Bartalus István kitünő zenészeti irónk a krakói egyetem könyvtárában tett kutatásai közben szerencsés volt a zene elméletét tárgyaló két munkát fedezni fel, melyeknek szerzői magyarok voltak, s a melyeket ekkoráig sem a zenészet irodalmának, sem a magyar irodalomtörténetnek művelői nem ismertek.

Az elsőnek czíme a következő:

Epithoma utriusque musices practicae. Stephani Monetarii Cremniciani recenter in florentissima Cracovia ad emolumentum plerique harmonicae virtutis tyronibusque exactissime contextum.

[293A czímlapon fametszetű rajzban hat emberi alak látható énekelve, előttök hangjegy lap, melyen nagyítóüveggel kivehetni e chorált: „In Gottes Nahmen fahren wir.”

A czímlapon a nyomatásnak sem helye, sem éve nincs kitéve.

A szerző munkáját Thurzó György körmöczi kamara grófnak ajánlja. A hozzá intézett levélnek ez a felirata: „Generoso clarissimoque viro domino Georgio Thursoni Stephanus Monetarii S. P. D.”

Többi között említi: „Tibi Georgio de Thursonum clarissima nato prosapia patrono meo colendissimo natalisque soli mei gubernatori precipuo hoc opus nostrum primarium apophoretici muneris loco dedico, peculiariterque ascribo, ut ita auspicatius in publicum prodeat.” A végén: „Ex edibus domini Floriani Ungleri calcographi 14 kalendas Januarii.” (Nagy 8-ad rétű 23 levél.)

Az év nincs kitéve.

A lengyel bibliographia a külső jegyek után itélve „1518 táján” mondja a könyvet nyomatottnak. (Estreicher. Bibliographia polska. XV–XV stolecia. Krako. 1875. 170 l.) Minthogy Thurzó György 1521-ben meghalt, kétségkivül ezen év előtt kellett a munkának napvilágot látni.

A körmöczi Monetáriusról, ki kétségkivül a Münzer nevet viselte, semmit sem tudunk.

A második munkának czíme:

Valentini Greffi Bakfarci Pannonii Harmoniarum Musicarum in usum testudinis factarum tomus primus.

Antwerpiae apud viduam Joannis Latii sub intersignio Agricolae. 1569. (Negyedrétű 350 lap.)

A munka Zsigmond Ágost lengyel királynak van ajánlva. Az ajánlólevél vége: „Cracoviae die 15 Octobris 1565. Perpetuus et fidelis cliens et subditus Valentinus Bakfark Pannonius.”

A szerző személyéről érdekes felvilágosításokat nyerünk azon versből, mely a munka végén olvasható, és itt következik:

„De insignibus ejusdem, Carmen Andreae Triecesii equitis Poloni:
Haec Aquila excelsam designat ut ardva mentem
Bakfarci, Cujus nobile stemma regit.
Sic etiam Capreis sua sunt mysteria nigris,
Desuper auratum quas Diadema tegit.
Sunt illae siquidem, gelido quas traxit ab Haemo
Calliopes cantu filius ille Chelis.
[294Ast huic successit Bakfarkus, et inde vocari
Orpheus Pannoniae divitis ille potest,
Attrahit hic etiam quia cantu saxa ferasque
Et ponto natum, fluminibusque genus.
Has insigne feras, et piscem contulit illi
Regnatur magnae nobilis Hungariae.
Ille lupi natus Trancini e sangvine cuius
Ornatum gemmis hic Diadema vides.
Adjicit Aureoli quoque pomi insigne: quod illo
Nomine Pannoniae ditia Regna vocant
Noscitur hinc vates qua sit de gente profectus
A palma excellens indicat ingenium:
Musicus ingenio quia nulli hic cedit, ut arbor
Ponderibus nullis cedere palma solet.
Illa virens semper praesigni laude virentem
In sera famam posteritate notat.
Vivitur ingenio siquidem post funera: mortis
Juris ingenium nil habet atra manus.”

Bartalus úr szives közlése nyomán kiemeljük még, hogy Bakfarknak egy másik zenészeti munkája franczia nyelven jelent meg (Tabulature de luth.)

Ezen nevezetes férfiú életviszonyai felől csak annyit tudunk, a mennyit Tröster „Alt und Neu Dacia” czímű 1666-ban Nürnbergben megjelent munkájából tudomásunkra hoz: hogy erdélyi szász volt, ünnepelt hegedű művész volt és Paduában 1576-ban halt meg. Közli ugyanis a feliratot, mely sírkövén állott:

Valentino Graevio alias Bacfort e Transylvania Saxonum Germaniae colonia oriundo, quem fidibus novo plane et inusitato artificio canentem audiens aetas nostra, ut alterum Orphea, admirata obstupuit. Obiit Anno M. D. LXXVII. Idibus Aug. Vixit Annos LXIX. Natio Germanica unanimis et Test. Execut P. † †

Az irodalomtörténet későbbi művelői Wallaszky, Seivert, Trausch nem tudtak egyebet róla feljegyezni.

Felkérjük hazai könyvtáraink őreit, hogy a mennyiben ezen ritka munkák valamelyik könyvtárban feltalálhatók volnának, ezt a „Könyv-Szemle” útján köztudomásra hozni sziveskedjenek.

A Múzeum könyvtára lépéseket tett, hogy azokat a mennyiben a külföldi antiquariusok útján feltalálhatók volnának, mielőbb megszerezze.

F. V.