stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


H. KAKUCSKA MÁRIA

Az Orczyanum, az Orczy család könyvtárának

vázlatos története I.[1]

Az Orczyak állítólagos 8200 db könyvének Hóman Bálint – Szekfű Gyula[2] szerinti létezéséről, „melyeket az öreg Lőrinc tábornok és ennek fia szedett össze”, (még) nincs hitelt érdemlő dokumentum. Egyes feltételezések szerint már a franciául is tudó Orczy VIII. István[3] is vásárolt könyveket, míg mások írni-olvasni tudását is megkérdőjelezik. A fennmaradt hagyatékból azonban az sem állapítható meg, hogy költő fia, Lőrinc[4] idejében folytak-e az igazán nagy beszerzések, vagy unokái, I. József és I. László idejében. Minden kétséget kizáróan kijelenthető, amennyiben létezett egy könyvtár, annak a családi levéltárhoz hasonlóan kalandos sorsa volt. E tanulmány első része a könyvtár történetéről, második része a könyvekről, tulajdonosaikról kíván szólni.

Az elmúlt évtizedek levéltári kutatásai során az Orczy család archívumának sérülései felbecsülhetővé, sőt – Orczy Seraphinné, Piret Eugenie[5] kezelte iratok kivételével – a hiányzó dokumentumok jelentős részének mai lelőhelyei is megállapíthatóvá váltak. E munkálatok alatt az is kiderült, bárhol is legyenek napjainkban az „előkerült” iratok, az elsőnek tekinthető rendszerezés nyoma, a vörös krétás, három betűből és numerusból álló jelölés a mai napig mindegyikükön megtalálható. Némelyikükön azonban, jelenlegi tárolási helyüktől szintén függetlenül, az Orczyak „legendás” könyvtárának szempontjából fontos, fekete tintás, az 1840-es évekbeli rendezés-félére utaló nyomok is láthatók. Csak feltételezni lehet, hogy ki és mikor végezhetett ilyen munkálatokat. Az biztos, hogy a levéltár valamikori őre(i) több feladattal – például a titkárival, a család jogi képviseletével is meg volt(ak) bízva –, s ezek közül a könyvtárosi lehetett a legkevésbé fontos a család szempontjából.

Hogy a családnak már Orczy Lőrinc (1718–1789) idején volt könyvtára, arra Batsányi János 1786-ban írt levele[6] nemcsak utal, hanem némi fényt is vet az állomány nagyságára, és mintha több könyves helyre is utalna: „…Nagyságod őrsi könyves-házában találtam olyan némely könyveket is, melyek kétszer, háromszor is meg vannak. …”

Orczy Lőrinc Leveleskönyvének[7] 1769. áprilisi bejegyzése „Gyöngyössi Épületemhez vagy 600. szálfára, és 50 000. Sindelre lészen szükségem. …” egy építkezés munkálatait mutatja. Talán a könyv- és levéltár épületéét is, amelyet Fekete Nagy Antal, az Orczyak levéltárának fondálója is említ. Gyöngyös város tanácsa 1723-ban ajándékozta azt a területet egyik földesurának, Orczy VIII. Istvánnak, amelyen a kastély jelenleg is áll. Arról még közvetett adataink sincsenek, hogy Tarnaőrsről könyveket költöztettek volna át Gyöngyösre. Ezek szerint két könyvesháza lett volna az Orczyaknak: egy Tarnaőrsön, Orczy Lőrinc rezidenciájában és egy Gyöngyösön, ahol többnyire idősebbik fia, I. József tartózkodott? Batsányi 1786-os levele és Orczy Elemér 1934-ben felvett Jegyzőkönyve[8] ezt látszanak megerősíteni. Orczy Lőrinc halála után örököse és a család feje idősebbik fia, Orczy I. József[9] lett. Majd ennek fiaival, II. Józseffel, II. Lőrinccel, II. Lászlóval és I. Györggyel négy ágra szakadt a család: az erdőkövesdire, a gyöngyösire, a tarnaőrsire és az újszászira. Orczy Lőrinc fiatalabbik fia és utóda az abauji főispánságban, I. László házassága gyermek nélküli maradt.[10] A régi magyar jogszokás szerint a levéltár őrzőjének a legidősebb ág képviselőjének, így az Erdőkövesden rezidáló II. Józsefnek kellett volna lennie. Ez azonban az iratok elszállítását jelentette volna, de azok továbbra is Gyöngyösön maradtak a fiatalabb 2. ágnál, II. Lőrincnél – mint néhány rendelkezésre álló feljegyzésből tudható –, így feltehetően apjuk, I. József könyvtára is. I. Lőrinc „őrsi könyves-háza” minden bizonnyal Tarnaőrsön maradt. Joggal feltételezhetjük, hogy a „függetlenedő családfők” mindegyike rendelkezett egy-egy saját, személyes könyvtárral, erre 20. századi példát találtunk. Az örökösödés menetének megfelelően, II. József 1811-ben bekövetkező halálával immár jogszerűen is a második fiú, II. Lőrinc, az aradi főispán következett. Azaz most már „jogosan” maradt az archívum továbbra is Gyöngyösön. De valamikor – egyelőre nincs rá pontos adatunk, Fekete Nagy Antal is csak „a század második felére” teszi –, valószínűleg II. Lőrinc 1861-ben történő elhunytát követően, elszállították az archívumot a legfiatalabb fiú, I. György székhelyére, Újszászra, ahol tűzvész pusztította azt.[11] Majd rendezés céljából bekerültek a budapesti Piarista Rendházba, onnan a MOL-ba, ahol 1959-ben készült el a fondálás munkájával Fekete Nagy Antal. Könyvekről, könyvtárakról nem esik szó. Az Orczyak, különösen a „mecénás” I. Lőrinc és I. József könyv- és kultúra szeretetéről több adat is rendelkezésünkre áll, míg I. László tájszeretetéről a pesti homokon az 1797 körül létesített – ma már újra – Orczy-kert tanúskodik,[12] s így érthetetlenül állunk egy bibliotéka nemlétezése előtt.

Márki Sándor, a tudós aradi történész részletesen írt a város nyilvános könyvtárairól, rangsorban az elsőként megemlítve a „Lyceumi könyvtár”-at,[13] amely

„…mint ilyen áll,

a) a törzskönyvtárból,

b) a tanári könyvtárból,

c) az ifjúsági könyvtárból.

A törzskönyvtár azon, többnyire csak a századunk második feléig megjelent könyveket foglalja magában, melyek Arad szabad királyi város adományával, vagyis az úgynevezett Orczy-könyvtárral, továbbá a Vásárhelyi-család, Bohus István, Hendrey Pál, Török Béla, s a magyar országgyűlés ajándékával, végre az iskolai értesítőre nézve a hazai intézetek közt fennálló csereviszony következtében került a főgimnasium és főreáliskola birtokába. A gyűjtemény teljesen még nem lévén rendezve, a kötetek számát véglegesen nem lehet feltüntetni; egészben véve azonban 13197 műből, 131 térképből és 1833 iskolai értesítőből állhat. Ez összegben a legelőkelőbb hely az Orczykönyvtáré, mely 7078 számozott, 1049 számozatlan s 998 kettős kötetet, továbbá 131 térképet, összesen tehát 9125 kötetet és 131 térképet tartalmaz. E becses gyűjtemény eredetileg Gyöngyösön volt elhelyezve s a báró Orczy-család egyes tagjainak, különösen Lászlónak s a két Lőrincnek tudományszeretetéből keletkezett. …”

Eckhardt Sándor[14] az Aradra került francia könyvekről írt tanulmányában ezek jórésze eredeti tulajdonosának gróf Csáky Istvánt és feleségét, gróf Erdődy Júliát tartja,[15] teljesen helyesen. Külön nem említi, nem részletezi az esetleg nem az ő gyűjteményükbe tartozó francia nyelvű köteteket. 1939-ben Szarvasi Margit[16] magángyűjteményekről is szóló tanulmányában a gróf Csáky – gróf Erdődy házaspár könyveiről szólva már megemlíti az akkor még az aradi művelődési palotában őrzött „Orczy-féle könyveket”.

Tehát kellett léteznie egy Orczy-könyvtárnak, amelyet valamikor egy családtag adományozott a városnak. De hogyan, miért és mikor kerültek az Orczy család tulajdonában lévő könyvek Aradra? Kiknek a könyvei voltak ezek? Miért tisztázatlan még mindig sorsuk? Miért nincs egyetlen mutató, katalógus a könyvtár az állományról? A példamutatóan gazdálkodó, gondos Orczy Lőrinc miért nem készített kedvelt könyveiről listát? Voltak egyáltalán használói a bibliotékának? Ezekre a kérdésekre keresünk választ e tanulmány keretében.

A felsorolt kérdések közül a legkönnyebben az utolsóra lehet válaszolni. Különböző kedvező változások következtében lehetővé vált a családi archívum egyes, Magyarországon kívüli helyeinek kutatása, s e munkák sorában az Arad megyei „A. D. Xenopol” Könyvtár[17] és az ottani levéltár következhetett. Az archívumban különböző évekből ránk maradt „kölcsönző cédulák” megtalálásával azt mondhatjuk, hogy „könyvtárnyi mennyiségű” könyv Gyöngyösön volt 1864-ig.[18] A család vagy valamilyen megbízott személyek, legalábbis egy időszakban, kb. 1822–1864[19] között, olyan gondosan ügyelt/ek fel a könyvekre, hogy még a családtagok nevére is „kölcsönző jegyet” állítottak ki hol magyarul, hol németül, néha latinul, esetenként az elvitelükkel megbízott személyt is megemlítve. Ilyen például az „Ujszászi uraság”, vagyis I. György nevére Gyöngyösön keltezett cédula, melyet a könyvek – számunkra még névtelen – felügyelője állított ki:

„ 3. kötet n° 1327-9 B.N.V

La nouvelle Eloise pour J.J. Rousseau, ezt Barát Tiszttartó Úr hozván a’ czédulát a’ M[é]l[tósá]gos Újszászi Uraság’ számára kivitte. 835dik 9ben [november] 17kén

       Baráth János

      Tiszttartó mp.”[20]

Egy ezután következő szebb, olvashatóbb írással kiállított cédulára talán maga az újszászi uraság, báró Orczy Görgy vezette rá a kiegészítő megjegyzéseket:

 

„Feljegyzése a’ Gyöngyösi Könyv-tárból kivett Könyveknek:

Collection Complette des Oeuvres de Mr. Voltaire edition


– későbbi ceruzás megjegyzés: megvan

Collection kxes??? belle de Geneve 1768–409 A.I.


– későbbi ceruzás megjegyzés: 409–438

Wielands poe:tische Schriften 1.2.3. I.H.1585–J.C.4.V


– későbbi ceruzás megjegyzés: nincs

Le Paradis perdu de Milton I.1.2.–1716–J.C.S.N.


– későbbi ceruzás megjegyzés: nincs

Les Nuits L’ Young I.1.2.–1727–8.C.5.N.

– későbbi ceruzás megjegyzés: nincs

Oeuvres diverses de Pope. I.1.2.3.4.5.–1766–70 C.5.N.

– későbbi ceruzás megjegyzés: csak alá– húzás

Geographie Moderne pour S.Pinkerton, G.1.2.3.4.5.6.–2708.3.3.E3.N.


– ez a korabeli, tintával tett kihúzás

majd alatta a báró kezeírásával:

 

23 Julius 1833

 

835ki 9ber 16-án visszahozva Oeuvres diverses de Pope mind az 5 rész és les Penses de Rosseau egy részben.                                                                B. Orczy György”[21]

 

Az egyik legérdekesebb ilyen cédulát, amelyen se dátum, se a kiállítás helye nincs feltüntetve, „Gräfin Steffen Csáky”, vagyis a francia nyelvű könyveiről messze földön híres könyvgyűjtő Erdődy Júlia[22] nevére állították ki:

„– Collection complette des Oeuvres de M. Crebillon le fills. 7 tome

– La Paix de l’ Europe, ou project de pacification generale

– Henriette Vindtanus[?] ou la Coquette abeste[?]

– Le conversations d’ Emilie

– L’ homme Moral ou l’ homme Considerá?

– Le Parnasse libertine

– Le Christianisme de voilé”[23]

Gróf Csáky Istvánné, gróf Erdődy Júlia életéről ami kevés tudható könyvgyűjtőszenvedélyétől eltekintve, nem igazán pozitív.[24] Csákyné és férje Orczy I. Józsefnek illetve Lászlónak is kortársa volt, minden további nélkül kapcsolatba kerülhettek egymással. A meglepetés csak a kikölcsönzött művek némelyikében rejlik. A szabados életvitelt folytató Erdődy Júlia éppen a libertinus irodalom két olyan művét kérte el, amelyek meglétét feltételeztük volna saját könyvei között is. A „kölcsönzőjegy” kiállításának dátuma és helye pontosan nem tudható, legkésőbbre 1809-re becsülhető, mert Erdődy Júlia 1809 körül már elhunyt.

Érdekes a következő lista is:

„Mai nap a Gyöngyösi Báró Orczy csalad Konyvtárábol a kovetkezö konyveket vettem ki:

 

Diderot Oeuvres philosophiques ...............................  

–1369–73 ............  

5 kötet

Heptameron francais ..................................................  

–1295–7 ..............  

3 ..........  

Contes et nouvelles de Marguerite de Valois ..............................................  

2 ..........  

Schmettau Memoires secrets de Hongrie ...................  

–6724–30 [???] ....  

1 ..........  

Pferdebuch in ..............................................................  

[?] ........................  

1 ..........  

La cronique scandaleuse ..............................................................................  

3 ..........  

Servies les femmes des 12 Cerars[?] ...........................................................  

2 ..........  

Manley l’Atlantis .......................................................................................  

5 ..........  

Le nouveau Diable boiteau ..........................................................................  

1 ..........  

Anecdotes de la Comtesse du Barry ...........................................................  

1 ..........  

Soulavie[?] Memoires historiques de la Cour de France .............................  

1 ..........  

Memoires secrets sur la Bapi[?] .................................................................  

4 ..........  

Correspondance de Mme de Gourdon ........................................................  

1 ..........  

La capette [???]verte de M. S. Sartinis .......................................................  

1 ..........  

Receud de pieces unpeu -un peu .................................................................  

2 ..........  

Herkules tonuratios [?] ...............................................................................  

1 ..........  

Le decameron francais .................................................................................  

1 ..........  

L’un de plus ................................................................................................  

1 ..........  

Le pie d’de Fanikitle [?] ..............................................................................  

3 ..........  

La raison en delire .......................................................................................  

1 ..........  

Testament politique du prince … Rakoczy ................................................  

2 ..........  

Szapáry der …atpütipe .[?] ........................................................................  

1 ..........  

Gyöngyös Január 2a 1864[25]

ifj. Szapáry Iván 41 kötet.” 

 

Ez a néhány „kölcsönzőjegy” nemcsak könyvek létét bizonyítja, hanem a családtagokon kívüli, a családhoz nem szorosan tartozó személyeknek is kölcsönzött olvasnivalóval mintegy „kölcsön könyvtári” működést is. A cédulák sajátsága továbbá, hogy nem egyszeri használatra készültek, hanem akár egy év múlva is felírták a kivételhez képest történt változásokat: a visszahozott művek címét, darabszámát, visszaküldőjét. Esetenként a jelzetet is ráírta a kiadó személy, ilyenkor biztosan a felügyelőjük adta ki ezeket, illetve nem volt azonos a kiadó és a viszszavevő személye. A kölcsönzőcédulák elenyésző töredéke maradhatott ránk a kb. 50 db papírral. Feltűnő még – mint a 21. jegyzetben jeleztük –, hogy későbbi, más kézzel, ceruzával készített magyar megjegyzések olvashatók némelyikükön, többnyire a kötetek hollétéről. A kölcsönzés helye általában szerepel a dátum részeként vagy az elismervény megfogalmazásában

„Aus der Freyherrlichen Orczyschen Büchersammlung ausgeborgen habe erkennet, Gyöngyös den 5ten August 1828, Johanna Herta N…” vagy „Quit[t]ungen aus der Schönen Bücher 8. und 9. Lieferung N° 212 und 213 aus der Baron Orczyschen Bibliotek zugenom[m]en. Gyongyos den 13. Februar 834, Michael Fischer mp.,”

a másik név nemcsak kibetűzhetetlensége, hanem a sorok töredékessége miatt is olvashatatlan. Orczy I. Ferenc (1820–1877) ezredes, az újszászi ágból, latinul kölcsönöz:

„Hoc ex Bibliotheca Familiae nostrae me excegisse recognosco Gyöngyösini, die 28a Sept. 834. L.B. Franciscus Orczy, mp.”

Comtesse Nina, (Anna), II. Lőrinc leánya (1810–1879) felsorolja német nyelvű levélkéjében a nála lévő könyveket. Van olyan hét darab műről szóló irat is, amikor a „könyvek őrzője” a katalógus oldalszámát, a kötetek szerzőjét, címét, jelzetét is feljegyezte, azután a kölcsönző hellyel-dátummal- saját aláírásával látta el „Erdő Kövesd, den 17a Juli 1824. Frayin von Orczy”,[26] majd alatta megint más, nehezen kibetűzhető kézzel németül „Alle diese Bücher, Diderot ausgenommen, … der ….Iliade Homers werde durch den Kövesder …übergeschickt …der 18ten Juli 824”. A listán valaha valóban szerepeltek a Diderot, la religion, és az Iliade von Homer című művek, ezeket vastagon át is húzta a hajdani visszavevő. Mindezeket a feljegyzéseket korrigálta a kötetek hollétét vizsgáló későbbi ceruzás kéz, mert megjegyzése szerint, már nem találta a „277. Alte Grundsetzen der Jesuiten Orden, 3.k.4873.” című művet.

 

Hét darab könyvről rendhagyó módon készült jegyzék, mert nem közli a kölcsönző nevét, ugyanakkor felsorolja a kivett kötetek címét, szerzőjét, a kötetek számát, jelzetüket, alá is írta olvashatatlanul, majd németül kiegészíti valaki „verabgefolgt den 6ten 9ter 1846” és mindezek alatt ismét más kézzel, ezúttal is olvashatatlan aláírással „az 1ső sz. alatti könyvek közül beadatott 3 darab, míg hiányzik 140 sz. és 145 k.sz. alatti 2 kötet.” Ez az 1. szám alatt felsorolt olvasnivaló a Gazette nationale, ou le Moniteur universal pour l’année 1791–1793 volt, a „deux Vol: H.I.V.–140–148.” megjegyzéssel. Ezt az egészet ellenőrizte az a későbbi ceruzás kéz.

Érdekes még egy, „Zum lesen für L.”[27] számára készített, a „Seiten des Catalogs”, azaz a katalógus különböző oldalairól kiírt három és fél oldalas lista; amelyet szintén ellenőrzött a ceruzás kéz. Találtunk egy olyan A4 nagyságú papírlapot, amelyen egymás mellé tizes-, egymás alá százas bontásban írt számoszlopok láthatók, néhányuk ki van egészítve címmel vagy szerzővel, de minden egyéb más megjegyzés nélkül; illetve a számoszlop egy részénél pusztán csak „Az Orczykönyvtárból Kollmann följegyzései szerént hiányzó munkák” megjegyzés olvasható s következik pár számsor.

A kölcsönzőjegyeken olvasható művek, szerzők alapján azonban a megyei könyvtár jelenlegi katalógusában nem jártunk sikerrel: nem az Orczyak hajdani köteteiből kaptunk olvasnivalót, hanem az időközben ide került más gyűjteményekéiből. Az olvasójegyek, cédulák csak elképzelni segítettek a bibliotékát és tanúsítják még egy hajdan volt, gondosan vezetett katalógus használata mellett, a könyvek gondos felügyeletét is.

A „Kinek a könyvei és miért kerültek Aradra?” – kérdések megválaszolása nem egyszerű. Orczy VIII. István és I. Lőrinc életében a família rezidenciája nyáron Tarnaörsön volt, Gyöngyösön a leendő utód, azaz I. József rezidált. Lőrinc és két fia életében a gazdaságosságot is szem előtt tartva tarthatták az iratokat, illetve József könyveit Gyöngyösön. A személyes hagyatékok anyagából tudjuk, hogy az idősebbik fiú, I. József is „irodalom-érdekelt” volt, maga is verselt. Halála után a „takarékos” gyakorlatnak is köszönhetően lehetett őrzője a könyv- és levéltárnak I. József második fia, a gyöngyösi kastélyt öröklő II. Lőrinc.[28] Ő 1830-tól 1836-ig az aradi főispáni tisztet látta el. Tevékenysége jelentős volt Arad számára, mert az ő közbenjárása is hozzájárult a „szabad királyi város” rang elnyeréséhez. Orczy II. Lőrinc és az általa vezetett kíséret hozta 1834-ben az oklevelet. Tiszteletükre a város polgári lakossága a Városháza előtt fényes, fáklyás menettel való fogadást rendezett. Orczy II. Lőrinc megvakulása miatt 1836. augusztus 9-én lemondott hivataláról. E sajnálatos eseményről a családtagok gyakran szólnak:

„…Hatodik év múlik már miólta Bátyánk ö Excellentiája testtületi tulajdonainak leg becsesbikétöl, szeme világátol meg fosztva, a’ világ kellemeit nem élvezheti, magány körökre szorítva becses életét panva [!] tölteni kénszeríttetik…”[29]

Nem derül ki, mi okozta II. Lőrinc szeme világának elvesztését. Feltételezhető, hogy az archívum és könyvtár e sajnálatos eseményt követően is Gyöngyösön maradt. Nincs 1861/64 utáni „kölcsönzőcédula”. A famílián belül pereskedés indult valamikor 1841–42 körül, amikor is Orczy II. Lőrinc eskütétele szerint

„…Öcsém László ugymint idösb atyafi, s több rokoni ágh fentartója, azért hogy Pest városában az Urak Utczájában fekvö és Öcséimmel tett osztálykor nyilamba jutott ösi házamon kivül, minden egyéb fekvö Jószágomat és ingó vagyonomat, egy millom két száz ötven ezer p[engő]f [orin]tokért vömnek gróf Szapáry Jósefnek s’ leányomnak Báró Orczy Annának eladtam, nevezett öcsem folyamodásában elösorolt adóságaim fedezésére s’ kielégitésére, …ellenem csödöd[!] kért – jo lélekkel megvallom: hogy én az érdeklett minden Jószágomat nem szinletettem, s’ testvér öcséim örökülése kijádzására, hanem valósággal és igazán eladtam vőmnek és leányomnak, ezek pedig az egész fassionalis árt egy milliom két száz ötven ezer Conventios forintokban, nékem fogyatkozás nélkül kifizették.[30]

A per további irataiból kiderül, hogy nemcsak a pesti ház eladásáról van szó. II. Lőrincnek csak egyetlen leánya volt, VI. Anna, s az eladás révén, amelyet a család férfitagjai látszólagosnak, emellett jogtalannak is tartottak, mert a fiágat illető, azaz, elidegeníthetetlen dolgokra vonatkozott.[31] A vádaskodásból az is kiderül, már előzőleg is történt ilyesmi. Ezek az események milyen mértékben érintették a família archívumát-könyvtárát, nem tudhatni. Egyelőre annyi állapítható meg, hogy Arad városának II. Lőrinc főispáni minőségében hozta a várossá nyilvánítás dokumentumát, s valószínűleg ebből az alkalomból ajándékozhatott könyveket a városnak. Hogy ezt a família tudtával, belegyezésével tette -e, jelenleg meg nem válaszolható, minthogy az sem, mennyi könyvet adományozott. A források – mint láttuk – eltérnek: 7000–8200–9100 kötetről szólnak. A per felkeverte a család férfitagjainak kedélyét, mert nemcsak a birtok „eladás” volt „szabályellenes”, hanem az is, hogy:

„…válasz Orczy Lörintz f. év febr. 17-én tartatott Köz Gyüllés alkallmával, testvér és illetve Nagybátyánknak nagy m[é]l[tósá]gu Báró Orczy Lőrincz urnak ellenünk be adott panaszos nyilatkozatából megértsék azt, hogy mi tesvérek kik eddig tán a Bibliai Patriarchalis életnél is példásabb rokoni szeretettel valánk egy más eránt lebilincselve, most rögtön meg hasonlván Bátyánk ellen, véres viadalra ki keltünk, – …Tacitussal elmondhatni coepitque ubi alii finiere.”[32]

Lánya, Anna örökölhette ugyan a kastély épületének használatát, de elidegeníthetőségét, az archívum őrzésének jogát már nem. Ezenkívül gondot okozott az is, hogy II. Lőrincnek két életben maradt fivére közül a soron következő idősebbiknek, II. Lászlónak a fiai jóval fiatalabbak voltak a legfiatalabb fivér, az újszászi I. Györgyéinél. Valószínűleg még ezért is módosítottak az örökösödési rangsoron. Az iratok és könyvek költöztetése ellen szólt még az Orczy család gazdasági nehézsége mellett, a per is. Már I. Lőrinc két fia, I. József és I. László idejében is gondot jelentett a három leánytestvér – Anna, Mária és Teréz –, örökségének a kifizetése. Ráadásul az 1804 decemberében végrendelet nélkül váratlanul elhunyt József[33]

„Végrendelet nélkül 1804-ben elhunyt édes atyánk B. Orczy Jósef szerezte ugyan a pesti nagy házat, – László ötsétöl megvette a’ Domoszlai jószágot, az erdökövesdi jószághoz szerzéseket tett, de hátra maradt adósságai szerzeményeit jóval meghaladták, holta után László Bátyánk a’ Jankováczi uradalmat 730 ezer ftokért eladván, mi ezt vérség jussán megtartottuk, és igy requiráltuk a’ pesti nagy házat egy emeletre megépitettük, etc. Azonban László bátyánk halálával jószági 1807-ben több mint 800 ezer adóssággal reánk szálván, s’ özvegyének kölönös egyesség szerént minden nemü házi eszközökön és drágaságokon túl 750 ezer ftot fizetvén, szenvedö adósságaink halmad[!] fél milliomra szaporodtak, de Édes Atyánknak kivel Jósef bátyám kora elhunyta után ezeken gazdalkodtam 1819-ben December 30-án történt halálával adósságaink summája 875 ezerre leszállott, halála után két leány testvéreinkel barátságos egyességre lépvén,…”

hatalmas adóssággal[34] hagyta magára feleségét és hat gyermeküket. Berényi Borbála jó gazdálkodással lényegesen csökkentette az adósságot, a birtok tovább aprózódását közös családi pénztár létrehozásával sikerült némiképp akadályoznia, azaz a leányágat nem a megillető birtokrész odaadásával elégítette ki, hanem a kigazdálkodott haszonból.[35] A csődeljárás mindezek ellenére elkerülhetetlen volt. Mivel a családi levéltár őrzőhelyét, a gyöngyösi kastélyt II. Lőrinc leánya ugyan örökölhette, de az iratok megőrzési jogát nem, ezért és a fiú örökösök életkor problémája miatt szállíthatták az archívumot Újszászra.

Mi történt a könyvekkel? Pénzszerzés céljából eladhatták, elárverezhették egy részüket és elajándékozhatott belőlük az aradi főispán a szabad királyi várossá lett Aradnak. Nemcsak II. Lőrinc került kapcsolatba Arad vármegyével, illetve a vidék fejlesztésével. I. László – a négy fiú nagybácsikája – a temesi bánság biztosaként foglalatoskodott a töröktől újra visszacsatolt vidék felmérésével, betelepítésével, s így kölcsönözhette nevét az Aradhoz közeli, 1785-ös alapítású községnek, Orczifalvának, Orczydorfnak, manapság Orţişoarának, melynek lakói többségükben betelepített német ajkúak voltak. Sem a családi levéltár budapesti törzsanyaga, sem a nagybányai, sem a piarista Rendházi töredék nem őrzi az örökös nélküli I. László, sem II. Lőrinc személyes hagyatékát. Egyelőre ezt mondhatjuk el az aradi levéltárról is, kiegészítve azzal – nem kaptunk kézhez mutatókat az ott őrzött dokumentumokról – a levéltárosi információval, mely szerint nincsenek ott sem a temesi bánsággal, sem a főispáni működéssel kapcsolatos, sem egy esetleges könyvajádékozási iratok. Az(ok) a töredékes, kézírásos könyvjegyzék(ek), amely(eket) ma az aradi a levéltárban őriznek,[36] már nem csak az Orczyanum könyveit tartalmazzák, hanem „Az Aradi Kir.[ályi] Főgimnázium Orczy–Vásárhelyi könyvtár” tulajdonát képező köteteket is, amelyekbe ezt a pecsétet ütötték be. Írója dátum nélkül, gyöngybetűs írással valamikor 1861 után és 1906 között vetette papírra és megkísérelte, legalábbis egyes oldalakon, a Kézdi Vásárhelyi János[37] hagyatékából származó könyvektől elkülöníteni. A megadott jelzetek természetesen nem egyeznek a hajdani, gyöngyösi kölcsönzőcédulás katalógus adataival. A hagyomány szerint a gimnáziumi (líceumi) könyvtár magját az Orczy–Vásárhelyi könyvtár képezte, és állománya tizennégyezer kötetre tehető volt, melyből összesen körülbelül ötezer lehetett a Vásárhelyi (2300 kötet) és a báró Bohus (kb. 2000 kötet) családok könyvtárából származó. A maradék kilencezer kötetet az Orczy-könyvtár tehette ki.

Mielőtt az „Orczyanum” létezését tovább kutatnánk, pontosabban szólva, azt, ami megmaradt belőle,[38] az „A. D. Xenopol” Megyei Könyvtár létrejöttét kell végignéznünk, amely mint látni fogjuk, csak látszólagos kitérő. Az immár királyi várossá lett Arad fejlődését elősegítették olyan adományozók, mint pl. özv. Bibich Jakabné, aki férje halála után a családi vagyont az Arad megyei oktatás fejlesztésére hagyta. Ennek az összegnek kamataiból a rászoruló diákok segélyezése mellett építették fel a Líceum, a Magyar Királyi Főgimnázium épületét is. A Líceumban, amelynek alapkőletételénél báró Eötvös József, az akkori kultuszminiszter is jelen volt, 1873-ban indult meg az oktatás Sváby Pál igazgatása alatt. Ez alkalomból a város az iskolának ajándékozta az Orczy-könyveket. Arad olyan helyi családi könyvtárakat is örökölt, mint a fent említett Vásárhelyi családé 1873 körül, s ezeket később szintén a Líceumnak, azaz a Főgimnáziumnak adta tovább. Az iskola 1919-től román nyelvű tanintézet lett. A pecsétek tanúsága szerint innen a könyvek elkerültek a Kultúrpalotába, ahol 1913-tól a közkönyvtárat – nem utoljára költöztetve – elhelyezték. A Kultúrpalotában létesített intézmény a Kölcsey Egyesület által létrehozott könyvtár utóda volt. A könyveket az 1980-as években – még egy kitérőt beiktatva[39] – szállították jelenlegi helyükre, a Megyei Könyvtár (Biblioteca Judeţeană „A. D. Xenopol”) épületébe, amelyet eredetileg a mezőgazdasági kamara számára terveztek. 1945 után többek között a kommunista párt székháza volt, a román és magyar nyelvű pártlap szerkesztősége. Ide kerültek a gróf Csáky István–Erdődy Júlia házaspár francia könyvei is. Márki Sándor leírásából is tudjuk, hogy az Orczy-könyvek valamivel előbb kerültek a Líceum tulajdonába, mint a Vásárhelyi család által hagyományozottak. Ezt dokumentálja a Kölcseyegyesület is 1900-ból, amelynek egyik működési feltétele volt, hogy: „…nyilvános könyvtárakat tart fenn és az Atzél Péter-féle nagy könyvtár megvásárlása által alapját vetette meg egy aradi nagy közkönyvtárnak, melynek teljessé tétele czéljából az Orczy és Vásárhely-féle könyvtárnak egyesítését szorgalmazza. …” Hogy ez még sem ment olyan egyszerűen, erre 1903-ban írt levelük a példa:

„…Nevezetesen az alulírott Kölcseyegyesület rendezte ugyan ez ideig saját alapkönyvtárát… az egyesület legfőbb törekvéseinek és alapszabályszerűen elvállalt kötelességeinek egyikét képezi ezen könyvtárak álladékának rendezése és azoknak lehetőleg a helybeli főgymnasiumban letétként elhelyezett, de nyilvános használatra nem bocsájtott Orczy- és Vásárhelyi-könyvtárakkal egyesitetten – mint nyilvános tudományos könyvtárnak megnyitása. …”

De, 1912. november 21-én újból nyilatkoztak a Vásárhelyi-örökösök

„…törvényes leszármazói és jogutódai (értesülvén arról, hogy Arad magyar királyi város közönsége által felépítettetett kultur palotában egy nyilvános jellegű könyvtár berendezés alatt áll) kijelentjük, miszerint készséggel hozzájárulunk ahhoz, hogy elődeink részéről az 1873. évi április hó 20-án kiállított és ott „Kézdi Vásárhelyi János könyvtára” cimén kezelt könyvtár…kifejezett óhajaink és kikötéseink tiszteletben tartásának biztosítása és az aradi liceum tulajdonjogának épségben tartása mellett, közhasználatra az aradi kulturpalota nyilvános könyvtárában helyeztessék el. … a könyvtár az általános közművelődés egyik tényezője legyen…”[40]

A fentiekből elmondható, hogy hivatalosan az 1903 körüli években még nem tekintik egyesítettnek az Orczy és Vásárhelyi családok által adományozott könyveket. A Kara Győző által miniszteri rendeletre 1898–1906 között elkészített, szintén kézírásos, mára már csonka katalógus,[41] utalást sem próbál tenni a kimondottan Orczy-könyvekre. A jegyzék csonkaságát gondos kezek idézték elő a 407–422 és a 427– 448 terjedő lapok kitépésével. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a VI. Anthropologia három alcsoportjából kettőből, az 1. „Anthropologia et historia generis humani”-ban, a 2. „Paedagogia”-ban és a VII. „Philosophia” három alcsoportjából egyből, a 1. „Philosophia universalis”-ban felsorolt művek címe hiányzik. A könyvtár mai (ez az általunk rendszeresen kutatott időszakot jelenti 2003 júliusától – 2006. június végéig) betűrendes szerzői vagy tárgyszó katalógusában már nincsenek benne a régi és a 18. századi könyveket nyilvántartó cédulák. Az időközben folyosóra került két katalógusszekrény céduláin a kötetek bibliográfiai, azaz könyvtárosi korrektségű szakleírása olvasható – szerző, cím, megjelenési hely és év, méret, oldalszám, a kötés minősége – esetenként azzal a megjegyzéssel is kiegészítve, hogy kinek a gyűjteményéből került a „Xenopol”-ba. Ez Fábián Gábor,[42] ifj. Vásárhelyi János[43] hajdani adakozókat jelenti. Egyetlen egy esetben sem olvastuk az Orczyak nevét, pecsétjét. Ha a 18. századi könyvekből kikértünk egy olyat, amelyről Orczy Lőrinc hivatkozásaiból feltételezhető volt hajdani megléte könyvtárában, egészen biztosan nem az ő tulajdonában lévőt kaptuk kézhez. Tehát ez a „legutólagosan”, a 20. században előállított katalógus nem Orczy tulajdonú köteteket tart nyilván. Ez azt jelentette, hogy a kutatómunka kezdetén nem létezett semmilyen „könyvtári segédlet”, más támpont az Orczyanum kutatásához,[44] mint az Orczyak hivatkozásaiból összeállított „olvasmánylista”. Márki Sándor, Eckhardt Sándor, Szarvasi Margit említette több ezer kötet állítólagos mennyisége-milyensége mintha levegővé vált volna.

A MOL-ban található egy pontos dátum nélküli, fekete tintával írt katalógustöredék, amely az iratok első lajstromozását elvégző kéz írásával történt, és némi segítséget jelentett a könyvek keresésében, de nem a megtalálásában! A kilencvenegy tételből álló listán a legkorábbi a Perroniana et Thuanna című, 1594-ben hely és kiadó nélküli gyűjteményes kötet és a legkésőbbi dátumú az 1840-ben kiadott Schematismus Regni Hungariae. A német nyelvű jegyzék a „Nahme des Verfassers, Titel des Stuekes, Ort und Jahres, Zahl der Ausgabe,Wie viel Theile, Ausgeliechen wem?” rubrikákat tartalmazza. E szerint a jegyzékben szerepel pl.: Shakespeare: Dramatische Werke, Leipzig, 1836, 36, vagy Voltaire: Abregé de l’histoire universelle depuis Charles Magne jusq. Ch. XV, Haye, 1753, 2., tehát egy 36. kötetes „Shakespeare” és egy kétkötetes „Voltaire” kiadvány, jelzet nélkül. Magyar szerző, Kisfaludy Sándor: Minden munkái. Pest, 835, 8. az utolsó a félbe szakadt listán. A megőrződött kölcsönzőcédulák alapján a kilencvenegy kötetből egyet sem kölcsönzött ki senki sem. A lista tarnaörsi vonatkozása azért feltételezhető, mert ma is megtalálható a MOL-ban, azaz a dokumentumok Gyöngyös → Újszász → Piarista Rendház → MOL útvonalát tették meg. Ezen a jegyzéktöredéken kívül nincs semmilyen könyveket érintő irat. Egyetlen Orczy-levéltártöredékben, legyen az a MOL, a Piarista Rendház Központi Archívuma vagy Nagybánya, sehol sem találtunk könyvekre, könyvtár(ak)ra való utalást. A família tarnaörsi ágának ma élő tagjai nem tudnak az Orczyanum valahai létezéséről. A MOL-i fragmentum csakis úgy maradhatott meg, hogy az archívum anyagában elkeveredett Újszászra – még mielőtt Petrovay II. György, Piret Eugénia, Friedreich Endre érdeklődését felkelthette volna, – hogy végleges helyét a MOL-ban találja meg. Míg a könyveket említő iratok (kölcsönzőcédulák és a „gyöngybetűs” katalógustöredék) a könyvekkel, esetleg egy részükkel együtt valamikor 1864 után Aradra kerültek, ahol azután különböző helyi „kalandozásban” vettek részt: Gyöngyös → Arad, városi őrzőhely → Líceum → Kultúrpalota → köztes hely → Xenopol könyvtár vagy az aradi levéltár; vagyis az idekerült iratok a levéltárban, a könyvek a bibliotékában találták meg helyüket.

Kara Győző „Orczy-Vásárhelyi könyvtárként” 16.110 kötetet és 8651 füzetet vett számba. Katalógusa nem tartalmaz jelzeteket, míg az alapjának tekinthető aradi levéltári „gyöngybetűs” listák esetenként igen. De sem a budapesti szerző szerinti, sem az aradi jegyzék jelzete alapján kikért könyvek nem bizonyultak Orczy köteteknek. Az aradi levéltári kölcsönző cédulák jelzetei a valamikori Orczyanumbeli, míg a „gyöngybetűs” katalógus-töredék esetenkénti jelzetei a Líceum-beliekkel azonos. A „kölcsönző” cédulák megtalálása azért jelentett mégis nagy segítséget, mert immár aránylag hosszú távon, dátum szerint bizonyítható volt egy-egy kötet valamikori megléte, és néhányuk még Orczy Lőrinc tulajdonában is lehetett. Természetesen a hajdani jelzet alapján nem lehetett kikérni őket, csakis szerző és cím segítségével, hiszen az „A. D. Xenopol” Könyvtárban új, hat számjegyű jelzetet kaptak. Időközben az is nyilvánvalóvá vált, miért nincs, illetve hová lett az elmúlt, kb. harminc év alatt a régi könyvekről készített katalógus, s az Orczykönyvek felismerhetőségének kérdésében a levéltári „kölcsönzőjegyek” „ködoszlatóként” is el kezdtek működni.[45] Valószínűleg a Kara Győző-féle katalógus készítője is a régi jelzetek alapján próbálta számba venni a köteteket, és ezt egészítette ki saját megjegyzéseivel: Flavius Josephus, Mirabeau 2198, ez áthúzva, helyette: 2197,98,99,2200, esetenként olvashatatlanul illetve semmitmondókkal, mint pl. „Az Orczy-könyvtárból Kollmann följegyzései szerént hiányzó munkák.”[46] De itt olvasható ez is: „7078 az utolsó szám.” Ez alapján azt feltételezhetnénk, hogy ez volt az összes könyv száma, amivel az Orczyak családi könyvtára rendelkezett, talán helyesebben, ami Aradra került.

Konkluzióként leszögezhető, Orczy II. Lőrincet tekinthetjük kb. 7000 könyv elajándékozójának, méltó ajándékot adva ezzel a királyi várossá nyilvánított Aradnak egy városi könyvtár létesítéséhez. Miután a kölcsönző cédulák segítségével beigazolódott az Orczyanum léte, néhány használójának neve, már csak a kötetek kézbe vétele hiányzott, amely cél eléréséhez azonban a ma létező egyetlen katalógus sem jelent segítséget, azon egyszerű oknál fogva, hogy a kötetek nincsenek nyilvántartva. A könyvek azonban ettől függetlenül ott vannak a Xenopol könyvtárban, jegyzék nélkül, aránylag jó állapotban. Egyelőre nem tudni, milyen művek találhatók ott és az sem, pontosan mennyi, de ez év (2005) májusában már nemcsak Orczy I. Lőrinc, I. József és I. László, hanem még Orczy VIII. és IX. István egymástól igen jól megkülönböztethető könyveiből is átlapozhattunk jó néhányat.

 



[1] Előadásként elhangzott az Egyházi könyvkultúra Magyarországon és Európában a 15. század végétől a 18. század közepéig. Nemzetközi tudományos konferencia és kiállítás. Sárospatak, 2003. október 1–3. Granasztói Olga–H. Kakucska Mária: Az archívumoknak, könyvtáraknak is megvan a maguk története…, Az Orczy-család könyvtáráról.

[2] Hóman Bálint–Szegfű Gyula: Magyar Történet. Bp. 1936. 25: „…A hazai kastélyokba éveken, évtizedeken át ömlött megszakítás nélkül az új szellemi táplálék; ekkor alakuló főúri könyvtáraink csupa francia könyvből állanak, … a 8200 darabot kitevő Orczy-könyvtárt az öreg Lőrinc tábornok és ennek fia szedte össze.” L. még Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1983.2 539: „…Az Orczy-könyvtár utóbb Aradra került maradványa mintegy 8000 kötetből állt.”

[3] A 17. században Somogy és Vas megyében még kisnemesi sorban élő Orczy famíliának VIII. István (1669. IX. ? – 1749. XII. 12.) katonai-hivatalnoki pályájával alapozta meg felemelkedését. Heves és Külső Szolnok vármegye első alispánja 1713–1715-ig, 1714–1731 között a Német Lovagrend kapitányi megbízottjaként a jászkunok kapitánya, majd alországbíró volt 1732-ig. 1736-ban kérésére a magyar bárói címet is megkapta. A Nyáry családból származó felesége, Petrovay Zsuzsanna (1690. X. 6.–1737. IV. 2.) révén hatalmas, elzálogosított birtokok jogát szerezte meg, amelyeket hivatali pályáján kapott fizetéséből vásárolt vissza.

[4] A tábornoki, főispáni, egészség- és vízügyi biztosi tisztséget ellátó költő Orczy Lőrinc (1718. VIII. 9.–1789. VII. 28.) még nagy és osztatlan vagyont örökölt, leszármazottai – két fiú és négy leány – idejében azonban már meg is indult a vagyon elaprózódása.

[5] H. Kakucska Mária: Orczy Lőrinc hagyatéka és ismeretlen versei. Előadás a MTA, Irodalomtudományi Intézet, XVIII. századi osztályán. Bp., 2001. április 18.; : Orczy Lőrinc hagyatéka, ismeretlen versei és a tűz nem szelektáló pusztításáról. = Magyar Könyvszemle (118.) 2002. 1. sz. 74–80. (Továbbiakban: MKsz és oldalszám.)

[6] Figyelő, VII., 314.

[7] H. Kakucska Mária: Orczy Lőrinc és leveleskönyve. Bp. 2003. a 35. levél, 90; 48. levél, 106., és Báryné Gál Edit: Gyöngyösi évszázadok. Gyöngyös, Mátra Múzeum Baráti Köre kiadv. 1992. 3.

[8] Orczy Elemér: Jegyzőkönyv. kézirat. Köszönöm az Orczy családnak a megtekintést.

[9] Orczy József (1740. IX. 20.–1804. XII. 14.) szintén a Nyáry ősöket is felmutató Berényi Borbálát, Haller Sámuel tábornok unokáját vette nőül; akinek ősei Haller György szatmári kapitány és felesége Nyáry Borbála voltak. Berényi Borbála és Orczy József házasságakor nemcsak a Nyáry-vagyon Orczyak és Hallerek kezében lévő részei egyesültek, hanem a két család levéltára is.

[10] Orczy I. László (1750. IV. 14.–1807. IV. 15.) abauji főispán, aranykulcsos kamarás is volt. A császári ház elleni szervezkedés miatt kegyvesztetté is vált. Kora szabadkőművességében részt vett. Abensberg Traun Terézzel kötött házasságában csak egy korán elhalt gyermeke született.

[11] L. az 5. jegyzetet.

[12] Néhány évtizedig „Asztalos János” ifjúsági park nevet viselte.

[13] Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. A török hódítástól napjainkig. II. Arad, 1895. 115–116.; : A Kölcsey-Egyesület évkönyvei 1881–1883. Arad, 1884. Megemlíthető még: Lakatos Ottó: Arad története. II–III. Arad, 1881.

[14] Eckhardt Sándor: Az aradi Közművelődési Palota francia könyvei. Arad, 1917. 5–25. Manapság „Kultúrpalota”-ként említtetik, pl.: Ujj János: Arad. Történelmi városkalauz. Arad, 2001.

[15] Csáky István (1741–1810) szepes megyei birtokos családban született, a bécsi Theresianumban tanult; nem vett részt sem a köz-, sem a politikai életben, irodalom művelő sem volt. 1764-ben feleségül vette az akkor tizenhét éves Erdődy Júliát (1747.k.–1809.k.), a kor hírhedtté váló személyiségét, akinek még emlékét is igyekeztek eltörölni: MOL, Csáky család levéltára, P szekció 73 ide vonatkozó részeit. E téma kutatója Granasztói Olga; l., az 1. jegyzetet.

[16] Szarvasi Margit: Főpapok és főurak, nemesek és polgárok gyűjteményei. Bp. 1939. /Az OSzK kiadványai. Szerk. Rédey Tivadar. VII. Magán könyvtáraink a XVIII. században./ 56.

[17] Ezúton is szeretnék a könyvtár jelenlegi igazgatójának Florin Didilescu úrnak és munkatársainak – Monica Takács-Máthé, Ligia Margea, Adriana Czibula, Gabriel Szünder – köszönetet mondani a munkában nyújtott segítségükért.

[18] Archivele Statului Arad, Fondul Familial Orczy-Vásárhelyi, Arad 1781–1856. Despre documentele din Fondul Familial Orczy-Vásárhelyi, Nr. 5.: Evidenţa partială a bibliotecii Orczy-Vasarhelyi: liste şi fişe despre cărtile existente, respectiv împrutate. -mss.rig., l.latină, maghiară, germ., franceză. Datele extreme f.d.f.hoc. (Továbbiakban: ASA és szám.)

[19] A szép kézírással írt listán a dátum utolsó száma a tinta elmosódása miatt nem jól olvasható; lehet 1-nek, de 4-nek is olvasni.

[20] ASA, 10 r. Magyar nyelvű. Később más, ceruzás kézzel, magyarul tett megjegyzés: ab 1329 megvan; az Uj Heloise: 1301 -nincs. E megjegyzésekre később még visszatérünk.

[21] ASA, 11r. A különböző írásmódokkal az eltérő kézírásokat kívántuk érzékeltetni; csak akkor emendáltuk a szövegeket, ha értelemzavaróak voltak, a [ ]-ban a tanulmány írójának megjegyzései olvashatók.

[22] Eckhardt Sándor: i. m. A Csákyak anyagi problémák miatt kénytelenek voltak megválni könyveiktől, amelyeket Atczél István vásárolt meg, ezzel az Arad vármegyében lévő sikulai kastélyának könyvtárát alapozta meg. Később ezek is Aradra kerültek.

[23] ASA, 3r.

[24] Kazinczy Ferenc: Az én életem. Összegyűjtötte, szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta Szilágyi Ferenc. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1987. 227–228.

[25] ASA, 26 r.

[26] Freyin von Orczy: az erdőkövesdi – legidősebbik – ág képviselőjének, II. Józsefnek (1779–1811) a felesége Pejachevich Franciska (1784–1861) volt – neve időnként Xavéria alakban fordul elő. Van tőle még 1825. január 20-i lista is, ezen más könyvek szerepelnek. Négy gyermekük volt: I. Lajos, XI. István, I. Paulina, Eleonóra. Ennek az ágnak a „nevezetessége” lesz egy Bessenyei György-kézirat birtoklása.

[27] Egyelőre nem ismerjük L. kilétét.

[28] Orczy II. Lőrinc (1784–1861 ) felesége gróf Batthyány Teréz, Rézi (1790–1843). Egyetlen leányuk Anna, becenevén Nina (1810–1879), Szapáry József felesége lett 1830-ban.

[29] MOL, P szekció, 525, Processualis, 9. cs. Nr. 19. Cassa communis Orczyana, 1834–1841; 10. cs. Nr. 20. Protocollum congregationum familiae Orczy, 1834–1844; l., még a 29. jegyzetet. Az iratokat eredeti helyesírással közöljük; a kiemelések a tanulmányírótól származnak. Továbbiakban: P 525, csomó- és iratszám.

[30] P 525, 10. cs. Nr. 23. Causa concursualis Ladislai Orczy contra Laurentium Orczy, 1843; Nr. 21. Status causarum Orczyanarum, XIX. sz. A család perei állásának ismertetése: „… melly summának hova lett forditását, és föleg általam saját szükségemre, és mikor lett adósságaim kifizetésére, mit is mennyit forditottam, mennyi maradt fel a’fassionalis sommából saját adósságaim lerovása után, s’hová forditattam azt, nem külömben a’még birtokomban lévö minden képzelhetö actio vagyonomat, legyen az ingatlan, vagy ingó jószág, tökék, kész pénz, status papirosok, drágaságok vagy akár minémö becses jószág ugy fide az ezen fassiora és adósságaimra vonatkozó minden okiratokat, bevallokat tractatusokat, nyugvánokat, legyenek azok csak az én kezeim között, vagy nömnél, leányomnál, vömnél, vagy akárkinél másnál, ezen letett esküm alatt hiven, igazán hijány s’fogyatkozás és mentalis reservata nélkül felfedezem s’kivallom, abból legkevesebbet sem titkolok el, söt azt is, mit netalán én elrejtettem, elenyészitettem, megsemmisitettem, vagy tudtommal más valaki elrejtett …. ki jelentem Isten engem etc.”

[31] P 525, 10. cs. Nr. 20.:”…1843 aprili 1…minthogy Bátyánk belsö titkos Tanácsnak Báró Orczy Lörintz a’ halála után öröklésünkre szállandó férfi ágú jószágait színlett szerzödés mellette – vejének Gróf Szapáry Jósefnek s’ leányának báró Orczy Annának kezére juttatni törekedett –, javainak zár alá vétele iránt múlt 1842 évi Január hónapban legfelsöbb helyre tett folyamodásunkra nemes Pest s’ Heves megyéktöl a’ dolog épségben tartása mellett véleményes tudósitást … Ambár Bátyánk nekünk s’ maradékainknak roppant sérelmü szinlett eladásával nem tesvérileg bánt velünk… Nem tekintve azt: hogy bátyánk férfi ágú jószágaiból 317600 pengö forint erejéig már az elött elidegenitvén, örökségünket annyival csonkitotta – elsö propositionkban megajánlottuk azt hogy leány ágú minden jószágai maradjanak leányának teher nelkül tisztán, s’ csak még meglévö férfi águ jószágait bocsássa kezünkre –, mi viszont saját és realis adósságait magunkra vállalandók…”

[32] P 525, uo.

[33] P 525, uo., 52r, II. Lőrinc újabb levele: „…Orczy László, és György testvéreim, Orczy István unokaöcsém.”

[34] Az adósságról I. József levele BOY 122, 123, 127.

[35] A családi pénztár létrehozásának adatai, a gazdasági helyzet etc., pl. P 525 Processualis, 9. csomó Nr. 19. Cassa communis Orczyana, 1834–1841.; 10. cs. Nr. 20. Protocollum congregationum familiae Orczy. 1834–1844. és Nr. 21. Status causarum Orczyanarum. XIX. sz.

[36] L. a 18. jegyzetet.

[37] Kézdi Vásárhelyi János jr. (1800–1843) közéleti tisztségei mellett irodalommal is foglalkozott, verseket írt, fordított. Tevékenysége Arad szempontjából volt fontos.

[38] A könyvek mai számát még megbecsülni sincs módunkban.

[39] L. Ujj J.: i. m. 57.

[40] A dokumentumok az „A. D. Xenopol” Könyvtár által rendezett „Manu propria” 2005. október 1-től 15-ig rendezett kiállítás keretében voltak láthatók. Köszönet értük Monika Takács-Máthénak. Az aláhúzás az eredeti szövegben is szerepel.

[41] Kara Győző: Az Aradi Orczy-Vásárhelyi könyvtár alapleltára 1898–1905. Kézirat.

[42] Fábián Gábor (1795–1877) író, műfordító és Arad első monográfusa, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

[43] L. a 37. jegyzetet.

[44] Köszönet illeti Szelestei Nagy Lászlót, aki aradi kutatásakor készített jegyzeteit rendelkezésemre bocsátotta.

[45] Ez azonban már egy más történet, melynek tárgyalása nem e munka tárgykörébe tartozik.

[46] ASA, 70r–v.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.