Magyar Könyvszemle 117. évf. 2001. 1.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Johannes Cloppenburg professzor magyar könyvei. Könyvtörténeti szempontból fontos vállalkozásba kezdett az 1980-as években a holland Bert van Selm professzor és néhány munkatársa, akik nem kevesebbet tűztek ki célul, mint hogy feltérképzik és mikrofilmre veszik a hazai és külföldi könyvtárakban, valamint levéltárakban található 1599 és 1800 között nyomtatott holland aukciós katalógusokat. A „Book sales catalogues of the Dutch Republic” projektben résztvevők eddig mintegy 4000 katalógust találtak és az ezekről készült mikrofilmek száma meghaladja az 1800 darabot. Külföldi könyvtörténészek számára nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy e mikrofilmek több holland könyvtár és levéltár mellett teljes számban megtekinthetők Párizsban (Bibliothèque Nationale), Szentpétervárott (National Library), Wolfenbüttelben (Herzog August Bibliothek) és Wroclawban (Biblioteka Universytecka; Biblioteka Zakladu Narodowego im. Ossolinskich PAN) is. A katalógusok rövidesen interneten is hozzáférhetők lesznek.[1]
E hatalmas anyag jócskán tartogat meglepetéseket magyar kutatók számára is. Igaz ugyan, hogy a két országot nagy távolság választja el egymástól, ám a 17–18. század folyamán szoros kulturális szálak kötötték őket össze. A magyar református diákok körében nagyon népszerű Heidelberg 1622. évi feldúlása után a 18. század végéig peregrinusaink tömegei keresték fel Hollandiát és töltöttek hosszabb-rövidebb időt a Leideni, Franekeri, Groningeni, Utrechti és Harderwijki Egyetemen, valamint az Amszterdami és Deventeri Athenaeum Illustre-ben. A franekeri Album Studiosorum szerint számuk csak a fríz kisváros egyetemén meghaladta az 1200 főt.[2]
[113A hollandiai peregrináció majd 200 éve alatt több olyan professzor is akadt, aki szívügyének tekintette és minden lehetséges módon – tudományos munkákkal, ösztöndíjakkal (stipendia), ajánlólevelekkel (testimonia), stb. – segítette a Hollandiában tanuló magyarokat és támogatta a távoli Magyarország sokat szenvedett református egyházát. Többek között Campegius Vitringa, Herman Alexander Röell, Ruardus Andala (Franeker), Hermannus Venema, Hieronymus Simons van Alphen (Utrecht) és nem utolsósorban Johannes Cloppenburg sokat tettek a magyarokért. A diákok s patrónusaik igyekeztek a maguk eszközeivel meghálálni a sok segítséget. Hol finom magyar bort küldtek szeretett professzoraiknak, hol emlékkönyvi bejegyzésekkel, s disputációkba írott ajánlásokkal emlékeztek meg róluk. Nem volt azonban ritka a Magyarországról küldött, esetleg Hollandiában vásárolt magyar vonatkozású könyvajándék sem. A professzorok mellett említést kell tennünk olyan magyar kapcsolataikról híres holland nyomdászokról és könyvkereskedőkről is, mint például Johannes Janssonius van Waesberge (1596–1664), kinek műhelyéből számos magyar munka került ki. A hungaricák 17–18. századi hollandiai jelenléte tehát korántsem a véletlen műve, ezeknek feltárására a hazai kutatás napjainkig nem fordított kellő figyelmet. Születtek ugyan rövidebb tanulmányok, ám egy átfogó munka egyelőre várat magára, jóllehet ennek elkészítését a holland kollégák által összegyűjtött aukciós katalógusok nagymértékben megkönnyítik.[3] A már említett franekeri teológia professzor Johannes Cloppenburg (1592–1652) egyike volt azoknak, akiknek könyvtárát magyar könyvek gazdagították. A jelen tanulmány célja, hogy képet adjon a professzor magyar diákjairól, valamint bemutassa könytárának érdekes magyar anyagát.
*
Cloppenburg 1592. május 15-én született Amszterdamban. Szülővárosa alumnusaként iratkozott be 1607-ben a Leideni Egyetemre, s nyert felvételt a Rendek Kollégiumába. A fiatal teológus hallgató Franciscus Gomarus tanait követte, aminek következtében többször került összetűzésbe az arminiánusokkal. 1609-ben például az arminiánus meggyőződésű régens Petrus Bertius miatt hagyta el a Rendek Kollégiumát. Egy évvel kesőbb pedig Conradus Vorstius professzori kinevezése ellen emelte fel a szavát.[4] Cloppenburg 1612-ben felkereste a Franekeri Egyetemet, majd ezt követően hosszabb külföldi peregrináció következett. Útja során ellátogatott több svájci, francia és német egyetemre, így 1613-ban a magyarok körében akkoriban rendkívül népszerű heidelbergire is. A magyarok iránti szeretete talán épp erre az időre vezethető vissza. Hazatérése után 1616-tól lelkészként tevékenykedett először Aalburgban és Heusdenben, majd Amszterdamban és Brielleben. Első professzori kinevezésére 1640-ben került sor a Harderwijki Illustre Gymnasiumban. Cloppenburg ott töltött utolsó esztendejét beárnyékolta a kollégájával, Antonius Deusinggel folytatott heves teológiai vitája, minek utána szinte felüdülést jelentett számára a Franekeri Egyetem által felkínált professzori és akadémiai lelkészi állás.[5] Székfoglaló beszédét 1644. május 3-án tartotta Oratio inauguralis de cathedrarum evangelicarum libertate christiana címmel.[6]
[114Míg Heidelberg esetében csak feltételezni lehet Cloppenburg magyar kapcsolatait, addig Franekerben ezt bizonyítani is tudjuk. Már kinevezése évében disputált nála magyar diák Bihari Ferenc [Franciscus Bihari, ASF 3953] személyében.[7] A professzor Franekerben töltött kilenc éve alatt jelenlegi ismereteink szerint 30 magyar candidati vett részt respondensként a vezetésével zajlott disputációkban.[8] Ez a szám azonban eddig ismeretlen nyomtatványok előkerülésével emelkedhet.
Külön figyelmet érdemel Cloppenburg sociniánusok ellen írott Compendiolum Socinianismi confutatum című munkája, mely 1651-ben nyolc magyar diák kérésére született. A kötet sikerét bizonyítja, hogy 1652-ben megjelent annak második kiadása, sőt ugyanabban az évben a holland fordítása is.[9] A holland fordításban Cloppenburg a következőket közli a kötet létrejöttéről:
„Az 1651. év elején néhány magyar diák keresett meg azzal a kéréssel, hogy magánóráimon röviden ismertessem meg őket a sociniánus tanok cáfolatával.”[10]
Persze korántsem ez volt Cloppenburg egyetlen olyan vállalkozása, amelyben magyaroknak jutott a főszerep. A professzor röviddel a Compendiolum megjelenése után négy magyar diákkal disputáltatta a Vindiciae pro deitate Spiritus Sancti, adversus pneumatomachum Johan[nem] Bidellum című munkáját.[11] Nem is beszélve Cloppenburg azon teológiai műveiről, melyekben magyar és külföldi respondensek vegyesen szerepelnek. Az fentiek tükrében talán nem meglepő, hogy diákjai Cloppenburgot „pater hungarorum”-nak nevezték.
Peregrinusaink bőségesen vásároltak és juttattak haza a sokféle akadémiai nyomtatványból, így a disputációkból is. Tették ezt részben a könyvek iránti szeretetből, valamint a magyarországi oktatás támogatása végett. Ám szerepet játszottak emellett az otthoni alma materek is, melyek kötelezővé tették peregrinusaik számára a tudományos munkák vásárlását. Ferenc Postma találóan jegyzi meg, hogy „a magyarok franekeri megjelenése több száz, ha nem több ezer könyv és kézirat külföldre történő „kiáramlását” indította el.”[12] Nem véletlen tehát, hogy a magyarországi és erdélyi könyvtárak napjainkban is jelentős mennyiségű holland anyagot őriznek, gyakran olyan munkákat, amelyekből Hollandiában már egyetlen darab sem található.[13]
Cloppenburg kapcsán külön szót kell ejteni a Sárospataki Református Kollégium Könyvtáráról. E nagyszerű tudományos gyűjtemény a II. világháború előtt értékes nyomtatványokat és kéziratokat [115tudhatott magáénak, egyebek mellett a franekeri professzor több disputációját, amelyek egy része 1945-ben szovjet hadizsákmányként kikerült az országból. A műveket jelenleg az oroszországi Nyizsnij Novgorodban őrzik, s csak remélni lehet, hogy azok egyszer még visszakerülnek eredeti helyükre.[14]
*
Cloppenburg 1652. július 30-án hunyt el Franekerben. Az egyetem professzorai és diákjai a Rhapsodia lugubris in insperatum excessum Joh. Cloppenburgii című kötettel vettek tőle búcsút.[15] Gazdag könyvtárának árverésére majdnem egy évvel később, 1653. június 4-én került sor Leidenben Petrus Leffen nyomdász és könyvkereskedő műhelyében. Az erről készült negyedrét íves aukciós katalógus egyetlen ma Hollandiában fellelhető példánya a Leideni Egyetemi Könyvtár birtokában van (UBLd <1368 H 26: 1>).[16] Cloppenburg könyvei témakörök és nyelvek szerint kerültek be a kiadványba, ezeken belül pedig a további beosztás alapja a formátum volt. E cikk keretei nem teszik lehetővé a katalógus teljes anyagának bemutatását, meg kell azonban említeni, hogy a mintegy 2700 kötet több tudományterületet fog át. Legnagyobb számban a teológia képviselteti magát latin, görög, héber, angol, francia, német, dán, olasz, spanyol és persze magyar nyelvű munkákkal. Cloppenburg azon teológiai disputácóinak egy része is megtalálható itt, amelyekben a professzor magyar diákjai respondensként szerepeltek. Példaként említhetném a Compendiolum Socinianismi confutatumot és a Vindiciae pro deitate Spiritus Sancti, adversus pneumatomachum Johan[nem] Bidellumot. Külön fejezetek tartalmazzák továbbá a jelentős mennyiségű jog- és orvostudományi, filozófiai, továbbá történet- és földrajztudományi művet. A katalógusban az alábbi magyar vonatkozású és magyar nyelvű tételeket találjuk:[17]
Libri Theologici, in Folio:
– (Nr. 105) Loci Communes St. Sthegedini[18]
– (Nr. 129) I. Alstedii Prodromus religionis Triumphantis Alb. Jul. 1635[19]
[116Libri Theologici, in Quarto:
– (Nr. 116) Stephanus Pannonius De Curriculo Judiciorum Dei[20]
– (Nr. 182) Georg. Enjedini de Trinitatis Dogmate[21]
– (Nr. 273) Andr. Dudithii Epistola ad Ioh. Lasvium De Divina Triade[22]
– (Nr. 274) Ministri Ecclesiarum Sarmatiae & Transylvaniae de falsa & vera unius Dei cognitione, Albae Juliae[23]
Libri Gallici, Italici, Hispanici, Anglici et Aliarum Exotic. Ling., in Octavo:
– (Nr. 93) Biblia Hungarica Car. Casp. Amst. 1645[24]
– (Nr. 94) Lib. Hungar. Az Mennyengas Sagmack Tuzessos Zlopa[25]
A katalógus magyar tételei közül néhány jelenleg is megtalálható Hollandiában. Így Szegedi Kis István munkáját a Groningeni Egyetemi Könyvtárban (UBGr <DH-2 Magazijn>), a Dudith-féle Epistolat pedig az Utrechti Egyetemi Könyvtárban (UBU <E qu 197>) őrzik. Enyedi György művéből három darab maradt fenn, az egyik Utrechtben (UBU <E qu 197>), a másik kettő pedig Leidenben (UBLd <1365 E 17; 1365 E 18>). Míg a De falsa et vera unius Dei patris című unitárius vitairatnak két példánya ismeretes, Groningenben (UBGr <DH ‘AL 2>) és Utrechtben (UBU < E qu 258>). Az utrechti példány tartalmazza Franciscus Gomarus (1563–1641) teológia professzor „F. Gomarj” possessori bejegyzését, s ugyanez a mű szerepel Gomarus 1641-ben elárverezett könyvtárában is.[26] Mint láttuk Cloppenburg 1607 és 1612 között Leidenben Gomarus hűséges tanítványa volt. Nem kizárt tehát, hogy tanítómestere már akkor megismertette a Gyulafehérváron kiadott vitairattal.
A legnagyobb meglepetést azonban kétségtelenül az 1645-ben Johannes Janssonius van Waesberge amszterdami műhelyében nyomtatott magyar biblia jelenti. A műnek Hollandiában egyetlen fellelhető leideni példányáról (UBLd <Bibliotheca Thysiana 20>) Miklós Ödön már 1917-ben beszámolt, azt azonban nem közölte, hogy a kötet tartalmaz egy nagyon fontos, Cloppenburg számára írott bejegyzést is.[27] Erről először Ferenc Postma tett említést 1995-ben megvédett doktori disszertációjában.[28] A professzor egyik magyar diákja, Igaz Kálmán [Colomannus Igaz, ASF 4484], 1647. március 10-én az alábbiakat írta a bibliába:
[117„R[evere]ndo ac Clariss[im]o D[omi]no Johanni Cloppenburgio, S.S. Theologiae D[octori] et in alma Academia Franek[erana] Professori digniss[im]o, offero hoc munusculu[m], in perpetuae amicitiae et benevolentiae sijmbolum. Anno 1647, die 10. Martij. Colomannus Justus. [Manu Propria]”[29]
Ennek ismeretében nagyon valószínű, hogy a mű azonos a professzor hagyatékában feltüntetett magyar bibliával. A többi könyvben hasonló, Cloppenburggel kapcsolatos bejegyzést nem találtam.[30]
Eredics Péter
[1] L. http://www.etcl.nl/bsc/
[2] L. S. J. Fockema Andreae–Th. J. Meijer (ed.), Album Studiosorum Academiae Franekerensis (1585–1811, 1816–1844). I. Naamlijst der studenten. Franeker, 1968., (a továbbiakban ASF).
[3] L. Eredics Péter, Magyar vonatkozású könyvek Hieronymus Simons van Alphen professzor könyvtárában. = Könyv és könyvtár (21.) 1999. 257–264, továbbá Németh S. Katalin: Magyar könyvek a 17. századi holland könyvpiacon. = MKsz (102.) 1986. 305–309.
[4] D. Nauta (ed.): Biografisch lexicon voor de geschiedenis van het Nederlandse protestantisme. Kampen, 1978–1998. II. 127.
[5] D. N. J. Poole: The history of the covenant concept from the Bible to Johannes Cloppenburg. De Foedere Dei. San Francisco, 1992. 211.
[6] Ferenc Postma-Jacob van Sluis (Hrsg.): Auditorium Academiae Franekerensis. Bibliographie der Reden. Disputationen und Gelegenheitsdruckwerke der Universität und des Athenäums in Franeker 1585–1843. Leeuwarden, 1995. 158, 56/1644.1 (a továbbiakban AAF).
[7] Uo., 159, 56/1644.7.
[8] L. Uo., 159–174.
[9] Uo., 166–167, 56/1651.3,4a,4b,4c.
[10] Johannes Cloppenburg: Kort begrijp van de opkomste ende leere der Socinianen, kortelick vervat in 11 capittelen, by een gebracht ende grontelick wederleyt in de Nederlantsche tale. Dordrecht, 1652. 36–37. (Ex. Vrije Universiteit Amsterdam, UBVU <XI.05666; XI.05667>). [Alsoo nu met den aenvangh des jaers 1651 eenige Ungersche studenten versochten onse onderwijsinge binnens huys, daer inne sy in een kort begrijp vatten mochten de wederlegginge van de geheele Socinisterije.]
[11] AAF, 167, 56/1651.6, valamint 56/1652.1.
[12] Ferenc Postma: Auf der Suche nach akademischen Drucken von Franeker (1585–1811) in den Spuren der Peregrinatio hungarica. Theol. Diss. Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest, 1995. CXI. [… de ‘intocht’ der Hongaren te Franeker de ‘uittocht’ van honderden, ja duizenden boeken en geschriften in gang heeft gezet.]
[13] L. Uő.: Franekeri akadémiai nyomtatványok nyomában. Három romániai tanulmányút élményei (1991–1993). = Könyv és könyvtár (20.) 1998. 113–133 és Franekeri akadémiai nyomtatványok nyomában. Negyedik romániai tanulmányutam élményei (1994). = Könyv és könyvtár (21.) 1999. 233–256.
[14] A Sárospatakról elhurcolt könyvek teljes listája az alábbi honlapon tekinthető meg:
http://www.libfl.ru/eng/Saros/start.html. Katalógusuk megjelent: Displaced Books from Sárospatak Calvinist College Library (Hungary) in the collections of Nizhny Novgorod Regional Research Library. Catalogue. – Trofejnüe knigi iz biblioteki Sarospatakszkogo reformatszkogo kolledzsa (Vengrija) v fondah Nizsegorodszkoj goszudarsztvennoj oblasztnoj universzalnoj naucsnoj biblioteku. Katalog. Compiled by E. Zhuravleva, N. Zubkov, E. Korkmazova. Moskow, 1997. Rudomino. (Vö. Magyar Könyvszemle (115.) 1999. 1. sz. 129.)[15] AAF, 524, M/1652.6.
[16] Catalogus variorum et insignium librorum illustris bibliothecae Johannis Cloppenburgii, s.s. theol. doct. ac profess. dignissimi in alma Frisiorum Academia Franequerana. Quorum auctio habebitur in officina Petri Leffen, bibliopolae, Leyd. in de Klock-steegh, in den Phoenix, ad diem 4 Junii stylo novo, hora octava. Lugduni Batavorum, 1653.
[17] A hungaricák azonosíthatósága érdekében a lábjegyzetben megtalálható a kötetek címe, valamint azok első kiadásának RMK – (Szabó Károly–Hellebrant Árpád: Régi Magyar Könyvtár I–III. Bp. 1879–1898.) vagy RMNY-féle (Borsa Gedeon–Hervay Ferenc: Régi Magyarországi Nyomtatványok (1473–1635), I–II. Bp. 1971–1983.) tételszáma.
[18] Szegedi Kis István: Theologiae sincerae loci communes de Deo et homine cum confessione de Trinitate, perpetuis tabulis explicati et scholasticorum dogmatis illustrati. Basileae, 1593. (RMK III 832).
[19] Johann Heinrich Alsted: Prodromus religionis triumphantis. Albae Juliae, 1635. (RMK II 494).
[20] Stephanus Pannonius: De circulo operum et iudicorum Dei, qui, a lapsis primis Hebraeis trahi incoeptus, in erectis ultimis Hebraeis finietur, [s.l.]. 1608. (RMK III 1066).
[21] Enyedi György: Explicationes locorum Veteris et Novi Testamenti, ex quibus Trinitatis dogma stabiliri solet. Claudiopoli, 1598. (RMNy I 836).
[22] Dudith András: Epistola Andreae Dudithii Sac. Caes. mtis consiliarii, ad Iohannem Lasicium equitem Polonum. In qua de divina Triade disputatur. Cracouiae, 1590. (RMK III 805).
[23] De falsa et vera unius Dei patris, filii, et spiritus sancti cognitione libri duo. Authoribus ministris ecclesiarum consentientium in Sarmatia et Transylvania. Albae Juliae, 1568. (RMNy I 254) Cloppenburg minden bizonnyal használta a művet, mivel azt részletesen tárgyalja a Compendioliumban.
[24] Károlyi Gáspár: Szent Biblia az az: Istennek O és Uy Testamentomában foglaltatot egész szent Írás. Amsterdam, 1645. (RMK I 766).
[25] Mikolai Hegedüs János: Az mennyei igasságnak Tüzes oszlopa. Utrecht, 1648. (RMK I 812).
[26] E. Dekker–J. Knoop (ed.): The auction catalogue of the library of F. Gomarus. Utrecht, 1996. 26, Nr. 11.
[27] Miklós Ödön: De Hongaarsche bijbels in Nederland. = Het Boek (6.) 1917. 322.
[28] Postma: Auf der Suche…, i. m., CXII.
[29] Igaz Kálmán 1646. június 30-án Colomannus Igaz néven iratkozott be a Franekeri Egyetemre. L. ASF, 137, Nr. 4484. A fenti bibliában található dedikációja mellett tudomásunk van egy magyar nyelvű költeményéről is, melyet Laurentius Banck franekeri professzor számára írt ugyancsak 1647-ben. L. AAF, 521, M/1647.2.
[30] Köszönettel tartozom Ferenc Postma professzornak (Vrije Universiteit Amsterdam), amiért felhívta figyelmemet a leideni bibliában található bejegyzésre és annak másolatát rendelkezésemre bocsátotta, valamint Loes Kuiper-Brusse konzervátor asszonynak (Utrechti Egyetemi Könyvtár) a Franciscus Gomarussal kapcsolatos adatokért.