Magyar Könyvszemle 117. évf. 2001. 1.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
A győri Streibig-nyomda 18. századi kalendáriumai.[1] „Ah jaj mit tselekedtem! ha a’ Kalendáriomba annyi sok dolgok vagynak, mitsoda nagy veszedelmet vettem a’ gyomromba,…”[2] A parasztember tévedésből megette a kalendáriumot, s a benne megírt bölcsességeket, de a sok oktalanságot is. Ebben a történetben enyhe öniróniával adja az olvasó tudtára a naptárkészítő, hogy nem titkolt szándéka a tájékoztatás, a tanítás és a hasznos tanácsok mellett a szórakoztatás [133is. „Erre való nézve mivel a’ Kalendáriom nem imádkozó, hanem napokat, időket mutató Könyvetske; én-is tenéked ebbe idődet múlató dolgokat írok.”[3]
Az Országos Széchényi Könyvtár naptárgyűjteményében a győri Streibig család nyomdájában készült magyar és német nyelvű kalendáriumok különösen figyelemre méltóak.[4]
A 18. századi példányokban a megszokott naptári, asztrológiai és krónika részek után elmaradhatatlan a toldalék, amelyben a legkülönfélébb színvonalú, műfajú és tárgyú szövegeket olvashatjuk, de nem kevés köztük az értékes irodalmi mű. Ókori klasszikusokat sejtető, máskor népi derűt árasztó anekdoták, apoftegmák és közmodások, érvágási versek, indiai bölcs intelmei, parasztregulák, Esopus meséi, tankönyvszerű állatleírások, sőt, egy imádság is, és még sorolhatnám a minden évben újdonsággal szolgáló győri naptárak toldalékának tartalmát. Az írások irodalomtörténeti értéke kétségtelen, s ezért közelebbi vizsgálódásra érdemesek. A kalendárium a társadalom minden rétegének kedvelt olvasmánya volt, s népszerűségével elősegítette a felsőbb és alsóbb kultúrrétegek közeledését egymáshoz. (A magyar nyelvű kalendáriumokról részletes történeti és művelődésszociológiai áttekintést nyújt Kovács I. Gábor,[5] így ezeket a szempontokat itt figyelmen kívül hagyom.)
Győr szerepe a 18. századi magyar irodalomban nem lebecsülendő, s ebben a Streibig-nyomdának nagy része volt. A naptárak mellett számos más munka készült itt, amelyek arra utalnak, hogy a város kultúrális életét a világi és jezsuita papok határozták meg. A Streibigéknél nyomtatott egyházi, történeti és egyéb tudományos munkák szerzői vagy sajtó alá rendezői is győri papok.[6]
Mária Terézia kétszer is elrendelt e században népességi összeírást, s ezek alapján következtethetünk valamelyest a Streibig-nyomda kiadványainak, így a kalendáriumok szűkebb olvasóközönségére is.[7] Összehasonlítva a kor szabad királyi városait, Győrben kiemelkedően sok pap és szellemi foglalkozású élt. Legnagyobb számban iparosokat jegyeztek fel, nyilván a város katonai jellege vonzotta ide őket. Viszonylag sok a kereskedő és a hivatalnok, ők szintén kalendáriumolvasó emberek lehettek.
1719-ben költözött Streibig József Antal nyomdász Alsó-Ausztriából két évre Kismartonba, ezután Sopronba,[8] ahol hat évig működött. Végül a győri püspök segítségével Győrben telepedett [134meg a Streibig család. Könyvnyomtatói vállalkozásuk olyan sikeres volt, hogy százhúsz évig kezükben tartották a könyvnyomtatást.[9] Már azelőtt is adtak ki Streibigék német és latin kalendáriumot, hogy megindították a magyar naptárat, Házi és Uti Új Kalendáriom,… címmel. Felépítésére jellemző a korban szokásos három jól elkülöníthető rész. A naptárrészben találhatók versek is, évszakokról, érvágásról, mindenféle egészségi tanácsokkal. A csillagászati rész általában híres tudóstól származik. Streibig kalendáriumainak asztrológusa, Stanislaus Dubranowski is kora híres lengyel matematikusa volt.[10]
A harmadik nagy egység a toldalék, amely egy naptársoron belül is rendkívül sokszínű. A mindennapi életben fontos tudnivalókat, a szórakozást, a gazdasági és történelmi művelődést biztosította olvasóközönsége számára a naptár. Az alábbiakban a Házi és Uti Új Kalendáriom igényesebb írásai kerülnek bemutatásra.
Az 1749-es kalendárium így vezeti be érvágási mutatóját: „Miképpen kellessék az ér-vágással bánni, és magát alkalmaztatni.” Az intelmek sora után pontosan megtudjuk, hogy a Hold állása szerinti mely napokon ártalmas, illteve jó eret vágni, majd a kieresztett vér milyensége alapján a betegségre következtet a szerző. Ezt egy érvágási vers követi, felező tizenkettesekben, a boszorkánykonyhák hangulatát felidézve.
„Hogyha a’ dagadás meg-szünt de még-is az ér fáj.
Vedd ökör epéjét, és ahoz meg-sózott
Irós ‘s lud vaját, mindenikböl két latot,
Ezekkel kend gyakran meg-vágott eredet,
‘S meg-szünik a’ fájás melly bántá testedet.”
A magyarral egyidejűleg német nyelvű naptársor is készült a Streibig-nyomdában, Neu-eingerichter Alter-und Neuer Crackauer Schreibkalender,… címmel. Az 1746. éviben ugyanaz az érvágási mutató és vérelemzés olvasható, mint a fent említett 1749-es magyar kalendáriumban, nyilván egymás változatai. Az idézett érvágási vers azonban biztosan magyar. Az olvasók igen kedvelték és számítottak az érvágási tanácsokra. Ezt bizonyítják Streibig mentegetődző sorai, amelyeket Mária Terézia 1756. évi tiltó rendelete után éveken át kinyomtatott magyar és német kalendáriumaiban is. Az igény még jó ideig észlelhető, erre példa az 1770-re szóló magyar naptár, amelynek üres lapjain a tulajdonos saját bejegyzései, orvosi receptek olvashatók. Tréfás orvosságrecepteket szórakoztatás céljából közölt a kalendarista, mint 1758-ban is:
„Második orvosság, a’ gyötrö, és sokakat
meg-rontó Szerelem Nyavalyája ellen.
Recipe: Végy a’ leg-szebb szerelem gondolatokból
6. Lathot.
Esantzia manéros sókból 3. Lathot.
Szív gyakor óhajtást 300. Fontot.
Complementum füvet 4. öreg szekérrel.
Szerelmeskedő szurdikot 7. ölet.”
Bölcs népi megfigyeléseken alapulnak a győri naptárak gazdasági részei, a parasztregulák. 1770-es kalendáriumában ismeretterjesztő mezőgazdasági tanácsok gyűjteményét nyomtatta ki [135Streibig, amely nem más, mint Lippai János Posoni kert-jének[11] leegyszerűsített kivonata. Lippai eredeti művét szintén kiadta már korábban Streibig Gergely János.
Történelmi forrás értékűek a győri naptárak krónikái, amelyek szintén a toldalékban kaptak helyet. A fontosnak tartott, főként hazai történeti események évenkénti tömör felsorolása, vagyis a krónika, legelőször 1592-ben, a Debrecenben nyomtatott csízióban jelent meg, ahogy Hervay Ferenc kutatási eredményeiből megtudjuk.[12] A krónikák forrásai Székely István Világ krónikája és Heltai Gáspár Magyar Krónikája, amelyek többszörös közvetítéssel juthattak el a kiadókhoz. Az olvasó a kronológiában a magyar történelem állomásait kísérhette minden évben nyomon, s ezáltal jó színvonalú történelmi műveltségre tehetett szert. A világ, elsősorban Európa „legújabb” hírei pedig kiszélesítették látókörét, az újság szerepét töltötte be ez a kalendáriumi rész. Erre jó példa az 1758-as győri kalendárium „Európában és a’ külső Országokban, az elmúlt Esztendőben történt Dolgokról” című tudósítása, amely apró részletekre is kitérve az elmúlt év politikai és kulturális híreit is összegyűjti. A Streibig-nyomda magyar nyelvű naptárainak elmaradhatatlan fejezete a magyar krónika. A német nyelvűek közül, az OSzK gyűjteményét vizsgálva, mindössze az 1747-esben olvashatjuk, a későbbi számokból a magyar krónika teljesen kimarad. Az 1747-es német nyelvű és az 1749-es magyar nyelvű kalendáriumok krónikái teljesen megegyeznek egymással, még az 1746. évi júliusi hőségről is ugyanúgy számolnak be.
Irodalomtörténeti szempontból is értékes írásokkal bőven találkozunk Streibig naptáraiban. A kor szokását követve szerzőt, fordítót, forrást nem jelöl meg Streibig. A kalendárium mivoltához tartozik ez az anonimitás, s hogy honnan, kitől származnak a történetek, a kor emberét egyáltalán nem érdekelték. Maga a kalendárium az elbeszélő, az olvasó pedig okulni, újdonságokról tudomást szerezni és nem utolsósorban szórakozni akart.[13]
Mint a magyar nyelvű naptárak jelentős részében, a győriben is találunk hónapverseket, rigmusokat. Formájuk felező tizenkettes, és többségük alkalmi témát versel meg, a hónapokat, napokat. Több évi anyagot áttekintve a legkülönfélébb versekre bukkanhatunk a toldalékokban. Figyelemre méltó 1771-ből egy irónikus hangvételű , tizenhat szakaszos, felező nyolcasokban írt vers „A’ hamis szabad Nyelvről”, amelynek utolsó versszaka az örökérvényű igazságot fogalmazza meg:
„Azért nyelved’ zabolában
Tartsad atzél kapotsában,
Ne nyargaljon szabadjában,
Hogy ne hozzon gyalázatban.”
Korabeli folyóiratok, útleírások, más kalendáriumok lehettek a forrásai a mindenféle népek szokásait bemutató szövegeknek, 1761-ben és 1768-ban. Ez utóbbi évben hosszú írást közöl [136Streibig a cigányok eredetéről, 1769-ben pedig negyvenöt strófában számol be Mária Terézia 1761. és 1768. évi rendeleteiről, arról, hogy ezentúl hogyan kell élni a cigányoknak, s a cigányok emiatti kesergéséről. A néprajzkutatás számára is érdekes munka ez. A kalendáriumok keresettségét főleg a tréfás, anekdotázó, mesélő olvasmányok biztosították. A legkülönfélébb műfajok képviseltetik magukat, rendszerint keverednek. Apoftegma, adoma, anekdota és példa nehezen különíthetők el egymástól. Legtöbbjük fordítás, vagy nemzetközi vándoranyag változata.[14]
A szellemes, szórakoztató oktatás egyik legnépszerűbb formája a „Kérdések és Feleletek”. Egy részük a mai találós kérdésekkel rokon, de van köztük komolyabb hangvételű is, nevelő, vagy éppen ismeretterjesztő tartalommal. Az 1758. évi kalendárium egész gyűjteményét adja e kérdéseknek és feleleteknek, s két évvel később, 1760-ban a német olvasóknak hasonló anyagot nyomtatott ki Streibig, néhány találós kérdés teljesen megegyezik a magyarral. A kalendarista elsődleges forrásaként a szájhagyományt, a köztudatban élő találós kérdéseket jelölhetjük meg. Nyilván a naptárkészítő maga is szerzett néhányat, és más korábbi kalendáriumokból is átvett. Ekkor, az 1760-as években jelent meg háromszor is Bod Péter Szent Hiláriusa, amelyben kérdés-felelet formában ír mulattató és nevelő céllal életbölcsességekről, tudományról, vallásról, gazdagságról, betegségről, szerelemről, házasságról, bűnről és halálról. A Hilárius idegen nyelvű, hasonló jellegű munkákból merít, fő forrása Johann Heidfeld terjedelmes találós mesekönyvének kilencedik kiadása. (Sphinx theologico-philosophica. Teológiai és filozófiai szfinksz. 1600.)[15] A fenti két győri kalendárium (1758. magyar, 1760. német) kérdés-feleletei rokonok Bod Péteréivel, de míg a Hilárius vallási-erkölcsi célzatossága jellemző vonás, addig a naptárak találós kérdései általában profán, világias jellegűek, akkor is, ha bibliai szereplők a kérdés-feleletek alanyai, s a folklór hagyományokat érintetlenebbül közvetítik. A magyar naptár számos molnár csúfolójából az egyik: „K. Mitsoda mesterségbe nem akasztják-fel az embert? F. A’ mólnár mesterségbe, mert ha a’ Mólnárok fel-akasztatnának, kenyér nélkül maradnánk.” Jóval korábban, 1629-ben, a Lőcsén megjelent Mesés Könyvecske szintén közli e csipkelődést: „Melyik mesterségen nem akasztyák, és nem kötik fel a lopókat? Felelet: Az mólnár mesterségen, oka ez, mert hogy ha az Tolvajokat mind felkötnék, félö vólna, hogy kenyér-nélkül meg ne fogyatkoznánk.[16] Kónyi János is feldolgozza ugyanezt a témát.[17] A magyar és a német kalendáriumban is olvashatjuk a következőket: „K. Ki vólt e’ világon a’ki nem született még-is meg-hólt? F. Adám, mert ö a’ földböl teremtetett, nem született.” Ugyanez 1760-ban, németül: „Frag: Welcher Mensch ist nicht gebohren, und doch gestorben? Antwort: Adam, dann er ist nicht gebohren, sondern erschaffen worden; und zwar vor Christi Geburt 4052. Jahr, hat gelebt 930. Jahr.”
Aranyigazságokra oktatja olvasóit Streibig 1769-ben. Kettő, három vagy négy dologról állítanak valamit a mondások, sokuknak ősi, de még ma is ismert közmondás az alapja, és már Kisviczay Péter1713-ban megjelent latin–magyar közmondás gyűjteményében is megtalálhatók.[18] Egy példa közülük: „Kettö elött hasznos ki-térni: a’ terhes szekér elött, a’ részeg ember elött.” Kisviczaynál: „Isten is kitért volt a részeg ember elött.”[19] Bölcs, a mai olvasó számára is megszívlelendő tanácsokat sorol fel az 1771. évi kalendárium „Régi Példa-beszéd: Ne szólj nyelvem, [137nem fáj fejem. A’ Beszédröl és a Hallgatásról.” címmel.[20] A terjedelmes szöveg szép magyar nyelvezettel íródott, minden bekezdés intelemmel kezdődik, majd ezt indokolja, vagy a következményekre utal. Az ismeretlen szerző tetszetős hasonlatokkal és szólásokkal ékesíti írását, irodalmi rangra emelve ezzel munkáját: „ Ha valaha valakiröl valamit szólasz másnak, mindenkor meg-gondold, hogy annak fülébe mégyen, még a madár-is elviszi a’ szót, többet ne szólj, hanem a melly beszédednek mindenkor Ura lehetsz. (…) Semmit ne szólj felebarátod ellen ollyat, a’mellyet el nem szenved, mert kis szikrából sokszor nagy tüz támad, egy, két szóból örökös harag, nagy pör, patvar származik.”
A kalendáriumok jellegzetes műfaja az anekdota, még gyakoribb az adoma. A 18. század elején a mulatságos, rövid történetek, a népszerű kisepika egyre terjedt. Az irodalom és folklór érintkező pontjai ez idő tájt annyira közel kerültek egymáshoz, hogy az élőszóbeli műformák megkezdhették az írásbeli kultúrába való átfejlődésüket.[21] Így a népi eredetű anekdota is az irodalomba lépett. Miközben a folklór magyar anekdoták a szóbeliségből az írásbeliség szintjére, sőt irodalmi színvonalra emelkedtek, a külföldi anekdoták a 18. század második felében magyarra fordítva váltak ismertté.[22]
Az anekdota rövid, a hitelesség igényével fellépő, csattanóra végződő, sokszor humoros kis elbeszélés, a történelmi hűségnél fontosabb a jellemzés és az erkölcsi tanulság. Az emberi tulajdonságok lényegét ragadja meg, közvetlensége a szóbeli előadási forma öröksége.
A győri kalendáriumok anekdotái kétfélék: vagy valamilyen hírességhez, történelmi személyhez kötődnek, vagy a jellegzetes anekdotafigurákat szerepeltetik. Az 1753-as és az 1758-as magyar nyelvű naptárak „Ravasz mesterséges Okoskodások” és „Mulatságos rövid Történetek és Kérdések” címmel közölnek mindkét típusból. Andrád Sámuel és Kónyi János anekdotáival[23] rokonok ezek, s a nemzetközi vándor elemeket dolgozzák fel. Andrád Sámuel és Kónyi János egyetemes anekdotatárakból írták ki gyűjteményüket. Kónyi anekdotáinak nagy része német eredetre vezethető vissza, Andrád a „Vade-mecum” nevezetes, Európa-szerte közismert gyűjtemény fordítását adja. Az 1758-as Streibig kalendárium három anekdotája Andrád Sámuelnél is szerepel, szintén az „I. Maximilián arany tyukjai”, „Sok rossz között kissebb jobb” és a „sok feleség” motívumát dolgozzák fel.[24]
Éveken át közöltek a győri naptárak Mátyás -anekdotákat. Csupán négyet olvashatunk ma, mivel csak az 1749. és 1752. évi naptárak maradtak fenn. Kettőt Galeottotól vett át a kalendarista, de az 1749-ből valók ismeretlenek, és stílusukat tekintve nem egyszerűen a népi íz, hanem a ma illetlennek ható szókimondás jellemzi őket.[25]
Streibig sokat foglalkozott kalendáriumaiban a házassággal, 1757-ben mulatságos történetekkel támasztotta alá az asszonyi gonoszságról vallott nézeteit.Történeteiben a gonosz asszony a főszereplő, s rendszerint a férj úrrá lesz rajta, jól megveri. A köztudatban élő, népi elemekkel átszőtt anekdoták ezek.
[138A nőgúnyolás a témája Lindorak indiai bölcs vidám leveleinek is, amelyeket 1759-ben kezdett közölni Streibig.[26] Az ígért kilenc fejezetből a cenzúra miatt csak négy jelenhetett meg. A bölcs az indiai királyhoz, Kulteberhez írt leveleiben a házasságtól óvja őt, a nőkről minden rosszat elmondva. A 18. századi orientalizmus középeurópai divatja késztette a szerzőt az indiai házassági tanácsok megírására. Hogy honnan kölcsönözte anyagát, nem tudni, de az asszonycsúfolás a kor kalendáriumainak gyakori, kedvelt motívuma.[27]
Minden bizonnyal jámbor szerzetes írta azt a szép imádságot, amelyet az 1752. évi naptárban olvashatunk: „Áhítatos Imádság. A’mellyel élt némelly Római Matrona naponként, életének végéig.” Itt szó sincs gúnyolódásról. Bizalommal fordul a feleség Istenhez, aki az asszonyi nemet teremtette, s kéri kegyelmét, hogy jó felesége legyen férjének. A kor patriarchális elvárása, amelynek eleget kell tennie egy nőnek, ti. a férj a feleség ura. Az imádság felsorolja, hogy milyen ne legyen, és milyen legyen az asszony, szembeállítva a veszélyeket az erényekkel, mindezt kérésekké formálva Isten felé: „ Mindenható Isten a’ ki az Asszonyi nemet az Adám óldal tetemébül és következésképen tsontbúl formáltad: állj mellém kegyelmes segedelmeddel hogy ne legyek kemény nyakú, tulajdon indúlatim után járó, meg-keményedett, meg-általkodott és hirtelen haragú. …”
Nincs mód itt a teljesség igényével áttekinteni a 18. századi győri Streibig-nyomda kalendáriumainak toldalékait. A fellelhető példányokat átvizsgálva most csak a legérdekesebbnek tűnő, irodalomtörténeti szempontból értékes írások érintőleges bemutatása volt a szándékom.
Rozsondai Rita
[1] Az OSzK naptárgyűjteményéből a győri Streibig-nyomda legkorábbi magyar és német nyelvű naptárait néztem át, az 1790-es évekkel bezárólag. (Néhány hiányzó évjáratot Győrből, Sopronból és Keszthelyről pótoltam.) Az OSzK magyar nyelvű példányainak jelzete ‘1496’, s a kicsiny, 12o könyvecskék címlapjai évről évre egyformák, de a toldalék témájára utaló sorok természetesen mindig újak. Az első OSzK-ban őrzött naptár címlapja rövidítve: Házi és Uti Új Kalendáriom, Kristus Urunk’ Születése után 1749-dik Esztendőre,… Kiváltképen pedig Hunyad Mátyás Magyar Ország Királyjának bölts és tréfás Beszédiről ‘s tselekedetiről szólló Históriai feltételnek continuátiójával meg-bővittetvén. Irattatott Stanislaus Dubranowski, Philosoph. Mathemat. által. … Ki-nyomtattatott Győrbe, Streibig Gergely privil. Könyv-nyomtató által. A német nyelvű naptárak jelzete ‘826’, s az első OSzK-ban fellelhető példány 1747-re szól, amely mindössze 12o. 1757-től 4o formátummal, a magyar nyelvűeknél igényesebb kivitellel, sok fametszettel díszítve, állandó címlappal jelennek meg a Streibig-nyomda német kalendáriumai: Neu-eingerichter Alter- und Neuer Crackauer Schreib-Kalender, Auf das Jahr nach der Gnadenreichen Geburt Jesu Christi 1762. … Am Ende folget abermahlen für meine günstige Kalender-Liebhaber eine neue Kalender-Materia zur Zeit-Vertreibung,… gestellet, durch Stanislaum Dubranowski, Philos. Math. … Raab, gedruckt bei Gregori Johann Streibig, …
Szilágyi Ferenc kötetbe gyűjtötte a győri magyar nyelvű kalendáriumok száz évi, 1749–1849 közötti szépirodalmi anyagát: Elmét vidító elegy–belegy dolgok … Vál., szerk., s. s. rend. Szilágyi Ferenc. Bp. 1983. Magvető Kiadó. /Magyar Hírmondó./[2] Házi és Uti Új Kalendáriom. Győr, 1767.
[3] Házi és Uti Új Kalendáriom. Győr, 1761. (Mivel az 1. sz. jegyzetben a győri Streibig-nyomdában készült magyar és német nyelvű naptársor címlapjának betűhív leírása olvasható, a későbbiekben felesleges minden utaláskor külön megjegyezni a naptár címét, mivel az nem változott. Hogy melyik évre szól a tárgyalt kalendárium, mindig pontosan megadom a dolgozatban.)
[4] A 18. századi magyarországi nyomtatványok felmérése keretében Szelestei N. László foglalkozik többek között a győri kalendáriumokkal is. Szelestei N. László: Kalendáriumok a 18. századi Magyarországon. = Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1980. 475–515.
[5] Kovács I. Gábor: Kis magyar kalendáriumtörténet 1880-ig. A magyar kalendáriumok történeti és művelődésszociológiai vizsgálata. Bp. 1989. Akadémiai Kiadó.
[6] Pontos adatokat közölnek erről: Pitroff Pál: A győri sajtó története (1728–1850). Győr, 1915. és Jenei Ferenc: Irodalmi élet Győrött a 18. század végén. Győr, 1934.
[7] Vö. Tomaj Fernc: Győr népessége Mária Terézia korában. Győr, 1943. /Győri Szemle Könyvtára 26./ 10.
[8] Streibigék Magyarországra telepedéséről l. Borsa Gedeon: Adatok a XVIII. századi kismartoni nyomdáról. = MKsz 1956. 2. sz. 138–139., valamint Wix Györgyné: Néhány adalék a kismartoni nyomda történetéhez. = MKsz 1965. 2. sz. 138–141. Wix Györgyné Pitroff Pál és Borsa Gedeon kutatási eredményeit újabbakkal egészíti ki. A budapesti Egyetemi Könyvtárban talált 1720-ból egy latin nyelvű kisnyomtatványt, amelynek Streibig József Antal nemcsak nyomdásza volt kismartoni műhelyében, hanem minden bizonnyal szerzője is. Wix Györgyné megállapítja, hogy a Streibig dinasztia magyarországi tevékenysége 1720-ban, a kismartoni nyomdában kezdődött, s Streibig József Antal közvetlenül az alsó-ausztriai Wildbergből érkezve, ottani betűivel kezdte meg munkásságát, majd 1721 vége felé Sopronba költözött, ahol 1727-ig működött.
[9] L. Pitroff Pál: A győri sajtó története (1728–1850). Győr, 1915. 8.
[10] L. Kovács Imre: Régi magyar kalendáriumaink 1711-ig. (A Debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karához benyújtott doktori értekezés.) 1938. 52.
[11] Lippai János: Posoni kert. A mű első része Nagyszombatban, 1664-ben, a második és harmadik része Bécsben 1664 és 1667 között jelent meg. L. még Lippai munkájáról részletesen a 4. sz. jegyzet 499. lapját.
[12] Vö. Hervay Ferenc: Magyar krónika a régi magyar kalendáriumokban. = MKsz 1970. 4. 373–378. Hervay alaposan feldolgozza a legkorábbi 16. századi magyar kalendáriumokat és csíziókat, és táblázatot közöl az 1602–1712 között kiadott magyar naptárakról, megjelölve, hogy melyik évtől krónikásak. Rámutat arra a magyar sajátosságra, hogy a magyar naptárakhoz különösen korán járult krónika. (A Debrecenben nyomtatott krónikás naptáraknál jóval későbbi, 1660-ból való például az első ismert krónikás bécsi naptár.) Vö. még Dukkon Ágnes: Tótfalusi Kis Miklós naptárai (1694–1702). A naptákiadás hagyományai. = ItK 1978. 54. (Dukkon Ágnes nem számol be azokról a korai krónikás kalendáriumokról, amelyeket Hervay bemutat.)
[13] A kalendárium szórakoztató szerepéről l. Rohner, Ludwig: Kalendergeschichte und Kalender. Wiesbaden, 1978. 314.
[14] A kalendáriumokban előforduló különböző műfajokról ad áttekintést Rohner, Ludwig: i. m. 86.
[15] Vö. A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig. Szerk. Klaniczay Tibor. Bp. 1964. 547.
[16] Mesés Könyvecske. Lőcse, 1629. Idézi György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai. Bp. 1937. 167.
[17] Vö. Kónyi János: A’ mindenkor nevető Democritus,… Buda, 1782. II. 211.
[18] Kisviczay Péter: Selecta Adagia latino-ungarica. Bártfa, 1713.
[19] Kisviczay Péter: Selecta Adagia latino-ungarica. Bártfa, 1713. Idézi Erdélyi János: Magyar közmondások könyve. Pest, 1851. 6565.
[20] L. még Szelestei N. László kiemelését szintén ebből a kalendáriumból: OSzK Évkönyv 1980. 490.
[21] Vö. Gyenis Vilmos: A XVIII. század anekdotájáról. In: Szauder József–Tarnai Andor: Irodalom és felvilágosodás. Bp. 1974. 718.
[22] L. a 15. sz. jegyzet 612. lapját.
[23] Andrád Sámuel: Elmés és mulatságos Anekdoták. Béts, 1789.
23 Kónyi János: A’ mindenkor nevető Democritus,… Buda, 1782.[24] Andrád Sámuel i. m.-ben a következő címekkel olvashatjuk a történeteket: I. 5. 8.: I. Maximilián aranytyukjai., II. 237. 274.: Sok rossz között a’ kisebb jobb., II. 305. 304.: Miért vett sok feleséget?
[25] Az említett Mátyás-anekdotákkal szintén foglalkozik Szelestei N. László: i. h. 492.
[26] Lindorak leveleiről l. még Szelestei N. László: i. h. 495.
[27] Pitroff Pál Zarathustra utánzatnak tartja Lindorak leveleit. L. Pitroff Pál: i. m. 18.