A hazai és nemzetközi tudomány világának ez a széleskörű és őszinte ünneplése megérdemelt elismerés az iránt a tudós iránt, akinek hatalmas felkészültségénél és tudományos eredményeinél talán csak a szerénysége nagyobb. Megnyugtató, hogy a tudomány – még akkor is, ha korunkban nem jellemzők a fenti erények együttes megléte – ma is elismeri az igazi tudósi és emberi teljesítményt.

Vizkelety András köszöntéséhez a Magyar Könyvszemle szerkesztőbizottsága és munkatársai is csatlakoznak. Nemcsak azért, mert folyóiratunk szerkesztésében szakmai felkészültségével már hosszú idő óta segítségünkre van és számos jelentős publikációval gazdagította lapunkat, hanem azért is, mert kutatásai jelentős részben kötődnek a könyvtörténeti diszciplínákhoz. Tudományos munkássága főként a középkori és kora újkori magyar német és latin írásos emlékek feltárásához és kiadásához kapcsolódik. 1957-től az OSzK munkatársaként kezdett el a magyarországi német kódexekkel foglakozni, ennek eredményeként jelent meg két kötetben a Beschreibendes Verzeichnis der altdeutschen Handschriften in ungarischen Bibliotheken c. kiadás (1969–1973) Budapesten és Wiesbadenben. Megtalálta a kézirattárban Wolfhart Spangenberg későhumanista-barokk drámaíró elveszettnek hitt drámáját, majd kiadta a szerző összes munkáit. (Beschreibendes Verzeichnis der Wolfhart Spangenbergs. Sämmliche Werke 1–9. Berlin–New York, 1969–1982.) A középkori anyanyelvi irodalmunk és a latin irodalom kapcsolatát kutatva, értékes új eredményeket ért el a Leuweni – kódexszel illetve az Ómagyar Mária siralommal kapcsolatban is. („Világ világa, virágnak virága” Az Ómagyar Mária siralom. Bp. 1986.) Nagy visszhangot keltett az a felfedezése, amit a német szakirodalomban az évszázad találmányának neveztek. A nyolcvanas évek derekán egy antikváriumból előkerült négy pergamenlap, amely olyan Minnesang-töredéket tartalmazott, amely eddig csak a nagy heidelbergi dalkéziratból volt ismert, ráadásul e kézirat – amely talán a legkorábbi volt – osztrák bajor nyelvterületen keletkezett.

Vizkelety András a magyar középkornak a történelem viharai és a hozzánemértés kártevései miatt pusztulásra ítélt írásos emlékeinek megmentésében is részt vett, majd 1984-től vezette a Mezey László által megindított „Fragmenta codicum” c. akadémiai kutatócsoportot. A kódextöredékek meghatározása és feltárása szintén komoly nyeresége tudományszakunknak.

Munkásságáért a hazai és a nemzetközi tudomány méltán ismerte el magas kitüntetésekkel. (Toldy emlékérem 1986, Herder- díj 1990, Akadémiai díj 1996.) Vizkelety András, aki – miként [489kortársai is – életének egy részét oly korban élte, amikor „tudatában volt annak, hogy amit értéknek tartott, ellentétes volt azzal, amit akkor haladásnak hívtak.” „Csempészösvényen” kellett értékeit átmentenie egy akkor még szinte reménytelennek látszó jövő számára.

Szerencsére az utóbbi évtizedben elhagyhatta ezt az ösvényt, és hátizsákjába rejtett értékeit kiteríthette és felkínálhatta tanítványainak is. Kívánjuk, hogy az értékek sikeres átmentése után azokkal még sokáig gazdagíthassa a magyar tudományt.

Kókay György