Magyar Könyvszemle 117. évf. 2001. 1.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
[126Tessedik Sámuel tanügyi tevékenysége és a sajtó.[1] Tessedik szarvasi iskolájának keletkezéstörténetét, pedagógiai céljait, szervezetét, működését részletesen feltárta már a szakirodalom.[2] A minden részletre kiterjedő kutatás figyelmét azonban mindeddig elkerülte a korabeli sajtóban fellelhető, Tessedikre vonatkozó közlemények vizsgálata. Pedig ezek az egyidejű írások számos apró és érdekes, olykor ismeretelen adatokat is tartalmazhatnak, amelyek kiegészíthetik, árnyalhatják, módosíthatják a Tessedik pedagógiai tevékenységéről eddig kialakult képet.
Tessedik Sámuel[3], (1742–1820) mint jozefinista szellemű lelkész, mint a falu társadalmának kutatója, és mint jeles agrár-szakember egyaránt figyelmet érdemel. Munkásságának legjelentősebb területe azonban mégis iskolaszervezői, pedagógiai tevékenysége.
Tessedik külföldi tanulmányok után, a felvilágosodás, főként a német filantropizmus eszméivel felvértezve, 1767-ben érkezett Szarvasra, a kis alföldi mezővárosba, ahol azután 53 évig élt és dolgozott, mint evangélikus lelkész. Még abban az évben megbízták a Békés megyei evangélikus iskolák felügyeletével is. A falusi nép mélységes tudatlanságát, a korabeli iskolák elkeserítő állapotát látva fogalmazódott meg benne a javítás szándéka. Először a felnőtteket próbálta meggyőzni prédikációk, imaórák, beszélgetések, a családok látogatása útján arról, hogy változásokra van szükség. Saját kertjében, új mezőgazdasági módszerekkel kísérletezett, és ezek helyességérol próbálta a falu lakosságát meggyőzni.[4] Hamar felismerte azonban, „hogy a nép között a korosabbak igen nehezebben hajlíthatók és javíthatók”.[5] Ezért tűzte ki élete fő céljául a falusi gyermekek és ifjak nevelését. Önéletrajzában a következőképpen fogalmazza ezt meg: „… elhatároztam magamban, hogy az én eszményem szerinti minta iskolát fogok felállítani”[6]
1779 őszén Tessedik a gyulai Károlyi-uradalomhoz fordult a felállítandó gyakorlati gazdasági iskola tervével, amelyben a parasztgyermekek saját életükhöz, jövőbeli munkájukhoz szükséges ismereteket szerezhetnének. A terv megvalósításához földet kért a város melletti szikes területből.[7] 1780 tavaszán 6 hold földet kapott arra a célra, hogy iskolai mezőgazdasági gyakorlati területet létesítsen. Az iskola alapítását tehát 1780 májusára tehetjük. Tessedik is innen számította iskolája létét.
1781 őszén Rát Mátyás a pozsonyi Magyar Hírmondóban egy rövid hírben tudósított a szarvasi gazdasági iskola alapításáról és az augusztusban tartott első ünnepélyes vizsgáról:
„Szarvasról Békés.-Vármegyébenn” „Az ide való Egyházi Tanítónak, Tessedik Sámuel Uramnak Falusi Gazdaságot gyakorló Oskolája, a tavasszal ditséretesen lábra állott, s múlt [127Kis-Asszony havának 21-dik napjánn legelső izbenn Exáment tartott; mellyen a Vármegye és Uraság Tisztjei közül-is, feles vendégek méltóztattak megjelenni.”[8].
A lap következő számában hosszabb ismertetést is olvashatunk Tessedik iskolájáról:
„Azon Vármegyébenn Szarvason igen hasznos dolgot mivel az Ev. gyülekezetnek Egyházi Tanítója, Tessedik Sámuel Uram, hogy a gazdáknak gyermekeiket, a mezei gazdaságnak okosan való folytatására oktatja. Evégett maga minden héten 4 órát szánt ebbéli tanításra, nem tsak, hanem különös veteményes kertet-is ültetett; mellyben e gazdaságbann elő-forduló szerek és munkák, a természetnek és helyes találmányoknak mivólta szerént, szemek eleibe terjesztetnek a tanulóknak. Minémü Oskola légyen ez, és mi haszát lehessen reményléni; meg-tetszik azon dolgokból; mellyek felől az első Exámenben kérdések tétettek: A közönségesek ezek valának: A természeti dolgok eránt való gondolatlanságnak és tudatlanságnak káros vólta; a természeti tudománynak nagy haszna; e világ alkotmányja, és az égbenn látszani szokott dólgok; a levegő égnek, víznek, tűznek, földnek minéműségei; a föld mívelésére való ujjabb találmányok; a szántó földnek javíthatása, a földnek külömb-külömb termései; a fáknak ültetése; a marhák eránt való gond-viselés; az ember egészségének fenn-tartása. Azon tartománynak állapotjához alkalmaztatott különös kérdések-is tétettek, a minémüek ezek: Mit terem az úgy nevezett Székes föld, míveletlenül magára hagyattatván? mit termett az idénn? és miért nem termett semmit? Ellenbe mit termett ugyan azon Székes föld, e természeti és gazdaságbéli tudományhoz illendőképpen miveltetvén, miveltetésének ezen első esztendejébenn, holótt ez különben mód nélkül száraz és terméketlen esztendő vala? Ezen kérdésekre való feleleteiket e tanulók szem-látomást való tapasztalásokból meg-is világosították. De kivált a méhek körül igen szemekbe ötlött a jelen vóltaknak a természeti és mesterséges Rajoknak nagy külömbségek: amidőn látták, hogy a mesterséges rajoknak egygyike szinte 90 fontot nyom vala; holott ama természetiek közül a leg-jobbik is tsak 25 fontnyinak találtatott. Melly bizonyára azon sík és székes mezőségenn figyelmezésre méltó dolog. – Im mint bóldogulhatna hazánk, ha tudományt, mesterséget és szorgalmatosságot szerkeztetnénk-egybe a bő kezü természetnek adományjaival”[9]
A valószínűleg Tessedik által fogalmazott tudósítás tájékoztat az új iskola, a Gyakorlati és Gazdasági Ipariskola legfontosabb – a felvilágosodás pedagógiai eszméinek jegyében megalkotott – tantervi céljairól. A legfőbb elv a hasznosság. Azt kell tanítani az iskolában, aminek a falun felnövekvő gyermek későbbi életében hasznát veszi, tehát elsősorban természettudományos és mezőgazdasági ismereteket. Az iskola tanterve követte a Ratio Educationis és az állami norma előírásait, de továbbfejlesztette és kiegészítette azokat, mindenekelőtt olyan gyakorlati oktatással és természettudományos ismeretekkel, amelyre a parasztifjúnak a jövőben szüksége lehetett. A hangsúlyt Tessedik éppen e kiegészítő oktatásra helyezte, ezt fejlesztette azután tovább szabályos oktatást is nyújtó, háromosztályos mintaiskolává. Célja – mint írja – az volt, hogy „értelmes embereket, jó keresztényeket, munkás polgárokat, ügyes gazdákat és gazdaasszonyokat” neveljen. Önéletrajzából tudjuk, hogy több éven át külön díjazás nélkül személyesen tanította a nagyobb gyermekeket. Hogy mire, arról képet nyújt előadásainak az a tervezete[10], amelyet 1782 tavaszán terjesztett fel a hatóságoknak, és amelyet Pászthory Sándor hagyott jóvá. Ebből kiderül, hogy ez évben – mint már az előzőekben is – 21 témáról beszélt. Azzal kezdte, hogy alapveto hiba, ha az emberek nem ismerik azokat a dolgokat, amelyeket Isten az ő javukra teremtett, és hogy a paraszt életében [128miért fontos a természet ismerete. Beszélt az égről, a csillagokról, a levegőről, a villámlásról és a villamosságról, a földről, a természet három országáról, tehát az ásványokról, a növényekről és állatokról, a faültetésről, selyemtenyésztésről, arról, hogy miként kell szikes földet javítani, hogyan kell vetni, mi a különbség a természetes és mesterséges legelő között, melyek a Békés megyében gyakoribb betegségek, és hogyan lehet azokat gyógyítani, melyek a paraszti építkezés hibái és miért hasznosak a manufaktúrák. Ezt mind úgy tárgyalta, hogy a tanulók később, életük során hasznát vehessék.
A következő évben, 1782 decemberében a pozsonyi Magyar Hírmondó ismét tudósítást közölt az iskoláról:
„A mezei gazdaságot gyakorló Oskola, mellyet Szarvasonn az oda való Egyházi Gyülekezet Tanítója, Tessedik Sámuel Uram ez- előtt egy-néhány esztendővel maga jó – szánttából fel – állított esztendőről esztendőre kivánatosan látszik gyarapodni. Már azok sem tagadhatják annak hasznos – vóltát, a kik azt eleinten nem igen nagyra betsüllötték. Kiváltképpen az úgy nevezett Székes földönn tett próbák sokakat meg – engeszteltek, sőt példája követésére – is ösztönöztek: a minthogy a múlt aszályos nyárbann – is többire kétszer lehetett rajta kaszálni, a hol azt annak rendi szerint, mívelték; néhol pedig Lucernai lóhere fű magjával bé – vetvén, 4 hét alatt készer kaszálták; Burgundi répa – is jól termett benne: holott magábann tellyességgel terméketlen és haszon nélkül való. – Jövevények gyakorta szoktak ott meg-fordúlni, hogy az emlétett gazdaságos Oskolát láthassák.” [11]
Az iskola hamarosan széles körben ismertté vált, nagyrészt a hazai és a külföldi lapok tudósításainak köszönhetően. A Wiener Provinzial Nachrichten 1784-ben a foglalkozott Tessedik munkásságágával, részleteket közölt tanmeneteibol, ismertette módszerét, és a falusi iskolák részére példaképpen ajánlotta. A cikkben arról is olvashatunk, hogy Tessedik az akkor uralkodó hivatalos felfogással ellentétben mennyire harcolt az iparosításért.[12] Ekkor már erőteljesen jelen volt az iskolában az ipar oktatása. A kor kívánalmainak és a kormányzat előírásainak megfeleloen elsősorban a selyemhernyó-tenyésztésre, az ezt alátámasztó epreskertek létesítésére, a nyert selyem helyi feldolgozására fektették a fő súlyt. Ehhez járult a későbbiek folyamán a gyapjú helyi feldolgozása, amit iskoláján keresztül Tessedik terjesztett el nemcsak Szarvason, de a környező helységekben is.
Kovachich Márton György lapja, a Merkur von Ungarn 1785 és 1787 között több cikkben ismertette részletesen a szarvasi törekvéseket.
1787-ben felfigyelt Tessedik munkásságára II. József is, aki kitüntetést adományozott neki az iskola megszervezéséért, a selyemhernyó-tenyésztés előmozdítása és a selyem feldolgozása terén kifejtett munkásságáért.
A Tessedik Sámuel által, Szarvason fenntartott „szorgalmatossági iskolában” a fiúk mellett leányok is tanultak, velük azonos színvonalú elméleti és gyakorlati oktatásban részesültek. 1787-ben a felsőbb osztályok fiú és leánytanulói természetrajzot, földrajzot, fizikát, számtant, mezőgazdaságtant, egészségtant és vallástant is tanultak. Emellett a leányok elsajátították mindazt, amire hitvesként és családanyaként majd szükségük lesz. Tudjuk, hogy a serdültebb leánytanulók közösen tanulmányozták Campe Väterlicher Rat an meine Tochter című művét[13], és mindenféle női munkákban is járatossá váltak képzésük során. Az iskola ezekben az években igen jó hírnévnek örvendett. 1792-ben például azt írta a bécsi Magyar Hírmondó, hogy
„a melly gondos Szülék jó Gazdákká s Gazdasszonyokká akarják készíttetni gyermekeiket: tsak küldjék Szarvasra, meg fogják tapasztalni, hogy jobb, s gazdagabb [129örökséget nem hagyhattak vólna soha is ezeknek, mint hogy azt a kevés költséget ki-adták érettek, amelyben kerül a Szarvason való tartás és taníttatás.”[14]
A lapalji megjegyzésből megtudhatjuk, hogy mekkora összegbe került a képzés egy tanévre:
„A Szarvasi tartás díjja nem megy többre 50–60–70 forintoknál, mellyekhez 30–40 forint mellesleg való költség kívántatik; a tanításért pedig 2–10 forint. – Német Országban híresek a Stuttgárdi és Schnepfenthali Szorgalmatosság Oskolák. De ha valaki ezekbe kívánkozna Magyar Országról, tsak az úti költsége is belé kerülne vagy két száz forintba; az ott való esztendei tartózkodás pedig 5–6–7–8 száz, s ezer forintba is; azonban keveset hallana arról: mi terem, s mire van még szükség Magyar Országon? pedig nékünk, Magyaroknak, effélét kell voltaképpen hallani, ha akarunk bóldogulni.”[15]
Ezekben az években az iskola tanulóinak száma is megnőtt, közel ezer fiatal tanult itt. Új és nagyobb épületre volt szükség. Ezért Tessedik nagyszabású építkezésbe kezdett. 1793 őszén készült el a 12.000 Ft költséggel létrehozott új iskola. Az iskola emeletén tanári lakások voltak, míg a földszinten a tantermek, a raktárak és a munkahelyiségek foglaltak helyet. A tanítás felváltva történt, míg az egyik osztály a tantermekben elméleti foglakozásokon vett részt, a másik a műhelyek valamelyikében gyakorlati munkát végzett. Még a folyosók is az oktatást szolgálták, ahol különféle nagyobb, és állandóan üzemben levő gépeket helyeztek el.
A bécsi Magyar Hírmondó a következőképpen számolt be az új épületről október 23-i számában:
„Szerentsésen elkészüle itt, Isten segedelmével, azon jeles épület, melly a gazdáskodásnak, és szorgalmatos élet – folytatásnak, úgy nemkülömben az ezekre, s más tudományokra való oktatás módjának is tanítására rendeltetett: Most már az Oskolának belső elíntézése körül foglalatoskodik a fundáló Hazafi (T. Teschedik Úr) segítő Társaival eggyütt. Mivel tudjuk, hogy az Országnak különb-különb részeiböl szándékoznak ide Iffjak, hogy magokat az említett tárgyakban tökélletesíttsék: jelentetik előre hogy a kik nem tsak hallgatni akarják a letzkéket, hanem a letzkék szerént való munkákhoz magok is hozzá akarnak nyúlni (melly valóban azokra nézve is el-múlhatatlanúl szükséges a kik magokért tanúlnak, s még annyival inkább azoknak akik Tanítóságra készítik magokat) az ollyanok, asztaljokért, bor nélkül egy hétre egy forintot fognak fizetni; esztendei tanításért 12 forintot; ágyért, mosásért és lakásért is hasonlóképpen 12-öt. A letzkék fognak kezdődni a jövo 1794-dik esztendőnek elso Áprilissával, alkalmatosság lessz az ide való jövet sokaknak, a Pesti Jósef – napi Vásár. Tótul, és németül szükség lessz tudni ide szándékozó Iffjaknak: tótul, hogy letzkéket érthessék; németül, hogy tzéllyokra szolgáló könyveket olvashassák. Ha a kért, és reménylett segedelem hozzá fog járúlni ezen fundátzióhoz: a letzkék magyar, és más nyelveken fognak, tartatai.”[16]
A cikk utal arra, hogy ekkor Tessedik már reménykedett az állami segítségben. A korabeli lapok gyakran tudósítottak az intézet életéről, amelyekből tájékozódhatunk az iskolában folyó elméleti és gyakorlati képzés tartalmáról.
Érdekes és részletes leírást olvashatunk az 1794. május 11–12-én az alsóbb osztályokban lefolytatott nyilvános vizsgákról a Novi Ecclesiastico-scholastici Annales című latin nyelvű folyóiratban.[17] A cikket maga Tessedik írta. A két fiú- és a leányosztály vizsgatételei között szerepeltek a vallás [130alapvető tanai, a gyermekek számot adtak olvasás, írás és számolás és ének tudásukról ugyanúgy, mint a korszak hasonló alsóbb iskoláiban. Emellett azonban olyan ismeretanyag is szerepelt a vizsgán, amelyet csakis ebben az iskolában szerezhettek a tanulók. Solnesis Dávid fiúosztályában például szó volt a vizsgán „az emberi nemet sújtó betegségek okairól és az ételben való rendtartás szabályairól”, „a gazdálkodás szabályairól és azok magyarázatáról”. Raisty Jónás fiúosztályában „a jelenlegi szárazság alkalamat adott az afelett való értekezésre, hogy mily hasznot hajt az embereknek a hasznos munkáikkal való szorgalmas foglalkozás”, szó volt „a tűz használatáról” arról, hogy „micsoda bajokat okoz a tűz”, „a tüzektől való óvakodásról és azok oktatásáról”. Emellett „Békésmegye földrajza tárgyaltatott és itt különösen Szarvasról, és főleg a szarvasi földterületnek természettani és természetrajzi állapotáról volt szó, valamint arról is, hogy a szarvasi föld szorgalmas munka következtében egykor mit teremhet.” Farkas Jónás leányosztályában „A vizsgálat népénekkel kezdődött. Ezt egy beszéd követte, melyben az ifjúság, megemlékezve azon különös jóltéteményről, hogy kesztyének között szülelett, és a Jézus vallásában neveltetett, hálát adott Istennek. A kisebb leányok a betűk felismerésében és a szótagok összefoglalásában való előhaladásukat mutatták meg és azt, hogy mily figyelmes lélekkel fognak fel mindent.” Ebben az osztályban is szó volt „a tüzek okairól és azok oltásának módjáról”, „a szorgalmas és erényes nőről”, arról, hogy „micsoda étrendi szabályokat kell megtartani mindenkinek és az egyes embereknek”. A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a tanítás és a vizsga a tanulók anyanyelvén, szlovákul folyt.
A bécsi Magyar Hírmondó 1794 decemberében részletes tudósítást közölt az iskola felsőbb osztályaiban folyó sokrétű munkáról.[18] Ebből megtudhatjuk, hogy az idősebb tanulók magas szintű elméleti ismereteket szerezhettek az órákon. Tanultak történelmet, földrajzot, természetrajzot, fizikát, kémiát, valamint korszerű mezőgazdasági ismereteket Mayer és Mitterpacher kézikönyveiből. Emellett fontos részét jelentette az elméleti képzésnek „az emberi test fenntartása módja”, „a Diaetetica”, „a barmok orvoslása”, a polgári építészet, a pénzügyi és kereskedelmi ismeretek.
Az oktatást szemléltető eszközök is segítették. Az iskola elektromosság-fejlesztő géppel is rendelkezett ezekben az években, sőt Sprenger módszere szerint meteorológiai megfigyeléseket is végezhettek a tanulók.[19] Emellett a természetrajzi és kézműipari gyűjtemény is kezdett gyarapodni, amint arról 1794-ben a Magyar Hírmondó is tudósított: „Az Oskolánk számára a Magyar Productumokból (termésekből és kézi munkákból) egy kevés gyűjteményt kezdettünk öszve szerezni.”[20]
A cikk a gyakorlati oktatás részleteiről is beszámolt. Megtudhatjuk, hogy a selyemszövés, és gyapjúkészítés, a fonalfonás, a textilfestés is szerepelt a tananyagban. Mivel felépült az iskola új épülete, a régi iskolaépületet „fabrikaként” hasznosították:
„a Szarvasiak a régi Oskola házat ollyan épületté építették, a mellyben most, a gyapjúval való mindenféle bánás végbe mehet, és ezen munkánál három száz embernél több keresi kenyerét.” [21]
Tessedik a gyapjú feldolgozását 1793-ban indította meg iskolájában, melyet a tanulók nagyon megkedveltek. A finom fonást már az első évben 170 gyermek sajátította el. A következő években, mint azt az újság tudósítása is hírül adja, a gyapjú feldolgozását üzemszerűvé alakították. A „fábrikában” nemcsak az iskola tanulói, hanem felnőttek is dolgoztak.
Annak ellenére, hogy az iskolában folyó oktatás magas színvonalát országszerte, sőt külföldön is elismerték, az intézet azonban 1795-ben mégis kénytelen volt bezárni kapuit: alapítójának [131pénzforrásai kimerültek, fenntartására pedig nem akadt pártfogó. Az iskola sorsának alakulásában közrejátszott a jakobinus-per, Tessedik közvetlen egyházi elöljáróinak és község vezetőinek ellenségeskedése is. Tessedik intézete bár magániskolaként működött, az evangélikus egyházi vezetők nem nézték jó szemmel, hogy a lelkész Tessedik állami segítséget akart iskolája számára szerezni; az állami tanügyi hatóságok viszont az autonómia-törvény értelmében nem tartották magukat illetékeseknek az iskola anyagi ügyeibe való beleszólásra.
Három év kényszerű szünet után az udvar figyelme ismét a szarvasi mezőgazdasági iskola felé fordult. 1798 júliusában királyi leirat közölte Tessedikkel: jóváhagyják, hogy ezután minden tankerületből egy vagy két, tanítónak készülő ifjút a szarvasi iskolába küldjenek. Ha két esztendeig szakszeru képzésben részesülnek, akkor tanítóválasztásoknál elsőbbséget kell számukra biztosítani. Nemsokára I. Ferenc dicsérő oklevelet és aranyérmet adományozott Tessediknek, állami támogatást folyósított az intézet részére. Udvari felszólítást kaptak a földesurak is: adjanak támogatást a szarvasi iskolának. 1799 tavaszán tehát újra lehetősége nyílt arra Tessediknek, hogy iskolájában – új körülmények között – folytassa a tanítást, új kibővített programmal. Részben megmaradt a régi feladata: az intézet gazdászokat nevel, akik hozzájárulnak a hazai mezőgazdaság fejlesztéséhez, az ország iparának felemeléséhez. Új feladatként olyan tanítók képzésére is vállalkoztak, akik a mezőgazdasági ismeretek oktatását szakszerűen tudják végezni. A kétéves speciális tanfolyamon az alapító megismertette tanítójelöltekkel a szarvasi parasztgyerekek számára szervezett iskola célkitűzéseit, tantervét, az oktatás-nevelés anyagát és módszereit, a felhasználható szakkönyveket. A hallgatók nemcsak az újszerű elméleti és gyakorlati szakmai ismereteket sajátították el, hanem pedagógiai képzésben is részesültek. Bár az iskola továbbra is magánintézményként működött, állami támogatásban is részesült oly módon, hogy az igazgató évi 400, a három tanár pedig évi 300–300 Ft fizetést kapott.
A bécsi Magyar Kurír 1799-ben, rövid hírben tudósított az ismét működő iskola szeptemberi vizsgáiról. A lap szerint már az újrakezdés első évében 23 tanítójelölt és leendő gazdatiszt képezte magát Tessedik iskolájában.
„Az itt fel-állított praktika Oskola, érdemes Directorának, T. Teschedik Sámuel Úrnak szorgalmatossága által, jó lépéseket teszen elő felé. Ezen le folyt fél esztendői közönséges examenjében, melly is a Nagy Váradi Districtus béli Oskolák Királyi Inspectorának T. Werner Úrnak jelenlétében a múlt Sept. 24 dikénn és 25 dikénn tartatott, oly gyarapodását mutatta-ki ez az Oskola, mely által ujjabb fundamentumos terménséget gerjesztett a felőll, hogy hasznos gyümöltsöket fog teremni a hazának. A Praktikánsok száma 23-ra gyűlt, kik között megért idejű, és hivatalokat is viselt emberek is vagynak.”[22]
A cikkből kiderül, hogy az intézetben ekkor már nemcsak környékbeliek, hanem távoli tankerületek, uradalmak által küldött ifjak, sőt felnőtt korú emberek is tanultak, akik az iskola két évfolyamát elvégezve vagy tanítóként helyezkedtek el, vagy gazdatisztként működtek a továbbiakban. A szarvasi mezőgazdasági iskola a századforduló után gyors virágzásnak indult. Az újrakezdés éveiben évében már ötven-hatvan hallgatót képeztek ki a tanítóságra és különféle mezőgazdasági tisztségekre.
Ekkor valamiféle átmeneti jelleget öltött az oktatás a középfokú és a felsőfokú képzés között. Bár az országos tanulmányi alapból – mint láttuk – csekély igazgatói, három tanári, és öt gyakornoki fizetést utaltak ki, de az épületek fenntartásáról, könyvekrol, szerszámokról, szertárakról, műhelyekről és egyéb kiadások fedezéséről most sem gondoskodott senki. Ekkorra viszont már Tessedik anyagi forrásai is teljesen elapadtak. Az intézet 1806 októberében véglegesen bezárta kapuit. A Hazai Tudósítások a következőképpen számolt be az iskola megszűnéséről 1806-ban:
[132„Azon nevezetes Gazdaságbéli Intézet, melly itten Tiszt. Tesedik Sámuel Urnak buzgó fáradozása által kezdődött, és mind eddig külömböző viszontagságokon erőt vévén oktató például szolgált mind kisebb, mind nagyobb gazdaságnak folytatására, tsak ugyan múlt honapnak végével tellyesen megszűnt. Utolsó hat esztendőkben a Tudományok fundusából járt fizetése a Director Urnak és két Professornak: de olly meghagyással, hogy minden Tudománybéli Kerületből egy Ifjú ott tanuljon fizetés mellett. Felébreszthette volna ezen Kiráyi kegyelem a Gazdaságra készülő Ifjainkat, hogy itt magokat önként gyakorolják; de fájdalom! Még a kenyér keresésre is olly hideg vérrel, olly lankadtsággal készülünk, hogy az illy ingyen adott oktatásoknak legszebb alkalmatosságát gondatlanúl elmúlasztjuk. Mit nem tennének külföldön az Ifjak, ha a hasznos Oktatásokhoz könnyen juthatnának.”[23]
A cikk utolsó sorai arra utalnak, hogy a kortársak is érezték, mekkora vesztséget jelentett az ország számára Tessedik egyedülálló iskolájának bezárása, akinek vállalkozása végül a hazai felvilágosult törekvések általános sorsában osztozott.
„Az egyszer már megvalósított jót újra elvetni és helyébe a rossz visszaállítását látni voltam kénytelen.” – írta keserűen az iskolaalapító idős korában.
Fehér Katalin
[1] * A tanulmány az OTKA támogatásával készült (T 025753)
[2] A hatalmas Tessedik irodalomból a következőket emelhetjük ki: Szelényi Ödön: Az első magyar munkáspedagógus, Tessedik Sámuel élete és munkássága. Bp. 1928.; Lakos Sándor: Tessedik Sámuel és a német szellemi élet. Bp. 1940.; Wellmann Imre: Tessedik Sámuel. Bp. 1954.; Penyigey Dénes: Tessedik Sámuel. Bp. 1980.; Tóth Lajos: Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége. Bp. 1980.
[3] Felvidéki polgári családból származott. Pozsonyban végezte iskoláit. A lelkészi pálya mellett döntve 1763-tól kezdve két évet töltött külföldön, az erlangeni egyetemen, ahol orvosi, természettudományi előadásokat is hallgatott, megismerve az új, felvilágosult eszméket is.
[4] Mindezzel olyan irányt képviselt, amilyet korábban Weszprémi István (Gazda ember könyvetskéje, 1764, 1768, 1776) című művével. Hasonló elveket vallott Kömlei János református lelkész is, aki külföldről hazaérve Becker felvilágosító könyvét (Noth- und Hülfsbüchlein) fordította le, hogy ezzel is elősegítse a parasztság felvilágosítását, hogy bemutassa, hogyan tud rendbe hozni egy korábban nyomorúságos falut a pap, a tanító és a .földesúr közös erővel (Szükségben segítő könyv, 1790).
[5] Theschedik Sámuel önéletírása. Ford. és kiad. Zsilinszky Mihály. Pest, 1873. 19.
[6] I. m.: 21.
[7] 1779. augusztus 30.-án adta át részletes tervét a földesúrnak Gyulán, melyre 1780 májusában kedvező választ kapott.
[8] Magyar Hírmondó, Pozsony 1781. 595.
[9] Magyar Hírmondó, Pozsony 1781. 602–603.
[10] Erster Plan der praktisch-oekonomischen Schule. Közli Hanzo Lajos: Tessedik néhány kiadatlan gazdasági írása. = Agrártörténeti Szemle 1961. 271–274.
[11] Magyar Hírmondó, Pozsony 1782. 756–757.
[12] Wiener Provinzial Nachrichten 1784. IV. 440.; 453; 474.
[13] Tessedik Sámuel válogatott pedagógiai művei. Szerk. Vincze László. Bp. 1956. 107.
[14] Magyar Hírmondó (Bécs) 1792. július 13. 67–68.
[15] Uo. 67.
[16] Magyar Hírmondó (Bécs) 1793. 583–584.
[17] Novi Ecclesiastico-scholastici Annales 1795. II. 24–27. Közli: Szelényi Ödön: Az első magyar munkáspedagógus, Tessedik Sámuel élete és munkássága. Bp. 1928. 37–39.
[18] Magyar Hírmondó (Bécs) 1794. december 2. Toldalék. 769–771.
[19] Vö.: Penyigei Dénes: Tesedik Sámuel. Bp. 1980. 244.
[20] Magyar Hírmondó (Bécs) 1794. december 2. Toldalék. 769.
[21] Magyar Hírmondó (Bécs) 1794. december 2. Toldalék. 770.
[22] Magyar Kurír 1799. 542.
[23] Hazai Tudósítások 1806. II. 346–347.