Azonban e fontos tájékoztatásaival sem merült ki Hajnóczy sajtóval kapcsolatos tevékenysége. Az újságok jelentőségével már ő is megismerkedhetett a pozsonyi evangélikus líceumban, ahol Bél Mátyás nyomán általános volt a külföldi újságok olvastatása. Hajnóczy mint Széchényi Ferenc gróf titkára és könyvtárosa, kapcsolatba került a Wiener Zeitung szerkesztőjével, Conrad Dominique Bartsch-csal és a bécsi szerkesztő kérésére cikkeket küldött a Realzeitung, majd a Wiener Zeitung számára. Járatta a francia forradalom hivatalos lapját, a Moniteurt, de megkapta barátjától az említett bécsi lapokat is. Sőt, Bartsch arról is gondoskodott, hogy az olyan újsághírek és értesülések, amelyek nem jelenhettek meg a bécsi lapban, szintén eljussanak Hajnóczyhoz, illetve Széchényi Ferenchez. Vagyis a világ aktualitásairól alkalma nyílt egy bőséges sajtószemle alapján tájékozódni.

De Hajnóczy elméleti munkáiban is foglalkozott a nyilvánosság kérdéseivel: követelte többek között az országgyűlés nyilvánossá tételét az újságok által, hogy tudomást szerezhessen az egész nemzet képviselőinek működéséről. Fontosnak tartotta azt is, hogy az országgyűlés munkájáról a sajtóban bárki véleményt nyilváníthasson. Teljes sajtószabadságot követelt az „érzület, a gondolkodás és a szólás szabadságával” kapcsolatban. Elvetette az előzetes cenzúrát, és a sajtó szabadságát „az egész magyar nemzet felszabadítására” akarta felhasználni. Hajnóczy Józsefben tehát nem csak a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetőjét és az emberi jogok kiáltványának a magyar viszonyokra való alkalmazóját, hanem a sajtószabadság előharcosát és a magyar újságírás első vértanúját is tisztelhetjük.

Kókay György