Magyar Könyvszemle   114. évf. 1998. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Haiman György – Muszka Erzsébet – Borsa Gedeon: A nagyszombati jezsuita kollégium és az egyetemi nyomda leltára, 1773. Bp. 1997. Balassi Kiadó. 8 l., 36 lev. hasonmás és 307 l., 16 t. (Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 16.)

A jezsuita renddel kapcsolatos forrásaink oly gazdagok, hogy valószínűleg soha nem juthatunk el teljes kiadásukig, mindig csak válogatni leszünk kénytelenek belőle. Jó példa erre a legjelentősebb magyarországi jezsuita kollégiumnak, a nagyszombatinak iratanyagában lévő, a rend feloszlatásakor készült leltár: e kétkötetes munka is csak a leltárnak mintegy egynegyed részét képes közölni, a többit pedig összefoglalóan jellemzi. Az Egyetemi nyomda története volt a válogatás szempontja: e műhelyt és az általa előállított könyveket felsoroló jegyzék teljes részletességgel bekerült a jelen kiadványba. A leltárban a betűöntödénél szereplő, 1773-ban nyomtatott betűmintakönyvről igen látványos hasonmás kiadás készült; a terjedelmesebb kötet pedig a három szerzőnek a leltár egyes részeit kiértékelő tanulmányát közli. A kiadó a hasonmást Haiman György emlékének ajánlotta, aki e kötetek megjelenését már nem érhette meg.

Haiman György egykori gyakorló nyomdász volta, elmélyült betűtörténeti kutatásai és a nagyszombati tipográfia forrásanyagának, a nyomda kiadványainak beható ismerete eredményezi, hogy a feloszlatás idejéből a műhely tevékenységéről a legapróbb részletekbe menő teljes képet kapunk. A 17. század közepén a nagyszombati nyomda még a Szent Adalbert konviktusban volt elhelyezve; 1699-ben került a kollégium impozáns nagy épületének nyugati szárnyába, ahol helyiségei a földszinttől a 2. emeletig terjedtek. (A leghitelesebb rajzokat a kollégium egész épületegyütteséről Georg Karl Zillak pozsonyi építőmester készítette a feloszlatás után: ezek másolata szintén megtalálható a tanulmánykötetben.) 1773-ban a tipográfiában lévő hat sajtóból ötöt működtettek, mert tíz impressor, nyomtató dolgozott a műhelyben; továbbá kilenc szedő, egy réznyomó és három kollacionáló. A 80 latin, hat görög és héber, 23 fraktúr, ill. schwabachi betűt bemutató betűmintakönyv és a betűk mennyiségére és értékére vonatkozó kézírásos bejegyzések nagyon jól felszerelt betűöntödét mutatnak. Négy kivétellel minden betűnek volt matricája, az öntött betű mennyisége pedig betűfajtától függően egy-négy, vagy akár 15 vagy 24 mázsa is lehetett. A bemutatott több mint száz betűből a nagyszombati tipográfiának 1773-ban összesen 244 bécsi mázsa 45 font súlyú betűje volt. Megtudhatjuk a könyvből az officina fusoria, a betűöntöde 1750–1773 közötti bevételeit is. Noha Haiman György azt állítja, hogy a betűöntöde nem szállított jelentős mennyiségű betűt más hazai nyomdának, a közölt értékek ennek némileg ellent látszanak mondani; nem kell elfelejtenünk, hogy ami a kiemelkedő produkcióra képes nagyszombati nyomdánál nem jelentős mennyiség, egy átlagos, kisebb teljesítményű [448 hazai nyomdánál, amelynek csak időnkénti és részleges felújításra futotta, annál inkább.

A betűmintakönyvet értékelő tanulmány nagy értéke, hogy nem elégszik meg a leltár magyar fordításával és annak magyarázatával, hanem számos német, osztrák, cseh betűmintakönyvvel összeveti a nagyszombati Specimen characterumot (pl. a bécsi Trattner, a prágai Crabat 1760-as években, számos németországi betűöntödének a 17. és 18. században kiadott és egyes magyarországi nyomdák 1770–1795 közötti betűmintáival.) A fametszetű iniciálék, könyvdíszek, a körzetek esetében velencei, ill. francia mintákra is kitekint. A leltárban szereplő rézlemezek felsorolásánál egyúttal a legszebb illusztrált nagyszombati könyvekről is listát kapunk. A mintaszerűen szép kiállítású kötet és értékelő tanulmánya így nemcsak a nagyszombati könyvművészetről ad az eddigieknél alaposabb képet, hanem a nagyszombati nyomda kiemelkedő volta miatt egyúttal a hazai és külföldi könyvművészet történetének egészéhez is értékes hozzájárulás. A nyomdatörténeti rész jobb megértését segíti elő a kötet végén közölt nyomdászati szakkifejezések szótára és a jelentős betűöntőkről, nyomdászokról, rézmetszőkről közölt ismeretanyag.

A nagyszombati nyomda az elkészült könyveket a kollégium Transylvania nevű szárnyának földszintjén raktározta, de a Croatiában és máshol is volt még könyvraktára. A leltár 31 lapon sorolja fel az elkészült kiadványokat igen rövid, sommás leírással, két nagy csoportban. Az elején a bekötött állapotban lévő könyveket (összesen 143 tételt), majd a krúdában lévőket (629 tételt). A Borsa Gedeon által gondozott fejezet a leltár szó szerinti leírását adja, amelyben a legérdekesebb adat az egyes nyomtatványok raktáron lévő példányszáma, és megtudjuk ezek egységárát és összértékét is; a tétel mellett pedig bibliográfiai azonosítást olvashatunk, ma ismert példányra, kiadási évre történő utalást. Az azonosítás fáradságos munkájának alapja részben a magyarországi 18. századi bibliográfia egyes kötetei, részben a nagyszombati egyetemi nyomda saját kiadású könyvjegyzékei. Ez utóbbiak különösen azért jelentettek nagy segítséget az azonosításban, mert szakrendszerük, felépítésük megfelel a leltár sorrendjének. Így az is elképzelhető, hogy a raktárban eleve szak szerinti sorrendben, s azon belül egy durva ábécé-rendben voltak tárolva a kész könyvek.

A nagyszombati egyetemi nyomda 1773-as leltára a nyomdának összesen 654 kiadványát reprezentálja. Ezeknek mintegy kétharmada volt latin nyelvű, viszonylag sok volt még a magyar, a szlovák és a német, viszont csekély számú a francia, horvát és cseh nyelvű kiadvány. A nyomtatványoknak közel hatvan százaléka az 1750–1773 közötti évek terméke volt. A leltárban tükröződő példányszámok természetesen a kiadás évétől és a kötet műfajától is függtek: 2000–5000 között volt a legnagyobb példányszám, de ezer fölötti példányszáma is viszonylag sok, összesen 87 kiadványnak volt. A leltár érdekessége, hogy éppen munkában lévő műveket is felsorolt, ill. néhány, többezer példányban raktározott olyan nagyszombati nyomtatványt, amelynek forgalmazását az 1760-as évek végén már jezsuitaellenes bécsi cenzúra betiltotta. A nagyszombati könyvraktár kiemelkedő jelentőségét elég egy adattal illusztrálnunk: a raktáron lévő összes könyv értéke 132 559 forint 40 krajcárt tett ki.

A tanulmánykötet első nagy fejezete a nagyszombati jezsuita kollégium leltáráról Muszka Erzsébet munkáját dicséri. A fenti két résszel ellentétben már szövegközlést nem, csak mintaszerűen alapos értékelő tanulmányt kapunk. A Keresztelő Szent János templom, a kollégiumnak Magyarország egyes részeiről elnevezett szárnyai, a bennük lévő lakó és munkaszobák leírása, a könyvtár, a csillagvizsgáló és más természettudományi gyűjtemény, a gyógyszertár bemutatása megeleveníti annak a hitéletnek és a stúdiumoknak a környezetét, amely oly fontos volt a magyarországi egyház- és művelődéstörténetben. A kollégium gazdaságilag teljesen önellátó volt, mindenféle szükséges műhellyel felszerelve. Aki a kötetet kézbe veszi, csak elismeréssel szólhat a kollégium leltárának értékelő tanulmányáról, erről az igen sokoldalú egyháztörténeti, művészettörténeti, [449 természettudományi, gazdaságtörténeti ismereteket és az egyes, olykor rejtélyesnek tűnő tárgyak azonosításában nagy leleményességet is kívánó munkáról.

Végül egy kiegészítés a nyomtatott betűmintakönyvhöz: valószínű, hogy nemcsak a leltározás munkáját elősegítendő készült, nemcsak a nyomda magas színvonalát akarta reprezentálni, hanem – áttételesen – emléket kívánt állítani a feloszlatott rendnek is. Mind a latin, mind a fraktúr/schwabachi betűk mintái ugyanis a kenyérbetűktől kezdve összeolvasva folyamatos szöveget adnak, az első szerzetesrendeket alapító szentatyák buzgóságának és a szerzetesi erényeknek dicséretét zengik. Nem akármilyen könyvből: Kempis Tamásnak Krisztus követése című művéből (I. könyv 18–19–20. fejezete) választották ki a betűmintakönyv szövegét.

Pavercsik Ilona