Magyar Könyvszemle 117. évf. 2001. 3.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Egy unikális József Attila-kötet. Második, Nem én kiáltok címmel publikált verseskönyvét József Attila eredetileg a Genius kiadónál akarta megjelentetni. A Genius azonban erre nem vállalkozott, 1924. október 29-én levélben utasította el a fiatal költő ajánlkozását.[1] „A költő ezután Koroknay Józsefhez fordult, aki a kötetet ugyanolyan előfizetéses rendszerrel jelentette meg, mint a Szépség koldusát. A nyomtatott ívek november elején készülhettek el, mert Pintér Ferenc már nov. 19-én ígéri: »Örülök az új kötetednek, amit lehet megteszek, gyűjtök egy-két előfizetőt.« (Lev. 57. sz. 65.) Nov. 23-án József Jolánnál reklamálja a költő a Pestre felküldött íveket (Lev. 58. sz.); ugyanakkor Erg Ágoston is írja Bécsből: »Mindazonáltal az előfizetési ívet leküldtem Pestre…«. (Lev. 59. sz. 68.)”[2] Maga az előfizetési ív, amely eddig nem volt ismeretes (még Stoll Béla sem ismerte), a szegedi múzeumban őrzött[3] példány tanúsága szerint, e szöveggel lett kinyomtatva:
ELŐFIZETÉSI ÍV
József Attila „Nem én kiálltok” c. [,] kiadásunkban ez év december havának első felében megjelenő verses könyvére.
A terjedelmes kötet merített papíron jelenik meg, háromféle kiadásban. Előfizetési árai: dec. 5.-ig a következők:
I.–XXV. számozott és aláírt példány piros címnyomással, elegáns félbőr kötésben
…K 200.000
26–100. számozott és aláírt példány piros címnyomással, díszes vászonkötésben.
…K 130.000
Rendes példány … K 50.000
Megjegyezzük, hogy a számozott példányok könyvárúsi forgalomba nem kerülnek
KOROKNAY-NYOMDA, SZEGED
A megfogalmazás alighanem magától József Attilától való (a „megjegyezzük” egyik kedvelt fordulata volt), ennél is fontosabb azonban, hogy az ív „háromféle kiadást” hirdet, s ez eleve bizonyos bibliofil szándékról árulkodik. Hogy ez a szándék valóban komoly volt, tanúsítja a Nem én kiáltok egyik, szegedi múzeumban őrzött példánya[4], amely egyedi – unikális – példány. Ez is a „piros címnyomású, elegáns félbőrkötésű” példányok közé tartozik (maga a kötés is piros), egyedivé azonban az teszi, hogy Juhász Gyula számára készült. A címlap utáni, számozatlan [6.]
[367
[368
[369
[370oldalon ott van az egyenszöveg: „Ebből a könyvből készült 100 / számozott és a szerző által / aláírt példány piros címnyo- / mással merített papíron, I– / XXV. és 26–100-ig, amelyek / könyvárusi forgalomba nem / kerültek.” Számozás azonban nincs benne, ám ehelyett – az előbbi szöveg alatt, nagyobb méretű fett betűből szedve – ez olvasható: „Ez a könyv Juhász Gyuláé” – alatta pedig a szerző, József Attila autográf aláírása.
Hogy miért éppen Juhász Gyula számára készült ilyen egyedi példány, nem szorul különösebb magyarázatra: Juhász fölfedezője, atyai pártfogolója volt József Attilának. Annál érdekesebb az, hogy egyáltalán eszébe jutott a fiatal költőnek ilyen unikális példány készíttetése. A gesztus szubjektív értékét ugyanis ez a tény, tehát maga az ötlet adja. A tárgyi igazsághoz tartozik azonban, hogy az egyedi példány készíttetése nem egyszeri ötlete volt József Attilának. Ismerjük a Nem én kiáltok kötet egy olyan példányát, amely párja a Juhászénak. Ezt saját magának, saját nevére csináltatta a fiatal költő, majd – a nagy szerelem idején – tovább ajándékozta Vágó Mártának[5]. S készült egy harmadik ilyen egyedi példány is: 1936-ban, a Nagyon fájból, Ignotusnak. Ezt azonban nem ismerjük, valószínűleg megsemmisült; létét csak Ignotus Pálnak Komlós Aladárhoz írott 1967. június 2-i levele dokumentálja: „Sajnos, ami már sosem fog megkerülni: Attila a Nagyon fáj kötet külön Ignotus nevére nyomtatott amatőr példányát – tudod, Cserépfalvi ilyenben nagy volt – keze írásával így dedikálta apámnak: »Ignotusnak, aki hozzám is fejedelmi volt«. A példány nálam volt, hogy a Haladás irodalmi pletykarovata részére facsimilét készíttessek belőle, de 1949. szeptember 5-én a margitszigeti Palatinusban a sors máskép határozott.”[6] A „sors” itt az ÁVH képében jelent meg, Ignotus Pált, „mint angol kémet” ekkor tartóztatták le, személyi dolgait pedig bűnjelként lefoglalták.
Csak érdekességként jegyzem meg: a Nem én kiáltok előállításakor „kitalált” piros címnyomás a Nagyon fájban ismét megjelenik, de e kései kötetnek már valamennyi példánya ilyen piros címnyomású. József Attila, úgy látszik, kedvelte ezt a tipográfiai megoldást.
Lengyel András
[1] József Attila Összes versei. I. Közreadja Stoll Béla. Bp. 1984. 505.
[2] Uo. 505.
[3] Móra Ferenc Múzeum, Irodalomtörténeti Gyűjtemény, 66.54.
[4] Móra Ferenc Múzeum, Irodalomtörténeti Gyűjtemény, 54.652.
[5] M. Róna Judit: József Attila kéziratai és levelezése. Katalógus. Bp. 1980. 2004. tétel.
[6] M. Róna Judit: i. m. 2154. tétel.