Magyar Könyvszemle 117. évf. 2001. 3.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Révai Miklós helyesírási tanácsadó levele Orczy Józsefhez. Révai Miklós alább idézendő levele Nagybányán[1], abban az anyagban, amelyet Budapesten az Országos Levéltár, P szekció 520, Orczy család[2], Miscellanea, 18. csomó, „Epistolae familiarum ad Stephanum, Laurentium et Josephum Orczy” címmel, megsemmisültként tart nyilván[3], – a vers, amelyhez a javításokat fűzi, továbbra is a P 523, Varia irregestrata, 10. csomóban[4], Budapesten található.
Orczy József (1746–1804. XII. 14. ), az idősebbik fiú verselgetésével is apja, Lörinc (1718. VIII. 9.–1789. VII. 28.) példáját követi, aki katona, főispán, egészségügyi és folyam-szabályozási biztos is volt. József verseinek kiadását Toldy Ferenc tervezte, amely munkának előkészületei megtalálhatók a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában[5]. A szabadkőműves Orczy Józsefet kortársai nagyra becsülték személyes tulajdonságai és költő volta miatt is, nemcsak apja emlékére való tekintettel. Révai Miklós Orczy Lörinc verseinek kiadásával[6] elnyerhette a helyesírási tanácsot kérő fiú bizalmát is. A költemény eltérő terjedelmű variációban[7], helyesírási [347eltérésekkel, nem csak a szerző kézírásával, de minden esetben nevének említése nélkül maradt fenn.
Révai Miklós kézirat-javítási elvébe enged bepillantást ez a levél: Orczy Lörinc verseinek kiadásakor keletkezett helyesbítéseiről semmi utalás, vagy bármiféle korrektúra sem maradt ránk. A meglevő Orczy-kéziratok és a megjelent költemények között az eltérések némely esetben jelentősek; több esetben nem is az eredeti, Orczy adta címmel jelentek meg, azt a benyomást keltve bennünk, hogy Révai igen erősen javított. Ez a levele arra mutat példát, hogy javításaiban elsősorban a nyelvhelyesség, a közérthetőség elvei vezérlik, amelyekhez a szerző belegyezését is igyekszik kikérni, vele egyetértésben, tudtával javítani. Tehát helyes lehet az a feltételezés, hogy Révai Miklós vagy Orczy Lörinc hagyatékában kellett lennie mindkettőjük elveinek megfelelő másolatnak, korrektúrának. Azonban, ha ellent kellett mondania a nagyságos szerzőnek, ezt is megteszi, hiszen Orczy Lörinc verseit mégis kiadta; igaz, név nélkül[8]. Orczy József versének javításai mértékletesnek mondhatók.
Nagy valószínűséggel az Irregestratában, a 685r–686r oldalakon olvasható, letisztázott változathoz hasonlót kaphatott javításra Révai Miklós. A nagybányai anyagban nincs meg a vers. Keletkezését 1803. március 22-e előttre tehetjük: az üres oldalra más kézírással „Báró Orczij Orczy Josephnek Méltósághos Sárvári – Felsö- Vidéki Groff Szétsényi Ferencz Ur Eö Excellentiája által, a Magyar Hazának áldoztatott Könyv Tárháza Jedzö Könyveinek véle lett Közöltetésére adott Válasz Levele, Pesten 22a Martij 1803”. megjegyzést olvashatjuk. Nincs sem versszak- sem sorszámozás; míg versszakszámozása a fogalmazványok némelyikének van.
Révai levele is dátum nélküli. Elképzelhető töredékes volta is, hiszen a 22 versszakból (88 sor) álló költemény 19. versszakában talál még javítani valót, az elköszönő formula is hiányzik; viszont befejezett volta mellett szól régi levéltári jelzete, amelyet szorosan az utolsó sor alá írt a rendező kéz. Az utalások aktualitásából következően 1803-ban íródhatott: Rosti úr az a Rosti János, akinek latin nyelvű „Onomasticon Illustrissimo Domino Domino Libero Baroni Josepho Orczy dicatum per Joannem Rosti die 19a Mar 1803”[9] hiánytalanul olvasható.
A vers dőlt betűvel szedett szavait helyesbíti, illetve magyarázatot fűz hozzájuk Révai.
[Orczy József]
Méltósághos Sárvári – felső Vidéki Gróff Szétsényi Ferencz
Eö Excellentiájahoz!
A’ főld kerekségén valahol tsak járunk
minden részeiben jelenséget látunk
hogy a’ szép erkölcsök emlékezetére
állandó példáúl, mások ösztönére
05. A’ Jó Hazafiak jelessebb tetteit
Vagy hires Vitézek Bajnok érdemeit
a’ Hál-adó Világ örökössé tenni
méltónak itélte, hiven fel jegyzeni
Faragot kövekben mélyen bé mettzette
10. aranyos betükkel látzatossa tette
a’ Ditsö Polgárok hasznos kormánylását
különös Vezérek példas[!] Diadalmát.
[348Leomlott Városok roskadó kapuin
a’ halandoságtúl meg mentett falain
15. ragyognak máigis sok szép maradványi
homályos régiség tsudált tudományi.
A’ meg mohásodott bálvány köfalakon
felhökkel küszködö roppant Oszlopokon
látni fel jegyezve a’ nagy lelküségét
20. több egygyes Polgárok haza szeretetét.
Sok ily emlékezet porban tapodtatott
negyédes népektül rútúl fel dulatott
a’ szerentsés Vezér boszszúállo hadja
meg nem kimillette Szentség törö Karja.
25. Több pusztitó Népek durva keménysége
Vigadva tördöste irigy dühössége
a’ meg gyözött Nemzet ditsöitö fényét
s’ rajok homályt vetö érdemének jelét
De Te jó Méltóság szép választást tettél
30. a’ Magyar Világban méltán hires lettél;
mert édes Hazádnak egy oly kintset adtál
mennél állandóbbat majd nem találhattál.
Ez minden Embernek meg rögzik szivében
és késö Onokák emlékezetében
35. majd el hatalmazik zsendülö tsirája
többeket fel éleszt hathatós példája.
Ily eleven falak tartós kebelében
el törülhetetlen elmék rekeszszében
a’ felejdékenség inkább bé nem tarthat
40. a’ külsö erö is semmit le nem ronthat
Tudgyuk a’ tudósok melly betsben tartották
maga idejében menyire tsudálták
hires Könyv Tárházát ama nagy Mátyásnak.
tudományokban is jelessebb Királynak.
45. A’ hová az hajdant terjedö homályát
a’ hanyatló napnak estvéli árnyékát
Pestnek határára néha átt vetette
Ott a’ nagy szivedet arra ébresztette.
Hogy szép áldozatot nemes adamányal
50. tettél a’ Hazának Magyar Könyv-Tárházzal
és most ott tündöklik gyors igyekezeted
példa nélkül való kintses gyüjteményed.
Méltó hogy jó voltod örökössitessen
minden Magyar szivben gyökeret verhessen
55. melly az drága értzbül öntött irásoknál
tartósbb légyen Égig ható Oszlopoknál.
Volt úgyan mindenkor fogas ellensége
a’ föbb érdemnekis hathatós irigye
hogy jó tévö Polgár ne érje örömét
60. fáradozásának ne lássa gyümöltsét.
Van, aki ohajtya, hogy fel ne éledgyen
a’ józan okosság, lassan nevelkedgyen
buta vakoskodás még bár visza térne
az emberi elme ne is élesedne.
[34965. Lehetnek, kik arra homályt boritani
még majd igyekeznek, azt nyügben tartani,
hogy több szép tanuság kezdetben senyvedgyen,
s’ meddig nékik tetszik, tsak addig terjedgyen.
De hiv Hazafiak méltán temjéneznek
70. példás tetteidnek igasságot tesznek
tiszta sziveiknek egyes örömével
polgári erköltsöd ditsöitésével.
Reménlem, nem kévánsz még nagyob jutalmat[10]
mintha szemlélheted nyugodni hazádat[11]
75. boldog törvényei biztos árnyékában,
s’ gyorsan elöl menni a’ szép tudományban.
A’ kései világ méltán fog áldani
hizelkedés nélkül fogytig magasztalni
kiáltván, örökre fent maradgyon hired
80. s’ minden igaz szivben halhatatlan neved
Vehesd fáradságod tartozó jutalmát
még éltedben böven érdemidnek diját
ha végzed pályadat s’ mégy nyugodalmadban
örök háláadás késérjen sirodban.
85. Nevendék Musámnak gyarló szüleménye
mély tiszteletemnek légyen hirdetöje
a’ mellyel hálálom emlékezésedet
jedzö Könyveidben részeltetésedet.
[Révai Miklós levele ]
Méltóságos Úr!
Kegyelmes Uram, és Pártfogóm!
Hogy udvarlásomat még meg nem tehettem személyem szerént, mentségemre szóll helyettem Kedves Régi Jó Barátom Rosti Úr, kit e’ végre különösen meg kértem.
Nagyságodnak Versei Szépek, Érzékenyek, Felségesek. Istenben boldogúlt Méltóságos Édes Atyjának, Ortzi Lörintznek, nem tsak szíve jóságának, de áldott Músájának is szerentsés Örököse Nagyságod.
A’ Grammaticai Jegyzéseket, mivel hogy kívánja Nagyságod, minden alázatossággal ide íróm. Ezek ugyan apróságok, de ha mindenfelűl tökélletességre törekedünk, tsak ugyan el nem mulathatjuk.
Az 1 oldalon az egygyes szót én tsak egy gy-vel irnám: mert az egy gyökértől való származatokban egyedűl, egyetemben, elegyít, egyarányú, tsak egy gy hangzik: itt se hallatik igazán több: mert egyes az egy szóbúl ollyan származat, millyen nemes a’ nem szóbol.Nem mondom nemmes, mért mondjam tehát egygyes? Sonantioni soni violenta affectatio, non etymologica ratio, inuexit in his geminationem: vt in aliis etiam, édessen, magossan; quae simplicis vnice recta sunt, édesen, magosan.
Ugyan azon az oldalon feljebb egynehány sorral. Ha szokásban vagyon moha, absolute in nominatiuo, ebből az adiectiuum mohás, jó azutánn a verbum is mohásodom: mint p.o. potroha, potrohás, potrohásodom. De én tsak így hallottam még mindenütt, moh, mohos, mohosodom.
Párizpápaiban is így találom. Ha erre hajt Nagyságod: jobb volna így tenni ezt a’ verset A’ meg mohosodott bálvány kőfalakon. Bajam volt egykor Bartsai Abrahámmal. Ő a’ minálunk absolute in nominatiuo parázs, az Erdélyiek szerént így irta parázsa, in statu affixo possessionis parázsaja. Ezt én a’ Magyar Országi ejtésre vettem parázsa, s’ igen meg bantottam a’ jó Urat. Ollyan a’ méh, apis, melly szót Rába közben így ejtenek méhe. Itt is tehát in statu affixo méhéje, forma adiectiui méhés: nekünk azonban méhe, méhes; sok méhe vagyon, jó méhes gazda. Ha két féle a’ szokás, mit kövessünk? Tutissime partem potiorem.
A’ 2 oldalon. Verbum obliuiscendi duplici est nobis forma felejt, et feled. De feled est feledékeny, feledékenység; quod proinde j non habet, nisi vitiosa scriptione felejdékenység.
A’ 3 oldalon. Éledgyen bene de verbo éled secundum primam coniugationem indeterminatam. Bene etiam térne de verbo tér eiusdem formae. Sed, quae his respondent, nevelkedgyen, élesedne, perperam sic visurpantur. Habent enim ista iam in praesenti auctam radicem affixo pronomine ik, nevelkedik, vel potius nevekedik, sicetiam élesedik. Hoc ipso ergo et propriam sequuntur coniugationem indeterminatam secundam, quae passiua quoque dicitur. Juxta hanc idem ik in tertiis singularibus personis vbique manet, vocali congruenter mutata, excepto praeterito. Primae personae omnes in m exeunt, secundae in l
Nevekedem, nevekedel, nevekedik.
Nevekedém, nevekedél, nevekedék,
Nevekedtem, nevekedtél, nevekedett.
Nevekedjem, nevekedjél, nevekedjék.
Nevekedném, nevekednél, nevekednék.
Nevekedendem, nevekedendel, nevekedendik.
Quare pro nevelkedgyen restitui debet recta forma nevelkedgyék, pro élesedne autem élesednék. Haec correctio muta[…] totam stropham. Mutationem, opinione mea fortasse accommodam, hanc substerno:
Van, a’ ki ohajtya, hogy fel ne éledgyen
A’ józan okosság, ’s tsak lassan eredgyen:
lente progrediatur,
lente procedat.
Buta vakoskodás még bár viszsza térne,
S’ emberi elméhez élesség ne férne!
ne acumen accederet.
A’ 4 oldalon. A’ demonstratiuus articulus ez szükséges, de a’ verset egy syllabával tovább nyújtja.
Mintha szemlélhetnéd nyugodni ez országot.
Talám az infinitiuus constructus, melly az előbbenire igen reá illik, szépen kisegéthet. Mert jót mondjuk Magyarúl: nem kívánsz nagyobb boldogságot, mint ezt vagy amazt látnod. Bátorkodom ezt is ide írnom.
Reménylem, nem kévánsz nagyobb boldogságot,
Mint nyugodni látnod egyszer ez országot
Az actionis substantiuum, cum affixo pronomine ad possessorem agentem relato, igen is jól vagyon. A’ régiek effélékkel ugyan így igen is sokszor éltek. Tinódi a’ többi közűl. Botsánatot kérek téged meg bántásomról. Hivek a’ Magyarok az ő Királyokat fel segéllésökben.
A’mellyel hálálom emlékezésedet etc.
H. Kakucska Mária
[1] Román Állami Levéltár Máramaros megyei fiókja, Fond: Familia Orczy.
[2] Országos Levéltár, Orczy család levéltára, P szekció 519–531. A továbbiakban: P és anyagszám.
[3] A Nagybányán található anyagból Balogh Béla: Kazinczy Ferenc levelei IV. Széphalom, 1992. és Uő. Bessenyei György levelei. = Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv (X.) 1994. Nyíregyháza; és Barcsay Ábrahám itt található kézirataiból Egyed Emese: Levevék fejemről Múzsák sisakomat. B. Á. költészete. Kolozsvár, 1998. /Erdélyi tudományos füzetek 224./ tett közzé. Bővebben, H. Kakucska Mária: Az Orczy család levéltáráról. Kézirat.
[4] A továbbiakban: Irregestrata. Ebben az anyagban találhatók Orczy Lörinc és fia, József versei mellett pl.: Amade László, Barcsay Ábrahám, Batsányi János és Fekete János versei is.
[5] Orczy József hagyatékának egy része a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában található: Történl. 4-r.27.; 4-r.41.
[6] Költeményes Holmi egy nagyságos elmétől. A’ Költeményes Gyüjtemény’ öregbedésére a’nagyságos szerzőnek különös engedelmével közre botsátotta Révai Miklós, Pozsonbann, Loewe Antal’ betűivel, 1787., és Két nagyságos elmének költeményes szüleményei. A’ Költeményes Gyüjtemény’ öregbedésére a’ nagyságos szerzőknek egyező akaratjokból közre botsátotta Révai Miklós, Pozsonbann, Loewe Antal’ betűivel, 1789. [Ez a kötet Orczy Lörinc és Barcsay Ábrahám egymáshoz írt episztoláit is tartalmazza.]
[7] Irregestrata 476–477; és 680–682r.
[8] Révai Miklós Orczy Lörinchez írt, verseinek kiadásával kapcsolatos levelei olvashatók Szilágyi István közlésében. = Figyelő (XIII.) 1882. 311–312, 313,315–316, 347, 350.
[9] Irregestrata, 719–720–721.
[10] áthúzva: nagyobb boldogságot.
[11] áthúzva: ez Országot