Magyar Könyvszemle 117. évf. 2001. 4.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
A jelzett mű:
Denis, Ernest
La Grande Serbie. – 4. éd. – Paris : Librairie Delagrave, cop. 1915 ([Paris] : impr. Paul Brodard, [19]15). – XIII, 336 l., 2 térkép ; 20 cm – /Bibliothéque d’histoire et de politique/
Raktári jelzete: 12.394
A könyv 1946-ban került az egyetemi könyvtár tulajdonába és 700/1947. leltári szám alatt lett állományba véve. Eredetileg fűzött volt, csak később került bekötésre (erre utal a szennylapok utólagos betoldása a könyvtestbe). Jelenleg bordó, egész vászon kötésű, a gerincen aranyozva olvasható a szerző és a cím. (A könyvet valószínűleg már a Tisza család kötette és aranyoztatta, [474ezt jelzi az elülső kötéstábla verzójára ragasztott bélyeg, amely a mű könyvszekrényben elfoglalt helyét adja meg.) A nyomtatás rossz minőségű papírra történt, a könyv felvágatlan ívekkel került első tulajdonosához. A gyenge minőségű előállítás oka a kiadások gyors egymásutáni megjelenése lehetett, ahol a terjesztés gyorsasága valószínűleg propaganda és politikai okokból háttérbe szorította a minőségi szempontokat.
Érdekes, hogy a fellapozott szakirodalom (kézikönyvek, lexikonok és tanulmányok) sehol nem említi, hogy a műnek több kiadása jelent meg. Ez főként azért fontos, mert Alekszandr Petrovics Izvolszkij (1856–1919) akkori párizsi orosz nagykövet arról ír, hogy a mű megjelenése páratlan hatást keltett,[1] ráadásul a négy kiadásnak egy szűk éven belül kellett megjelennie. (Az első kiadás 1915. januárjában jelent meg.[2])
A szerző, Ernest Denis (1849–1921) francia történetíró, a Sorbonne egyetemes történelem tanára feltehetően nem véletlenül került kapcsolatba Szerbiával. Elsősorban a csehek históriájával foglalkozott, ezenkívül megírta Magyarország történetét is a mohácsi vészig (1906-ban a Magyar Tudományos Akadémia kültagjául választották), tehát jól ismerte a térség történelmét, politikai viszonyait.
A szóbanforgó mű keletkezéséről Henry Pozzi (1879–1946) francia publicista Századunk bűnösei … című művében olvashatunk. (Eredeti kiadásához nem sikerült hozzájutnom, ezért csak a Marjay Frigyes által fordított, 1936-ban megjelent magyar kiadásra hagyatkozhattam. Reprintjét azóta két alkalommal adták ki: 1994, 1996.). E szerint Denis művének alapja az a memorandum, amelyet Franjo Supilo (eredeti nevén Bosko Djuirievics) az „Ujedinenje ili Smrt” („Egyesülés vagy halál” ismertebb nevén „Fekete kéz”) nevű pánszláv szervezet megbízottja szerkesztett a szerb külügyminiszter és orosz politikai ügynökök közreműködésével.[3] (A neveket Pozzi műve nyomán közlöm, átírás nélkül.) A memorandum tartalmazza a nagyszerb elképzelés nagyratörő céljait, melynek lényege az Adriától Magyarország közepéig húzódó szláv és nem szláv területek Szerbiába történő beolvasztása.[4]
Denis könyvének megjelenését mozgalmas politikai kampány kísérte, a kiadásával és terjesztésével felmerülő költségeket az orosz kormány fedezte, elsősorban Izvolszkijnak költséget nem kímélő, ügyes politikai propaganda tevékenységén keresztül.[5]
Ezek az adatok mindenképpen szükségesek voltak annak megvilágításához, hogy milyen politikai környezetben és előzmények után került a műnek könyvtárunkban felbukkant példánya Tisza István (1861–1918) miniszterelnök tulajdonába.
E példány történetének kalandos voltáról pontos leírást adnak a borítófedél bejegyzései és a könyvben található beragasztott levél. A könyv katalóguscéduláján is jelölték az állománybavételkor, hogy a kötethez kézzel írott levél tartozik. A levelet Degenfeld-Schonburg Ottó (1872–1937) a miniszterelnök rokona írta Tisza Istvánnak. A levélpapír 2° méretű, kétrét hajtott, a levált eredeti borítófedéllel együtt fehér ragasztószalaggal van beragasztva a könyvtest és a kötéstábla közé. Szövege az első lap rektóján és verzóján található, a második lap üres. Az írás autográf, tollal írott és félreérthetetlenül jól olvasható. A levél betűhív szövege a következő:
[475Győr 1916 február 3.
Kedves István!
Ide mellékelve küldök egy könyvet, melynek története a következő: Mikor Pasics szerb miniszterelnök Mitroviczából is menekülni volt kénytelen, már nem volt annyi ideje, hogy a szálodában levő holmiát elvihesse. Igy Pasicsnak egész podgyásza egy jó barátom Klempa Kálmán alezredes a 3ik vadász zászlóalj parancsnokának kezei közé kerűlt. A mellékelt könyv ott feküdt az éjjeli szekrényen kinyitva a mint azt Pasics menekülése előtt olvasta, és éppen ott volt felütve, a hol rólad van szó.
Ezen könyvet Klempa azon kérelemmel adta át nekem, hogy azt hozzád eljuttassam, s kérjelek, hogy fogadd el emlékűl, mint történelmi nevezetességű tárgyat, a mely azonkivűl is érdekes úgy tartalmánál fogva mint azon körűlmény folytán, hogy már a háború alatt írták.
Barátom nevében a könyv elfogadását ismételve kérem s maradok
tisztelő, kész híved és rokonod
Degenfeld Otto
A levél állítása szerint a könyv Nikola Pašić (1846–1926) szerb miniszterelnök tulajdona volt és valószínűleg tiszteletpéldányként jutott hozzá. Erre utal az a sorbélyegző, amelyet a borítófedél tetejére ütöttek: <<Hommage de l’auteur et de l’editeur>>. Azért nem tekinthetjük bizonyítottnak ezt a tényt, mert kissé különös, hogy egy ilyen kimondottan propaganda és politikai célzattal kiadott műnek miért éppen a negyedik kiadását küldték el a szerb miniszterelnöknek, aki már 1915 elején, tehát az első kiadás megjelenésekor is hivatalában volt. (Lehetséges feltételezés, hogy az előző kiadásokat is megkapta, de bizonyítva az ügy fontosságát a negyedik, legfrissebb, változatlan kiadást is elküldték neki. A negyedik kiadás jelölése mindenesetre nem utal arra, hogy az előző kiadásokhoz képest bármiféle változtatás történt.)
A levél adatait alátámasztja a Klempa Kálmánra utaló autográf bejegyzés, amely 1915. 11. 24-ére van dátumozva Mitroviczában. A dátum olvasata mindenképpen 11. hónap, hiszen Ausztria-Magyarország csak 1915. októberében rohanta le Szerbiát. A szerb kormány november 21-én hagyta el Mitrovicát és menekült Prizrendbe,[6] az Ibar völgyében előnyomuló csapatok pedig heves harcok után bevonultak Mitrovicába. Az adatok a különböző történelmi feldolgozásokból összeolvasva itt nem fedik egymást, így Mitrovica eleste november 23–24-ére tehető. Ez bizonyítja azt, hogy a könyv négy kiadásának 1915. január és a mitrovicai események közötti időszakban kellett megjelennie.
Klempa Kálmánnak (1868–1940),[7] a 3. vadász zászlóalj alezredes parancsnokának könyvekkel való barátsága kitűnik abból, hogy ily alapossággal felfigyelt a könyvre.
A borítófedélen található még három bejegyzés piros ceruzával. Az egyik egyszerűen Mitrovicára utal, a másik kettő kiolvasása elmosódottságuk miatt egyenlőre nem sikerült. Az olvasatok hiánya valamint a korabeli történések torlódása miatt nem érdemes találgatásokba bocsátkozni arról, hogy a bejegyzések Pašićtól vagy Klempától származnak.
A könyv történetének csupán egyetlen érdekes momentuma maradt kiderítetlen: Degenfeld Ottónak az a Klempától vett megjegyzése amelyből kiderül, hogy megtalálásakor a könyv ott volt felütve, ahol éppen Tiszáról van szó. A levél küldője nem tesz említést arról, hogy Klempa megjegyezte volna melyik a szóbanforgó oldal. A könyv mutatójában Tisza István miniszterelnök neve hat különböző oldalon szerepel (egy oldalon megtalálható Tisza Kálmán neve is), így ennek [476kiderítése nem sok reménnyel kecsegtet. Mindazonáltal a dolognak nem is lehet túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítani, hiszen sem ezeken az oldalakon, sem a könyv más lapjain nem található marginália, akár Tisza Istvántól vagy más tulajdonostól. Itt kell megemlíteni, hogy válaszlevelet, vagy egyéb reagálást Degenfeld Ottó levelére Tisza István levelezésének eddig megjelent kötetei nem tartalmaznak.
Végül szólni kell még a Tisza családnak a könyvben szereplő pecsétjéről, amelyet a címoldal jobb felső sarkába ütöttek be, ami mindenekfölött bizonyítja a könyv Tisza tulajdonosát. De ennek leírását és jelentőségét csak az egész geszti könyvtár vonatkozásában és annak teljes feltárása után lehet érdemben közzé tenni.
Czeglédi László
[1] Pozzi, Henry: Századunk bűnösei … (Ford. Marjay Frigyes). 2. kiad. [Bp.] 1936. 261.
[2] Pozzi: i. m. 1936. 261.
[3] Pozzi: i. m. 1936. 261., 268.
[4] Pozzi: i. m. 1936. 261–262.
[5] Pozzi: i. m. 1936. 261., 262., 268.
[6] Külügy–hadügy. 2. (1915. nov. 28.) 48. 3.
[7] Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. XVI. Bp. 1995. 747.