Németh Lászlóról, a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb írójáról már sokan és sokfélét írtak. Méltatták regény- és drámaírói munkásságát, legnagyobb esszéíróink között tartják számon. Orvosként és pedagógusként is sokat dolgozott – mondhatjuk, hogy az egyik utolsó polihisztor személyisége volt a magyar szellemi életnek. Az életműnek ilyen feldolgozását azonban – amilyent Lakatos István bocsájtott közre – először veheti kezébe olvasó és szakember egyaránt. Nagyon nagy munkára vállalkozott az összeállító, de ez a kiadvány óriási segítségére lesz a kutatásnak.

Két vaskos kötetből áll – szerény „Életrajzi kronológia” címet viselve –, holott az életrajzi adatok majdhogynem napi egymásutánisága az írói és közéleti tevékenységet is szép sorjában felfejti. Noha műfajánál fogva tárgyilagos hangú a könyv, mire a végére érünk, éreztetni tudja a súlyát is Németh László óriási formátumú, rokonszenves személyiségének. Ahogy a könyv szerkesztője az előszóban írja: „Jelen írás rendhagyó életrajzi kronológia: Németh László életének száraz időrendi adatain túl megkíséreltem egy „szellemtörténeti” kronológiát is nyújtani…” Az események sorrendjének összeállításában felhasználta Lakatos István Németh Józsefnek – Németh László édesapjának – a naplóját, az író kiterjedt levelezését, az életműsorozatot, Vekerdi László, Grezsa Ferenc, Monostori Imre műveit és Illyés Gyula naplójegyzeteit is. Mindezeket figyelembe véve is kitűnik, hogy milyen nagyszabású vállalkozás volt ennek a kronológiának az összeállítása. Kimeríthetetlen kincsesbányája a filológusoknak, de ezen túlmenően, hallatlanul érdekes kordokumentum is, amelyen keresztül betekintést nyerünk [452 például abba a végtelenül nehéz sorsba, amely a háború után a nemzet osztályrésze volt.

Közismert Németh Lászlónak a felelősségvállalása mind a közéletben mind pedig a magánéletben. Ennek párhuzama is – végigolvasva a kronológiát – feltűnően kirajzolódik. E sajátos műfajú kötetek Németh László életének teljes hetvenöt évét feldolgozzák. Egy év átlagban ötven tételt, eseményt tartalmaz, de például kisgyerekkorából van év, amely tíz tételben elfér, szemben történetesen az 1966-os esztendővel, amely legmunkásabb éveiből való és kilencvenhat tényen keresztül sorjáznak elénk az író életének eseményei.

A szerkesztő jóvoltából egy érdekes epilógus, forrásjegyzék és névmutató teszi még hasznosabbá ezt a kiadványt mind a művelt olvasó, mind a filológus számára.

B. Hajtó Zsófia