Magyar Könyvszemle 115. évf. 1999. 1.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Amíg az egyházi levéltárainkban található kéziratos térképeket nagy gonddal összegyűjtötték és ki is adták (Dóka Klára: Magyarországi egyházi levéltárak térképei. IXVI. Bp. 19891992.), addig a könyvárakban lévőket ez ideig kevés figyelemben részesítették. Szathmáry Tibor könyve az első, amely egy egyházi könyvtár ilyen típusú könyveit számba veszi. A Cartographica Hungarica sorozat anyaggyűjtése során jutott el a Kalocsai Főszékesegyház könyvtárába, ahol meglepetve tapasztalta milyen gazdag anyag található a geográfia és topográfia tárgyköréből. A 160.000 kötetes állományból hozzávetőleg 26.000 érinti a földrajz és rokontudományainak tárgykörét. A katalógusszerűen összeállított kis könyvben minden leírt művet illusztráltak az eredeti könyvekből vett térképekkel. Ezzel vizuálisan is közérthetővé tették a kötetet, amely egyúttal egy kiállítás vezetőjeként is szolgál. Jellemző a kalocsai könyvtár anyagának gazdagságára, hogy valamennyi egyházi könyvtárunk közül csak a Debreceni Református Kollégium állománya tartalmaz mennyiségben és minőségben hozzá hasonló nagyságrendű, földrajzi vonatkozású könyvet.
Az első fejezet bár igen röviden, de minden lényeges tudnivalót tartalmazva a könyvtár történetét mutatja be. Vélhetően már az Árpád-kor végén rendelkeztek kódexekkel, hiszen már 1251-ből vannak adataink a székesegyházi iskola létezéséről. Fraknói Vilmos az érsekség kalocsai és bácsi székesegyházának kincseit (beleértve a könyv- és levéltárat) Esztergom és Zágráb székesegyházainak javaihoz hasonlította. A tragikus sorsú Váradi Péter, a XV. század egyik legműveltebb főpapja volt és neves bibliofil. Vitéz János és Mátyás király pártfogoltjaként bizonyára jeles könyvtára volt, amely azonban a kalocsai érsekség csaknem minden javaival elpusztult.
A mostani könyvtár kezdetét 1784-től számítjuk, amikor Patachich Ádám, a nagy mecénás, magánkönyvtárát végrendeletileg az egyházmegyére hagyományozta. Őt 1759-ben iktatták be a nagyváradi püspöki székbe, s mint ilyen számtalan reformot vezetett be: nyilvános iskolákat létesített és enciklopédikus könyvtárat állított fel. Megbízottai Bécsben, Rómában, Grazban folyamatosan figyelték a könyvpiacot és tájékoztatták a püspököt a kínálatról, aki nagy szakértelemmel válogatta ki a megvásárolandó műveket. Az 1760-ban készült betűrendes [136 katalógusban a Geographi et topographi című tárgykört is felvették, amelybe 31 művet tartottak besorolandónak. Amikor 1776-ban kalocsai érsekké nevezték ki, nem kisebb tekintélyt, mint Pray Györgyöt kérte fel könyvtára katalógusának elkészítésére. Halála előtt két évvel Patachich érsek egyesítette magánkönyvtárát a székeskáptalan könyvtárával és így az, az érsek halálakor (1784) 19.000 kötetet számlált.
Az új érsek Kollonitz László lett, aki ugyancsak nagy szerelmese volt a könyveknek. Az ő topográfiai, útikönyv és atlaszállománya gazdagabb volt elődjénél. Ezidőtájt a híres történészprofesszor Katona István volt a könyvtár prefektusa. A későbbi érsek (Kunszt József) gyarapította a gyűjteményt, amely 1945-ben majdnem szétszóródott, de Grősz József erélyes fellépése folytán elkerülte az államosítást.
Nincs itt terünk és nem is lehet célunk minden egyes tétel bemutatása. Elégedjünk meg az ősnyomtatványok regisztrálásával.
A T-O térképeknek (nevezik keréktérképeknek is) számtalan változata ismert a könyvnyomtatás előtti időből a XI. század végétől kezdődően. Ezeken az addig ismert három kontinens egy körben foglal helyet, s azokat egy T betű tagolja. Valós földrajzi tartalmuk igen csekély, de tanúi egy olyen régi világszemléletnek, amelynek értelmében a föld gyűrű, vagy korong alakú, és a világóceánon úszik. Középpontjukba legtöbbször Jeruzsálemet is belerajzolták. Tulajdonképpen az antik római és a korai keresztény elképzeléseket jelenítve meg. A kalocsai könyvtárban Isidorus Hispalensis: Ethimologiarum... 1472-ben Augsburgban nyomott művét őrzik, amelyben illusztrációként egy ilyen T-O típusú térkép szerepel. Sevillai Isidorus püspök a VII. században élt. Klasszikus forrásokra alapozva állította össze enciklopédiaszerű munkáját. A possessor bejegyzések szerint ez az értékes ősnyomtatvány már 1526 előtt Kalocsán volt, pontosabban Váradi Balázs nagyprépost tulajdonából származik, aki 1510-ben halt meg. 1762-ben a gyöngyösi zárda könyvtárában találták meg, ahová a török elől mentették a könyvet. Egy későbbi csere folytán került vissza Kalocsára.
A reneszánsz kor fedezte fel újra az ókori műveket. Pomponius Mela az egyik leghíresebb római geográfus volt. Az ő művét adták ki 1482-ben Velencében Cosmographia sive de situ orbis címen. Belőle Magyarországon négy példányt őriznek.
Ptolemaios híres ókori földrajzi művének számtalan kiadását ismerjük a középkorból és a kora-újkorból. A 26 trapézvetületű rézmetszet mintegy 7000 helység koordinátáit tartalmazza. A Mátyás király halálának évében (1490) Rómában nyomott Georgráfiából hármat őriznek Magyarországon. A Kalocsán fellelhető a fentin kívül kiadások időrendje: 1564 (Ruscelli II.), 1584 (Mercator II.), 1598 (Magini III.), 1605 (Mercator III.), 1695 (Mercator V.).
1493 nyarán került első ízben kiadásra Nürnbergben az akkori világot ábrázoló mű, a Krónikák könyve. Kiadási helyéről gyakran Nürnbergi Krónikának is nevezik. Többszáz fametszetet, rengeteg városképet és két térképet tartalmaz. Az illusztrátorok Michael Wolgemat (Dürer mestere) és Wilhelm Pleydendorf voltak. A művet a nürnbergi polihisztor-orvos Hartmann Schedel adta ki, ezért többnyire a ő neve alatt emlegetik. Az 1493-as nyári, latin kiadást még ez év decemberében a német változat követte ékes nürnbergi tájszólásban. A latin nyelvű krónikából Magyarországon 23-at, míg a német változatból 22-öt őriznek. Ez utóbbiból Kalocsán három (ezen belül két régi színezésű) példányt tartanak nyilván.
Talán ennyi is elég a Főszékesegyházi Könyvtár hallatlan gazdagságának érzékeltetésére. A kisgrafikával foglalkozók figyelmét még az egyes példányokon szereplő Kollonitz László nagyváradi ex librisére és super ex librisére hívnánk fel.
Őszintén reméljük, hogy az érsekségnek lesz annyi anyagi ereje, hogy a Boros István szerkesztette Miscellanea sorozatot, művelődéstörténetünk nagy hasznára, folytassa.
Kőhegyi Mihály [137