A könyvekkel kapcsolatos ismereteket összefoglaló szaklexikonok közül nemzetközi viszonylatban is messze kimagasló jelentőségű a német Hiersemann cégnek immár közel két évtized során folyamatosan megjelenő Lexikon des gesamten Buchwesens elnevezésű vállalkozása. A joggal nagyszabásúnak mondható mű megjelentetésének megkezdéséről e folyóirat [263hasábjain már olvasható volt erről híradás: Magyar Könyvszemle 1987. 155–156. A rendkívül igényesen előkészített és azóta is szívós munkával, füzetek formájában, folyamatosan megjelenő szaklexikonnak 1995-ben immár a negyedik kötete záródott a „Lyser” címszóval. Ezért másfél évtized után érdemesnek, sőt szükségesnek tűnik a munkálatok előrehaladottával arról az érdeklődő szakemberek számára beszámolni.

Az egykor Lipcsében és most immár több mint félévszázada Stuttgartban működő cég mindig is elkötelezettje volt a könyvekkel, és azon belül is különösen a régi nyomtatványokkal foglalkozó művek közreadásának. Kitűnő példája ennek a Gesamtkatalog der Wiegendrucke. Az ősnyomtatványoknak ezt a lehető legigényesebb bibliográfiáját, amely a példányokat az egész világra kiterjedően közli, az első kötettől kedve, vagyis már 1925-től a mai napig a Hiersemann cég jelenteti meg (vö. pl. Magyar Könyvszemle 1979. 313–315). De ugyanez a helyzet az összefüggő német nyelvterületen a 16. században készült nyomtatványok bibliográfiájának, az ún. VD 16-nek 1983–2000 között napvilágot látott kiadása esetében is (vö. Magyar Könyvszemle 1984. 261–264), amely összesen 25, nagyméretű kötetben mintegy 80.000 munka leírását tartalmazza a megfelelő mutatókkal.

Ilyen és ehhez hasonló kiadványsorozatokat és értékes monográfiákat megjelentető kiadó ezt a könyvekkel foglalkozó szaklexikonját első ízben már a két világháború között megjelentette. Most jelentősen bővítve és minden cikket teljesen új szöveggel adja közre. (Bővebben erről – részletes adatokkal alátámasztva – az említett, korábbi ismertetésben olvasható: Magyar Könyvszemle 1987. 155–156.) Az eredetileg öt kötetre tervezett kiadvány szövege azonban a munkálatok során jelentősen bővült, így alighanem hét kötetre lesz majd szükség ennek teljes kiadásához.

A címszavak száma csak öt számjeggyel fejezhető ki, míg a nemzetközi szerzői gárda tagjainak száma százakra rúg. Óriási szervezői feladatot jelent tehát a szövegek egyeztetése és összehangolása, továbbá a viszonylag helyes arányok folyamatos megállapítása. Így nem csodálható, csak sajnálható, hogy e munkálatok során abba néha hiba is becsúszik. Az egyik ilyen esetnek éppen a jelen sorok írója a szenvedő érintettje. A Hess-féle „Chronica Hungarorum (Buda 1473)” címszó alatt szerzői névvel ellátott szövegbe ugyanis olyan mondat került, amelyet nem a lexikonban megjelölt személy írt, hanem az a szerkesztési munka során sodródott abba. Eszerint „Az ajánlás szövege aranyfestékkel nyomtatva, ez ennek első alkalmazása a nyomdászatban.” Ez a betoldás nemzetközi mércével mérve amúgy is rendkívül korai magyarországi nyomdászat technikai fejlettségének jelentős felértékeléséhez vezetett, amely azonban sajnos nem a tényeken, hanem félreértésen alapul. A fenti mondat ugyan valóban a magyarok históriájának egyik kiadására vonatkozik, de azt nem Hess Budán 1473-ban, hanem Ratdolt Augsburgban 1488-ban állította elő.

Ez a botlás azonban csupán önkényesen kiragadott eset, és semmiféleképpen sem jellemző a lexikon egészére. Annak alapvető értéke éppen a könyvvel kapcsolatos ismeretanyagnak rendkívül széleskörű ismertetése a legfontosabb szakirodalom közlésével megbízható adathűséggel. Érvényes ez a megállapítás a jelesebb nyomdászok, kiadók és könyvkereskedők csoportjától kezdve az immár több mint félezer éves tipográfia (és az azzal szorosan összefüggő papírgyártás és könyvkötészet) fontosabb műszaki részleteinek ismertetésén át a jelentősebb könyvtárakig. De nem maradtak ki ebből a lexikonból a kéziratosság korának a fentiekkel párhuzamos, rögzítést igénylő adatai sem. Ezen felül a kötetek használói áttekintést kapnak a kiemelésre kívánkozó városok, területek, továbbá a világ szinte minden országának a könyvek előállításával (kiadás, nyomdászat), terjesztésével (kereskedelem) és használatával (könyvtárügy) kapcsolatos jelentősebb adatairól.

Magyarország is megfelelő módon kapott helyet a lexikonon belül ebben a földrajzi szempontból csoportosított áttekintésben is Budapesttől [264Esztergomon át Kassáig. De a könyvvel kapcsolatban álló hazai személyek is szép számban szerepelnek abban, ráadásul neves szakemberek tollából: így pl. Korvin Mátyás (Csapodi Csabától, a kérdéskör első számú szakértőjétől), Eszterházy Miklós (Otto Mazaltól, az osztrák nemzeti könyvtár kézirattárának vezetőjétől), vagy Kner Imre és Izidor (Haiman Györgytől, a modern hazai könyvnyomtatás kiváló alakjától és annak nagy ismerőjétől). De nem maradt figyelmen kívül a könyvkötészet sem. Legyen itt elegendő megemlíteni a korvinák kötésekről Koroknay Éva által írt cikket.

De kitekintést nyújtanak a lexikon kötetei a könyvekkel határos területekre is: így pl. a levéltár- és a múzeumügyre is. De nem kizárólag az elmúlt századokra vonatkozó címszavak találhatók a lexikonban, hanem a modern idők számítástechnikájának a könyvekkel kapcsolatos felhasználása sem maradt figyelmen kívül. Persze ilyen cikkek megírása meglehetősen hálátlan feladat, hiszen a rendkívül gyors fejlődés miatt a kézirat elkészültétől már annak megjelenésig a szövegnek egy része szükségszerűen meghaladottá válik. Mégis fontos, hogy adott időben az ilyen témakörök is rögzítésre kerüljenek.

A fentiekből is egyértelműen kiviláglik, hogy ennek a hatalmas és alapvető szaklexikonnak jelenléte minden jelentősebb helyen, ahol a könyvvel általában és annak történetével különösen behatóan foglalkoznak, nélkülözhetetlen: legyen az igényesebb közkönyvtár vagy magángyűjtő, könyvkereskedő vagy technikatörténész. Szerencsére, ha a tervezettnél valamivel lassabban is, de a nagy vállalkozás közreadása – igen magas színvonalon – továbbra is folytatódik.

Borsa Gedeon