Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.
szemle
Die Ottheinrich-Bibel. Das erste illustrierte Neue Testament in deutscher Sprache. Bayerische Staatsbibliothek, Cgm 8010. Begleitbuch zu den Ausstellungen anlässlich der Zusammenführung der Ottheinrich-Bibel im Jahre 2008. Hrsg. von der BSB. Red. Claudia Fabian und Jürgen Schefzyk. [München]: BSB; [Luzern]: Faksimile Verlag Luzern, 2008. 215 l., ill. /Kulturstiftung der Länder, Patrimonia 334. – Bayerische Staatsbibliothek, Ausstellungskataloge 80./
A Bajor Állami Könyvtár (BSB) 2008-ban ünnepelte – az alapító V. Albrecht bajor herceg korára emlékezve – alapításának 450 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból nagyszabású jubileumi kiállítást és nyolc kamarakiállítást rendeztek. Ezekhez járult kilencedikként az OttheinrichBiblia bemutatása 2008. július 10. és augusztus 10. között. A jubileumi kiállításnak a 79. számú katalóguskötet (Kulturkosmos der Renaissance), az Ottheinrich-Bibliának a 80. kötet állít maradandó emléket. Már itt le kell szögezni, hogy szívet-lelket melengető szép könyv mindkettő, sok-sok jó minőségű képpel gazdagítva.
A katalóguskötet címe rögtön tájékoztat bennünket a legfontosabb tudnivalókról: a kódex egy gazdagon illusztrált német nyelvű Biblia, pontosabban az Újszövetség, amelynek részei a történelem sodrában különböző könyvtárakba kerültek. (Nem ismeretlen nekünk az ilyen eset. Gondoljunk csak az első magyar nyelvű Bibliára, amelynek három része három helyen van: az úgynevezett Bécsi kódex, 1932 óta szerencsére már Budapesten, az OSzK-ban, a Müncheni kódex éppen a BSB-ben, az Apor-kódex pedig a Székely Nemzeti Múzeumban, Sepsiszentgyörgyön.) Az Ottheinrich-Biblia nyolc részéből a BSB-ben 1950 óta három kötetet őriztek. 2008-ban a kódex részei végül Münchenben egyesültek. Kétszáz éve nem volt ehhez mérhető értékű gyarapodása a BSB-nek.
Az Újszövetség másolására 1430 körül VII. (Szakállas) Lajos (1365−1447) bajor-ingolstadti herceg adott megbízást. E kódex német szövege, illetve nyelvezete és az Augsburgban 1350-ben másolt Bibliáé közös forrásra vezethető vissza. Ez a szöveg azonban nem hagyományozódott tovább. Érdekes, hogy a tervezett illusztrációknak kihagyott helyeken a festőnek szóló utasítások mégis latin nyelvűek. (Biztos, ami biztos, értse bármely nemzetiségű festő!) A 307 leveles pergamenkézirat díszítésének azonban akkor csak mintegy az ötöde készült el. Azok a művészek – a kutatás három különböző mestert vagy műhelyt állapított meg – regensburgiak voltak, s a Biblia kifestésében való részvételük szerint Jeromos-, Máté- és Márk-mester néven tartják őket számon. A többi díszítés, vagyis a miniatúrák, iniciálék és képek zömét száz évvel később, 1530−32 között a lauingi mester, Mathis Gerung készítette, Ottheinrich (1502−1559) pfalz-neuburgi választófejedelem megbízásából – immár reneszánsz stílusban. Ez az Újszövetség az egyik leggazdagabban illusztrált a hasonló létező Biblia-kéziratok között. 146 részint egész oldalas kép látható benne. A képek Jézus életének, csodatetteinek, a példázatoknak, az Apostolok cselekedeteinek és természetesen az Apokalipszisnek a fantáziát mindig erősen megmozgató ábrázolásai. Különösen ez utóbbi ábrázolására erősen hatottak a „nagyok”, Albrecht Dürer és Hans Burgkmair hasonló témájú képei. Ez a kódex, nyelvét és Regensburgban készült illusztrációit tekintve, a késő középkori német udvari kultúra kiemelkedő alkotása.
Ottheinrich herceg az elkészült pergamenkódexet Heidelbergbe vitte. De száz év se telt el, s a harmincéves háborúban mint hadizsákmányt kétszer vitték el, 1622-ben Münchenbe, tíz évvel később onnan Weimarba, ahonnan azonban hamarosan Gothába került, s lett a gothai hercegi könyvtár egyik legnagyobb kincse. E századok ban, amíg ott volt, Gothai Biblia néven ismerték. (Egyébként a könyvbarát Ottheinrich hercegnek az egész gyűjteményét, a Bibliotheca Palatinát elvitték Heidelbergből, s a mai napig a Vatikán könyvtárában van.) Az Ottheinrich-Bibliát – ahogy aztán a 20. század közepétől nevezték – a 19. század második felében szedték nyolc részre, és kötötték így újra. Fennmaradt 19. század eleji kötése, de korábbi, eredeti kötése elveszett. Az 1., a 2. és a 7. kötet Coburgba, majd 1950-ben a BSB-be került. (Az 1. és 2. kötetet 2002-ben Luzernban fakszimile kiadásban megjelentették.) A többi öt kötet, két id. Lucas Cranach-festményért kölcsönbe, 1936 óta ki volt állítva a heidelbergi Kurpfälzisches Museumban. 2003-ban adták vissza a tulajdonosnak (ki az igazi?), a „Herzog von Sachsen-Coburg und Gotha’sche Stiftung für Kunst und Wissenschaft” alapítványnak. 2007ben a Sothebynek Londonban árverésre kínálták. És ekkor sokak összefogásával és szponzori támogatásával megegyeztek a vételárban, és néhány nappal az árverés előtt megmentették az Ottheinrich-Bibliát. A BSB számára ennél szebb születésnapi ajándékot aligha lehetett volna szerezni. 2008-ban tehát a BSB-ben újra egyesült ez az Újszövetséget tartalmazó rendkívüli szépségű pergamenkódex, s reméljük, hogy kálváriájának vége, ott is fog maradni, amíg világ a világ.
A kiállítási katalógus, amint ezt az elmúlt években itthon és külföldön már megszoktuk, tanulmánykötet is egyben. A szerzők és a szerkesztők átfogó képet akartak nyújtani az Ottheinrich-Bibliáról; inkább a látogató közönség igényeihez közelítettek, és csak a legfontosabb irodalmi hivatkozásokra szorítkoztak. A kiállítást és a katalógust bámulatosan rövid idő alatt hozták létre. Részletes tudományos vizsgálatokra nem volt lehetőség, de az alkalom és a kötet további kutatásokra adhat ösztönzést. A bevezetőt Claudia Fabian és Jürgen Schefzyk írta. A katalógus-fejezetben reprodukálták a kódexből a 2008-as és a további tervezett kiállításokon bemutatandó oldalakat. Külön fejezetben, egyenként elemzik, más művészi megformálásokkal összehasonlítva, a kódex képeit és miniatúráit. Az egyes tanulmányok tárgya és szerzői: a kódex keletkezése, illusztrálása, továbi sorsa (Brigitte Gullath); a kódex fizikai leírása, állapota, restaurálása – bár a tanulmány címe kodikológiai leírást vagy vizsgálatokat is ígér (Luise Karl, Christl Beinhofer és Irmhild Schäfer); az Ottheinrich-Biblia sajátos, korai német nyelve, összefüggése az Augsburgi Bibliával, egyáltalán a németre lefordított Újszövetség-variánsok (Elisabeth Wunderle); Udo Thorn egy igen érdekes teológiai kommentárt írt az Ottheinrich-Biblia kapcsán; Karl-Georg Pfändtner a kódex művészi kivitelezését elemezte. A Függelékben Manfred Kramer írt az első két kötet fakszimile-kiadásáról, Jürgen Schefzyk pedig a majna-frankfurti ’Élménymúzeumról’, ahol a látogatót egy szcenírozott bibliai világba kalauzolják, nomád sátorral, s a Krisztus korában használatos halászhajó másolatával.
Hogy egybekötik-e újra az Ottheinrich-Bibliát, nem tudni; mindenesetre a kiállításon kifejezetten előnyt jelentett, hogy nyolc klimatizált, minden biztonsággal és – a kódex szempontjából – optimális fénnyel megvilágított tárlóban láthattuk ezt a kincset érő kódexet nyolc helyen kinyitva. Hogy tényleg láthattuk, az a személyes jó kapcsolaton, a BSB Kézirattára vezetője, Dr. Claudia Fabian segítőkészségén múlt. Az OSzK Restaurátorműhelyének nemrég nyugdíjba ment vezetője, Kastaly Beatrix ugyanis egy délnémetországi, szakmai látogatásokkal egybekötött utat szervezett egy busznyi restaurátornak és azok oktatóinak 2008. augusztus 9−17. között. A csoport augusztus 11-én látogatta meg Európa egyik legtekintélyesebb restaurátorműhelyét, a BSB-ét, s a kedvünkért egy fél nappal meghosszabbítva a kiállítást, mi még augusztus 11-én hétfőn délelőtt Dr. Brigitte Gullath szakszerű vezetésével megtekinthettük. Hálás köszönet érte! A tervek szerint egyébként a BSB 2009−2010ben további kiállításokra adja az OttheinrichBibliát Frankfurtba, aztán Berlinbe, majd Gothába, végül Bambergba. Ha valaki ezekbe a városokba akkorra tervez utat, jó, ha tud erről.
Rozsondai Marianne
Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.