Magyar Könyvszemle   117. évf. 2001. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Kiegészítések az Assisiben található Árpád-kori ferences Missaléhoz. Az Ars Hungarica 1989. évi évfolyamának első számában adtunk hírt, hogy Assisiben a Ferences Könyvtár 607. jelzetszámán egy kétségbevonhatatlanul magyarországi eredetű ferences Missale maradt fenn[1]. A kései felismerés a korábbi katalógusok elnagyolt leírásainak volt köszönhető. Elsőként Cesare Cenci 1981-es kódexkatalógusa vette számba a magyar szenteknek, Istvánnak, Lászlónak és Imrének miséit, ami alapján nem volt túl nehéz magyar provenienciára gyanakodni[2]. Leírásunkat Csapodi Csaba is részben elfogadta, s felvette a Missalét a Bibliotheca Hungaricába 3405-ös számon, ugyanakkor figyelmen kívül hagyta a kódex bejegyzéseihez forrásként szolgáló, általunk azonosított Favershami Haymo ferences Ordo missalisát a Magyarországon vélhetően megvolt középkori kéziratok listájában[3]. Sajnos 1988 óta nem volt alkalmam újra kézbe venni a kéziratot, ám 1990-ben megjelent Marco Assirelli és Emanuela Sesti katalógusa a Ferences Könyvtár korai illuminált kéziratairól, s ebben hosszasan írnak jelen kéziratról is. Fejtegetéseiket nem érdektelen a hazai kutatás [4]számára röviden összefoglalni[5].

Az illuminált kódexkatalógusban a szerzők a Ferences Könyvtár egyik figyelemre méltó kézirataként írják le a Missalét. A magyar szentek alapján számukra is kétségtelen, hogy a kéziratot Magyarországon másolhatták, nagy valószínűséggel a 13. század közepén, 1260 és 1279 előtti években. A kódex posszeszoraként emlegetett „Frater Lazarus de Saray” számukra egyértelműen a Volga torkolata környéki tatár missziót jelző Saraival azonos, amire mi inkább csak óvatos utalást tettünk. Sarai ferences története egyébként a 13. század végétől egy 1375. évi dúlást még kiheverve Temerlán általi 1394-es elpusztításáig tartott. A magyar történelemből is ismert Guillelmus Rubruck 1253-ban jutott el ide, majd az első ferences konvent létére vonatkozó adat 1286-ból származik. 1313-ban már a város melletti San Giovanni konventben temették el a megtérített Toktaj [101kánt, majd 1338-ban Új Saraiban már a vélhetően harmadik konvenetet alapítják. Tardy Lajos a magyar kutatás számára összegyűjtötte az erre vonatkozó adatokat, de sajnos az itt mártíromságot szenvedő „Stefano Ungaro” testvérnél több magyar vonatkozást azóta sem sikerült találni. A misekönyv, útimisszale zsebkönyvmérete (16,5+12,5 cm) megengedi a nagyobb távolságra történő szállítás lehetőségét, ugyanakkor a kézirat, azaz a kézirat mintapéldányának archaikus jellege óvatosságra int.

Az említett katalógus leírásból tudjuk meg, hogy Assisiben először 1844–45-ben Giovanni Giuseppe Ghisoti említi a kéziratot: „XXXII. A. 254. Missale aliud antiquum”-leírásában. A kódex azonosságát igazolja a köteten mindmáig olvasható régi jelzet, valamint egy még régebbi, 18. századi Assisire utaló „Ex libris” megléte. A leírás megerősíti korábbi paleográfiai elemzésünket, hogy a Szent István-misét a kódex főrészét író kéz másolta be, ami a kódex provenienciájának megállapítása szempontjából döntő jelentőségű. A kódex közelebbi datálását az újabb leírást készítők is a bejegyzett ünnepek alapján végezték el. A főkézzel azonos, 13. századi bejegyzésnek vélik a Szentháromságról, egy további, második kéznek Szt. Erzsébetről és ismét a Szentháromságról, valamint egy további, harmadik kéz művének a Szt. László és Szt. Klára-könyörgések bejegyzését. Különös jelentőséget tulajdonítanak a Szentháromság ünnepe megülésének, aminek megünneplését 1260-ban a Narbonne-i káptalan írta elő, majd a római kúriához való igazodás jegyében nem ünnepeltek 1279 és 1331 között. Mivel a Szentháromságról szóló imádságok megelőzik Szt. Erzsébet és Szt. Klára jól datálható kanonizációját (1235, 1255), a kódex másolása ezen időpontok utánra tehető, vélhetően a Szentháromságról rendelkező 1260. évi időpont elé.

A kézirat magyarországi lokalizálását az újabb művészettörténeti elemzés is megerősítette, ami Wehli Tündének 1989-es cikkünkben közölt véleményével alapjaiban egyezik, s a német kódexfestészettel való kapcsolatokra hívta fel a figyelmet. Az újabb támpontok mégis szerencsésen kiegészítik korábbi véleményünket, s a kódex főszövegének keletkezése immáron nagy bizonyossággal a 13. század második felére tehető, s mivel a másoló kezek közel egykorúak, Szent Klára (1255) és a Szentháromság (1260) ünnepét előíró időpontok körüli évekre. A datálást ugyanakkor megnehezíti, az újabb leírást végzők által figyelmen kívül hagyott tény, hogy a kódex főszövege egy archaikus, 1230–40-es évekbeli misekönyvet vett alapul, amit azután kétségbeesetten javítottak és pótoltak a betoldásokat végző kezek, felismervén a kézirat nagyfokú elavultságát. Ebből a megközelítésből a pontosan datálható ünnepek hiányának a főszövegben valamivel kisebb lesz a jelentősége, s pl. 1260-as időpont, mint terminus ante quem sem látszik megdönthetetlen időpontnak, annál inkább szóba jöhet az 1279-es esztendő, mint a kódex másolásának legkésőbbi lehetséges éve. Mindazonáltal semmi kétség nem férhet a 13. század második felében, Magyarországon való másolás valószínűsítéséhez. A kódex további sorsa, későbbi ismert posszeszorának, „Lazarus de Saray” kiléte azonban továbbra is találgatásra adhat okot.

Veszprémy László


[1] Veszprémy L.: Egy Árpád-kori ferences kézirat Assisiben. = Ars Hungarica (17.) 1989. 1. sz. 91–96.

[2] C. Cenci OFM: Bibliotheca Manuscripta ad Sacrum Conventum. II. Assisi, 1981. 2102 tételszámon.

[3] Csapodi Csaba–Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca Hungarica Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt. II. Bp. 1993. 353. És vö. Bibliotheca Hungarica. III. Adatok elveszett kötetekről. Bp. 1994, ahol nem találunk ismételt említést a kéziratról.

[4] Az itáliai magyar emlékek tervszerű kutatásáról az Ars Hungarica folyóirat 1998. évi évfolyamában olvashattunk tanulmányokat. Korábban a Hajnal István Kör 1992. évi velemi, Hajnal István emlékkonferenciáján J. Fodor Adrienne (Bp. Egyetemi Könyvtár) tett értékes megjegyzéseket a 14. századi tatár térítésben részt vevő ferencesekről, szintén az Assisiben található kódex kapcsán (a konferenciakötet az idén fog megjelenni).

[5] M. Assirelli–E. Sesto: I libri miniati del XIII e del XIV secolo (Bibliotheca del Sacro Convento di Assisi, II). Assisi, 1990. 29, 36–39. és 1–3 képek. A leírás másolatban való megszerzéséért Kovács Péternek (MTA Történettudományi Intézet) tartozunk köszönettel.