Magyar Könyvszemle 113. évf. 1997. 3.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Czvittinger Dávid levele 1735-ből. A szakirodalom Czvittinger Dávidot mint a Specimen Hungariae Literatae szerzőjét tartja számon. Életéről keveset tudunk. A legrészletesebb életrajz, s minden későbbi biográfia forrása, Szinnyei József munkája, [1] smelynek adatai többnyire a selmecbányai városi jegyzőkönyvből valók. [2] Azonban ez az életrajz sem teljes, Czvittinger fiatalkoráról, külföldi tartózkodásáról viszonylag részletesen ír, a hazaérkezését követő időszakról azonban szinte semmit. [3]
Czvittingerről szóló későbbi tanulmányokban csak lexikonjáról olvashatunk, életével kapcsolatban új adatot, kutatási eredményt nemigen találunk. Az írói lexikon elkészítésének körülményeit Tarnai Andor tárta fel, ő közölt néhány új életrajzi adatot, például kik hatottak rá, kikkel találkozott, kikkel levelezett és tartott fenn személyes kapcsolatot Czvittinger, valamint milyen [321 értelmiségi körök támogatták a Specimen szerkesztése, létrehozása során; vizsgálódása azonban főként a külföldi tartózkodás idejére irányul. [4]
Czvittinger Dávid a Specimen megírását követően – a szakirodalom mai állása szerint – historia litterariával tovább nem foglalkozott, visszavonult Selmecbányára, s ott töltötte élete hátralévő részét. Ezt támasztja alá a Szinnyei által említett levél 1730-ból. [5] Ezt a feltételezést erősíti az itt közölt levél is, amelyet 1735. július 5-én írt, szintén Selmecbányán. [6] Bár Czvittinger kézírását nem ismerjük, a külzetre írt feljegyzések, [7] valamint a kézirat külső formája alapján gyanítható, hogy eredeti levélről van szó. Ez a dokumentum újabb adalék Czvittinger Dávid hiányos biográfiájához, „melynek megírását elmulasztották azok, kik munkáját forrásul használták”. [8]
Perillustris atqve Generose Domine, Domine mihi honorande.
Quod hominibus familiare sit errare, id etiam nobis hesterna die contrahentibus, pariter et Domino Concipistae contigit, propter plurium in aedibus Vestrae Dominationis Perillustris advenientium et abscedentium domesticorum excitatum strepitum loqvelae, qvem errorem omissionis in concepto Contractu a Domino Pribis commissum, hodierno demum tempore matutino accuratius perlegens, dolenter animadverti; nempe qvod terminus solutionis currere debeat, non a dato subscripto 4. diei Junj, sed jam a Festo Sancti Georgii huius currentis Anni. Cum itaqve in meo horto die Solis cum Vestra Dominatione Perillustri coram testibus ita convenerim, et intuitu illius etiam, tum messis jam instantis, tum alios quoscumqve proventus a subditis Szuchaniensibus jam hac aestate colligendos cesserim; ideo necessum habui, aliud Exemplar nostri Contractus, per Dominum Pribis curare describere, in qvo nihil penitus mutavit, saltem haec omissa verba complevit… Ex solutionis computatio a praeterito festo Sancti Georgii fiat, qvemadmodum Vestra Dominatio Petrillustris ipsa id legendo facile agnoscere poterit, in hocce litterali Contractu, qvem festinanter ecce per expressum tabellarium transmitto, officiose se rogans, dinetur illum ipsum recenter Nominis sui subscriptione atqve sigilli impressione per Eundem hunc hominem mihi remittere. Pro quo praestando favore, Me ad reciptocam benevolentiam et promptitudinem exercendam offero, tanquam
Donminationis Vestrae Perillustris
Schemnicii die 5. Julj. 1735. servum paratiss[im]um
David Czvittinger.
NB. Vitiosum prius Exemplar collaceratum igni injecimus.
Magyarul:
Nemes és Nemzetes Uram, tisztelendő Uram!
Minthogy az emberektől nem idegen a tévedés, ez történt velünk is a tegnapi szerződéskor, s hasonlóképpen a fogalmazó Úrral. Az Uraságtok házában jövő-menő több házbéli élénk fecsegés miatt a szerződés megfogalmazásakor Pribis Úr kihagyott [322 valamit, melyet végül is a mai délelőtt pontosabban végigolvasva fájdalmamra észrevettem, ugyanis, mivel a fizetés határidejét korábbra kell tenni, így az nem az aláírt június 4-i naptól, hanem már folyó év Szent György napjától [9] érvényes. Ezt követően vasárnap a kertemben tiszteletreméltó uraságtokkal tanúk jelenlétében úgy egyeztem meg, s arra nézvést hagytam meg, részint a már sarkunkban levő aratást, részint egynémely más termés még ezen a nyáron történő begyűjtését a Szuchán élő alattvalóktól; ezért szükségesnek tartottam szerződésünkről egy újabb másolatot íratni Pribis Úrral, melyben semmit sem változtatott meg, csak ezeket a kihagyott szavakat pótolta. A fizetés a már elmúlt Szent György napjától legyen, miképpen tiszteletreméltó Uraságtok annak elolvasása közben könnyen ráismerhet éppen ebben az írásos szerződésben, melyet sietősen íme most, a kijelölt levélvivővel átküldök, kötelességtudóan kérve, méltóztassék azt íziben nevének aláírásával és pecsétjének rányomásával ugyanezen ember révén visszaküldeni. Eme szívesség fejében készségesen ajánlom magamat, a viszont jóakarat gyakorlására, mint az Uraságtok
Selmecbánya, 1735. július 5. legkészségesebb szolgája
Czvittinger Dávid
NB Az előbbi hibás példányt széttépve tűzbe vetettük.
Bajáki Rita
Jegyzetek
1 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1983. II. 556.
2 A városi jegyzőkönyv adataiból tudható, hogy Czvittinger 1706-ban adósságot hagyott hátra Tübingában. Az altdorfi egyetem közlése alapján – amelyet a városi jegyzőkönyvben szintén rögzítettek – tudható, hogy 1713-ban szökött meg az adósok börtönéből.
3 Szinnyei megemlít egy kérvényt, amelyet Czvittinger saját kezével írt 1730. június 4-én, s amely levél szintén a városi levéltárban található.
4 Tarnai Andor: Egy magyarországi tudós külföldön. (Czvittinger és a Specimen.) = ItK 1993. 16–38.
5 L. 3. jegyzet.
6 A levél az esztergomi prímási levéltárban található, az Ipolyi-gyűjteményben, 32. doboz, 18.
7 A levél verzóján éves (1738–1744) elszámolásra vonatkozó adatok találhatók.
8 Szinnyei: i. m. 558.
9 Április 24.