központja. (Irmhild Schäfer) A restaurálás mai elvei, többek között: a lehető legkevesebb beavatkozás és változtatás, megőrizni az eredeti anyagokat és technikát, a használat nyomait is, csupán megelőzni a további romlást; és legyen a könyv nyitható, lapozható.
A könyvtárnak, hagyományos funkcióin túl, ki kell elégítenie az erősödő új igényt, hogy katalógusait és hatalmas régi és modern anyagát az interneten is elérhetővé tegye. Egyes állományrészeket DFG-projektek keretében digitalizálnak, a tömeges digitalizálás bizonyos részét pedig a Google végzi, a könyvtárral kötött szerződés alapján. (Klaus Ceynowa) – A Müncheni Digitalizáló Központ (MDZ) 2003 óta a könyvtár egyik munkacsoportjaként működik. (Markus Brantl, Astrid Schoger) Amellett, hogy kezeli a Google-tól érkező anyagot, amely a 17−19. századi könyvek egymilliónál több kötetét öleli fel, berendezkedett a dokumentumok kímélő szkennelésére, másrészt szkennelő robotokkal az automatikus digitalizálásra. Az egész munkafolyamatot a raktártól a raktárig, a képek tárolását és konvertálását, igény esetén a karakterfelismerést, a metaadatok csatolását stb. egy itt kifejlesztett program vezérli, úgyhogy mindössze 30−60 perc kell, és a könyv már elérhető az interneten. A hosszú távú archiválást, az adatok gondozását a garchingi Leibniz Számítóközponttal együttműködésben végzik. – Az elektronikus dokumentumok egyre növekvő áradata új feltárási módszereket követel. Sokszor be kell érni egyszerűsített leírásukkal, a szolgáltatótól kapott metaadatokkal. A távoli hozzáférésű dokumentumok közül csak a könyvtár gyűjtőkörébe tartozókat és a stabilan elérhetőket veszik fel, digitalizált nyomtatványaik adatait pedig az eredeti dokumentum rekordjába írják be. (Werner Holbach, Klaus Kempf, Gabriele Meßmer) – Az elektronikus források: folyóiratok, adatbázisok és könyvek választékát az igényeknek megfelelően alakítják ki, a párhuzamos nyomtatott verziót és az archiválás lehetőségét is figyelembe véve. Mióta sikerült a kiadókkal úgy szerződni, és a megfelelő azonosítókat kialakítani, hogy a beiratkozott olvasók máshonnan is elérjék e szolgáltatásokat, az összes bejelentkezés 90 százaléka a könyvtáron kívülről jön. Szélesebb olvasói és kutatói kört tudnak ellátni – előnyösebb licencszerződések és például a pay-per-use konstrukció segítségével – a regionális bajor és tágabb könyvtári konzorciumok. (Hildegard Schäffler)
A Tájékoztató és Olvasótermi Szolgálat szerepe változott az on-line katalógusok kiépítésével. A személyes tájékoztatásban más osztályok és csoportok munkatársai is részt vállalnak, 2−2 órás váltásban. A munkatársakat rendszeres képzéssel segítik, és felkészítik az esetleges konfliktusok kezelésére. Vezetéseken és oktatásban ismertetik a könyvtár épületét és szolgáltatásait, az elektronikus adatforrásokat. (Günter Bielemeier, Stephan Schwarz) – Az általános olvasóterem 1997-ben újult meg, modern eszközökkel felszerelve, szabadpolcain 90.000 kötet könyv és 30 000 kötet folyóirat. Az 545 hely tizedét kutatóknak leválasztották. A hosszabb nyitva tartás nem enyhítette a zsúfoltságot. A mai diákokat: a jövő kutatóit és döntéshozóit mégsem lehet kitiltani. (Wilhelm Hilpert, Stephan Schwarz) – A következő két tanulmányt filozofikus hangvétel és némi ironikus felhang jellemzi. „Ki (a könyvár) és hol a könyvtár?” A könyvtárat, a benne lejátszódó folyamatokkal, élő szervezethez hasonlítják, állandó kölcsönhatásban a külvilággal, azaz a könyvtár fenntartójával és használóival (és ide kellene még számítani a dokumentumok forgalmazóit és a többi könyvtárat stb.). Az internet megjelenésével változtak a könyvtár szolgáltatásai (például a másolatok küldése), és eltűntek határai, bár fő helye még mindig a müncheni Ludwigstraße. A könyvtár honlapja (www.bsb-muenchen.de), még ha tömérdek információt kell is közölni, legyen áttekinthető, és mind tartalmilag, mind kezelésében és megjelenésében feleljen meg a mai elvárásoknak. Emellett személyes tájékoztatást is lehet kérni e-mailben, a QuestionPoint könyvtári rendszerben. (Berthold Gillitzer, Wilhelm Hilpert) – Érdekes, bár a könyv témájától kissé eltávolodik, a keresés problémáinak, a találatok relevanciájának és a halmaz szűkítésének áttekintése, a könyvtári OPAC és a keresőmotorok összehasonlítása. Ez utóbbi technológiát részben beépítették a könyvtár 9.3 millió tételt tartalmazó OPACplus rendszerébe. (Berthold Gillitzer) (Az azonosítás folyamatának itt leírt ismeretelméleti taglalását bizony, jó lenne egyszer végiggondolnunk, különösen a ‘régikönyveseknek’, hogy melyek a mű, a kiadvány, kiadás, kiadásváltozat, nyomásváltozat, lenyomat, a példány, a könyvkötés azonosításának ismérvei.)
Az 1950-es években kialakították a tudományos könyvtárak fő gyűjtőkörét, azzal, hogy a DFG támogatásából és saját forrásból beszerzett dokumentumokat kölcsönzés útján az ország más részeiben is elérhetővé kell tenni. A müncheni könyvtárnak akkor tizenegy tudományterület, illetve földrajzi régió jutott, amelyek időközben, így a német újraegyesítéskor is, változtak. A mai állapot szerint ide tartozik az ókortudomány, történelem, zenetudomány, a német nyelvterület, Kelet-, Kelet-Közép- és Dél-Európa, a könyv-, könyvtártudomány és informatika – hogy csak néhányat említsünk. (Magyarország nincs benne a fő gyűjtőkörben, és anyaga nem a Kelet-Európa Osztályhoz tartozik, hanem a Keleti és Kelet-Ázsiai Osztályon belül érdekes módon a „Referat Ungarisch, Armenisch, Georgisch”-hoz.) Az eredményeket számok is illusztrálják. Világviszonylatban is jelentős a mikrofilm- és mikrofiche-állomány. E területeken virtuális szakkönyvtárakat, portálokat hoztak létre. (Monika Moravetz-Kuhlmann) – A következő három tanulmány részletesebb képet ad a történettudomány (Gregor Horstkemper), a szlavisztika és Kelet-Európa-kutatás (Gudrun Wirtz), valamint a zenetudomány (Hartmut Schaefer) körébe tartozó állományról és a mai digitális korszak fejleményeiről. Megjegyzendő, hogy itt őrzik a 10/11. századi híres Freisingi kódexet, benne a legkorábbi latin betűs szláv szövegekkel.
Miután 1999-ben a müncheni Bajor Állami Könyvtár lett Bajorország könyvtári hatósága, néhány intézmény, mint az említett MDZ, valamint a Bajor(országi) Könyvtárszövetség (BVB) számítóközpontja, a Közkönyvtárak Szakfelügyelete és a Könyvtáros Szakiskola, a könyvtár osztályává vagy csoportjává alakult. Számos könyvtár és más intézmény együttműködésével létrehozták és építik az Online Bajor Tartományi Könyvtárat, a bajor történelem, helytörténet és kultúra portálját. (Stephan Kellner, Klaus Kempf) Ez digitalizált képeket, régi dokumentumokat (mint a müncheni Képzőművészeti Akadémia 1808−1920 közötti matrikulái), adatbankokat, teljes szövegű és multimédiás dokumentumokat kínál, például a bajor dialektusokhoz hanganyagot. – A Bajor Virtuális Könyvtár inkább könyvtári szolgáltatásokból áll. Részei a több katalógust átfogó portálok, többek között a BVB Aleph katalógusát is tartalmazó Gateway Bayern, teljes szövegű anyagok esetleg a katalógusból elérhetően, másoló és kölcsönző szolgáltatások, adatbankok stb. (Matthias Groß, Jürgen Kunz) – A városi és községi közkönyvtáraknak az oktatás terén elsőrendű feladata, hogy az iskolákkal együttműködve a gyerekeket az olvasás szeretetére és az új médiumok értelmes használatára neveljék. (Klaus Dahm, Ralph Deifel) – A felsőfokú könyvtárosképzést 2000-től kezdve reformálták, növelték a gyakorlati képzés súlyát. (Elisabeth Michael)
Az elektronikus dokumentumok egyre növekvő aránya, valamint a változó igények és külső körülmények alapvető szerkezeti és szemléleti átalakításokat tettek szükségessé. A Bajor Állami Könyvtár hibrid könyvtárrá alakult, amelyben az elektronikus dokumentumok mellett továbbra is jelen van és gyarapodik a hagyományos, nem digitális állomány. Az előző tanulmányokban már érintett változtatásokat Klaus Kempf az üzemszervezés szemszögéből tárgyalja. A hierarchikus szerkezetet lazítva, adott feladatkör ellátására egy osztályon belül vagy osztályokon átívelően egy-egy munkacsoportot (Referat) hoztak létre, és külön felelősei vannak az egységek közötti koordinációnak. A megszabott időre, alkalmas emberekből toborzott csapatok pedig egyegy projektet valósítanak meg, alkalmazkodva a finanszírozás lehetőségeihez. Az egyesített Állománygyarapítási és Feldolgozó Osztálynak része lett az ugyancsak összevont Folyóirat és Elektronikus Média (ZEM) csoport, valamint „Digitális Könyvtár” csoportként az MDZ. A könyvtár normális működését, szolgáltatásait természetesen az átszervezés idején is biztosítani kell. Minden tekintetben fontos a munkatársak személyes képessége és aktivitása. – Ahogy a „Nyitott kapuk napján” a közönséget talán a titkokkal övezett raktár vonzza leginkább, elképesztőek a raktározás és a szállítás itt közölt számai. (Wilhelm Hilpert, Karsten Trzcionka) A könyvtár állománya 1980-tól 2007-re 4,5 millióról 9,25 millióra nőtt, s ennek ma 57%-a van külső raktárakban. 2006 folyamán (beszámítva a költöztetést is, melyet legcélszerűbb volt saját erőből és saját munkatársakkal végbevinni) az állomány 30%-át mozgatták meg, vagyis egy munkanapon átlag tizenhatezer könyvet, egy dolgozó az évben több mint harminckétezret, minden 50 másodpercben egyet, s mindezt 280 ezer folyóméternyi polcok mentén. Ehhez járul majd a digitalizálásra szánt napi kétezer kötet. Szó van még a raktározás körülményeiről: különösen fontos a jó szellőzés. – A könyvtár akkor százéves épülete és raktára már az 1930-as években túlzsúfolt volt, a födémek és a polcok nem bírták a terhelést, és mindez fából lévén, tűzveszélyes volt. (Christian Stauß) Aztán jött a második világháború… Az épület négy bombatámadásban 85%-ban elpusztult, és a 2 milliós állományból 500 ezer kötet vált semmivé a lángokban és az oltás vizétől. Az épület nyugati szárnyát 1952ben nyitották meg, és az újjáépítést 1970-re fejezték be. Közben a könyvtár új épülettel, később külső raktárakkal is bővült, amelyek, bár lassítják és drágítják a szolgáltatást, 2012-ig képesek a gyarapodást befogadni. További tervek, ha lesz rá engedély és pénz: a belső udvar beépítése és új épület a közelben egy egykori szálloda helyén.
A könyvtár sem létezhet megfelelő ‘marketing’ és ‘imázs’ nélkül. (Klaus Ceynowa, Peter Schnitzlein) Ehhez tapasztalt és kapcsolatokkal rendelkező szakember kell, el kell érni a politika, a gazdaság, kultúra és média mérvadó személyiségeit, a ‘stakeholder’ köröket, akik nem éppen számítanak a könyvtári szolgáltatások használói közé. Meg kell találni a ‘live communication’ eszközeit, nyelvezetét, affélét, hogy „A digitális könyvtár az innováció motorja”; ‘event’ kell, ‘élmény’, színes világítással. A Könyvár tereit bérbe adják gálaestek, termékbemutatók, exkluzív összejövetelek stb. céljára (a 2006-os évben minden tizedik napon), de úgy, hogy ezek minél kevésbé zavarják a könyvtár normális működését. – Az orientalisztika kezdettől fogva, Johann Albrecht Widmanstetter (1506–1557) könyvtárának (benne a magyar Biblia-fordítás egyik része, a ‘Müncheni kódex’, Cod.hung. 1) megvásárlása óta jelen volt a könyvtárban. 2007-ben 16 500 közel- és közép-keleti, európai héber, észak-afrikai és ázsiai kéziratot és 570 ezer ilyen, eredeti nyelvű nyomtatványt őriztek itt. Az állomány az utóbbi években is jelentősen gyarapodott. Helga Rebhan (kinek nevét a kötet végén, a szerzők felsorolásában sajnos elírták) sorra veszi az 1910-től kezdve rendezett, egy-egy előkelő vendégnek vagy a szűkebb szakmának vagy a nagyközönségnek is szánt kiállításokat, melyek egyben elősegítették az állomány tudományos feltárását és közzétételét. E dokumentumok, mint például a Halottak könyve Egyiptomból, a japán Edo-kort bemutató iratok és tárgyak, díszes koránok, tibeti kéziratok és könyvtáblák, a Mahābhārata 83 méter hoszszú tekercse és sok másnak az értéke, különleges anyaga, formája, írása, illusztrálása sokszor nagyszámú látogató közönséget vonzott.
A kötetet a Bajor Állami Könyvtárról szóló kiadványok válogatott bibliográfiája zárja, 33 oldalon, a tárgykörök betűrendjében. (Antje Blomeyer, Bernhard Lorenz) Az egyes tanulmányokat is bőven kísérik hivatkozások; e könyvek, cikkek jó része az interneten is, vagy csak ott elérhető.
A könyvet jól áttekinthetően, formailag is egységesen szerkesztették, beleértve a hivatkozásokat is. Archív és mai felvételek, esetenként színes fotók egészítik ki a mondanivalót. Elírás viszonylag ritkán akad. A tipográfia, a betűméret, sortávolság kellemes. A keménytáblás vastag könyv jól kezelhető. Az előtáblán a könyvtárépület firenzei hatású szép homlokzatának kivágott darabja olyan, mint egy díszlet a kék ég háttere előtt: jobb lett volna a képet a tábla két széléig kifuttatni. Ami pedig a tartalmat illeti: a szerzők láthatólag szabad kezet kaptak témájuk kifejtésében, a terjedelmet sem korlátozták. Itt-ott az az érzésem, hogy rövidebben is meg lehetett volna írni. A sokirányú összefüggések miatt az ismétlések, még eme ismertetésben is, aligha elkerülhetők. A tárgy sem könnyű – könyvtár, információ, virtuális világ, menedzsment és így tovább –, a nyelvezet sem.
A könyv átfogó és részletekbe menő képet ad a Bajor Állami Könyvtár szervezetéről és sokoldalú feladatairól: a változó környezet és a könyvtári lét problémáinak és a megoldásoknak gazdag és igen érdekes példatára, amelyből bizony le kell vonnunk a mindkét előjelű tanulságokat. Ajánlott olvasmány mindazoknak, akik a könyvtárügy bármely területén és szintjén tevékenykednek, különösen, akik terveznek, döntéseket hoznak, oktatnak – még ha méreteink mások is, mint a müncheni könyvtáré.
Rozsondai Béla
Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.