Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 6.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

PÁZMÁNY PÉTER KÉT MUNKÁJÁNAK
EDDIG ISMERETLEN ELSŐ KIADÁSAI.
Közli: Fraknói Vilmos.

I.

A nagyszombati jezsuita collégium régi könyvtárának catalogusában[1] Pázmány Péter munkái között a következő czím olvasható:

Egy keresztény Predikatornak a kassai tanítóhoz iratott öt szép levél. 1609. 8°.”

Ezen kiadásból legujabb időkig egy példányt sem ismertünk. Csak azon kiadások voltak ismeretesek, melyek a Kalauz 1613. és [2731623-ik évi kiadásaihoz mellékelve jelentek meg, ily czím alatt: „Egy tudakozo praedikator nevevel iratott eot level”. (56 ívrétű lap.)[2]

Legujabban Szabó Károly gróf Teleki Domonkosnak gernyeszegi könyvtárában felfedezte az első kiadásnak egy teljes és ép példányát. Czíme a következő:

Egy keresztien predikatortol. S. T. D. P. P.[3] az cassai nevezetes tanitohoz Alvinczi Peter uramhoz iratot eot szep level. Nyomtattatot G. S. P. G. V. T. A.[4] M. DC. I X.”

Kis 8-adrétű 271 lap.

Nem kevéssé meglepő, hogy a Kalauz mellett kinyomatott öt levél a fennebbi munkának nem változatlan lenyomata, hanem egészen új kidolgozása.

Mindjárt az előszó, mely a Kalauzban az öt levelet megelőzi, az első kiadásban fel nem található.

Minden egyes levél Alvinczihez van czímezve. De máskép az első kiadásban és máskép a Kalauz mellett. Összeállítjuk e czímeket.

I.

1609. 1613.
Az ekesen szollo, es szokatlan beolcseseggel tündeokleo, beocsülletes Alvinczi Peter Uramnak, adassek. Az Mézes-nyelvű, s czifra-beszedű Alvinczi Peternek.

II.

1609. 1613.
Az böcsülletes es tudos tanitonac Alvinczi Peter vramnac. Az púposon szólló s ékessen beszéllő Alvinczi Peternek.

III.

1609. 1613.
Az Vr mezienek, es Christus csürinek, vigiazo kerülöiének Alvinczi Peter Vramnak. Az hangos-szavu Réti Fülemülenek, téjel mézzel folyó beszédű Alvinczi Peternek.

IV.

1609. 1613.
Az megh niomorult Magiar nemzetnek eghö szöuetnekének Alvinczi Peter Vramnak, tulaidon kezébe. Az meg-nyomorodott Magyar nemzetnek égő s fel-gerjesztő faklyájának, Alvinczi Péternek.

[274V.

1609. 1613.
Az Hires neues, neuezetes, Alvinczi Peterhez. Az Calvinus zászlója-alatt vitézkedők csillagának Alvinczi Peternek.

Ezen czímek öszehasonlításából is láthatni, hogy az 1613-ik évi kiadásban Pázmány, a magasztaló és hódolatteljes kifejezések még túlzottabb alkalmazása által, a gúny fegyverét élesebben használja. Kitünik ez még inkább a szövegnek egybevetéséből. Adjuk az első levélnek bekezdését; megjegyezve, hogy a levelek úgy vannak írva, mintha azokat egy kálvinista prédikátor intézné Alvinczihez.

1609. 1613.
Az Jehoua Istentül, az eo szerelmes zent fia, az egy üdueozitő Jesos Christus által, kegielmednek zent Lelket kiuánoc:
Tovabba, miuel hogy ez haboru üdeo allapattiának tartoztatása miat, személiem szerént megh nem kereshettem kegielmedet, ketelenittetém leuelem altal megh találnom Meltosagodat, kit hogy io neuen vegien Vrasagod, vgian az Adonai nagy Istenre is kenzeritlec….
Az Világ tengelye-forgató Jehova Ísten, sok esztendőkig jó szerencsésen éltesse Humanitásodat, kedves jó akaró Praedikator Uram. Koporsó miglan-való hiv szolgálatomnak tellyes ajánlása után.
Ez szomorú s bátortalan üdök állapattyának tartoztatasa miatt, kévánatos személyét Dignitásodnak meg nem látogathatván; nem türhetem, hogy rövid irasomnak olvasásával nem fárasztanám s terhelném sokra-néző szemeidet…

Az egész munkában alig van egy pont, mely változatlanul ment volna át a második kiadásba. És az átdolgozás nem szorítkozik ily irályi változtatásokra. Az anyag elrendezése, az érvek és idézetek tekintetében is sokféle, gyakran lényeges különbség van a két kiadás között.

Mindez Pázmány szellemének ritka könnyűségéről és termékenységéről tanúskodik. Nemcsak hogy minden pillanatban készen állott az új támadások ellen új fegyverekkel lépni a csatatérre; hanem régi munkáinak is, új alakban bocsátva közre azokat, mindíg az ujdonság vonzerejét tudta biztosítani.

[275II.

Czwittinger, Pázmány Péter munkáit felsorolva, említi, hogy 1631-ben Pozsonyban egy ily czímű kis munkát adott ki: „Nyolcz okok miért egy nemes ember a vallását megváltoztatta”:[5]

Midőn a nagy főpap életiratán dolgoztam, hiába kerestem e kiadást könyvtárainkban. Szabó Károly sem találkozott azzal bibliographiai kutatásai közben. A munkának csak későbbi kiadásait ismertük.[6]

Ujabban a nemzeti Muzeum könyvtárának egy colligatumában ezen első kiadás egy példánya is előkerült. Czíme, melyet az ujabb kiadások nem adtak híven, a következő:

Bizonyos okok, mellyek erejetöl viseltetven egy fő ember az uj vallások töreből kifeslet: es az romai ecclesianak kebelébe szállot.

I. Petri 3 v. 15.

Készek mindenkor az elégtételre mindennek valaki Okot kérd tölletek arrúl a’ Remenségrül mely bennetek vagyon.

Nyomtattak Posonban.

M. DC. XXXI.

Esztendöben.

Kis negyedrétű 48 lap.

A XVIII. századbeli kiadások, a helyesirás megváltoztatásán kivűl, hű lenyomatai az első kiadásnak. De hiányzik azokban Pázmánynak Nagyszombatból február 2-án, Poppel Évához, Batthyány Ferencz özvegyéhez intézett ajánlólevele.

Ebben elbeszéli, hogy e „kisded irásra okot ada minap egy fő renden való ember levele, melyben nagy szorgalmatossággal tudakozik más nagy embertül, honnan és mi okból indíttatott régi vallásának elhagyására. Ezt a levelet nekem hozá a kinek szóllott. Hogy a jámbort munkától megmenteném, pennámat kapám, és rövideden a sok ezer közzül csak nyolcz okot foglalék irásocskában [276Mivel pedig egyebek is kivánták ezeket látni, és a leirásban sok csorbák estek: nyomtatónak adám, hogy prés alá vegye.”

Végűl elég érthetően kifejezést ád reménységének, hogy e munka a protestáns asszonyra nem fog hatás nélkül maradni. „El hiszem – úgy mond – ha figyelmetessen olvassa, nem csudálkozik ez után, ha az értelmes emberek ki mosdanak a Luther és Calvinus mételyéből. Kire hogy a Szent Lélek Kegyelmedet segítse, alázatosan kérem Istenemet.”


[1] A budapesti egyetem könyvtárában.

[2] Nem említve a negyedik kiadást, mely 1741-ben Kassán jelent meg.

[3] Sacrae Theologiae Doctor Petrus Pazmany.

[4] E kezdő betűk értelmét nem határozhatjuk meg. De kétségtelen, hogy a munka Pozsonyban nyomatott.

[5] Specimen Hungariae Lit. 300. l. És utána Sándor. Magy. könyvesház. 26. l.

[6] Pozsony, 1671. Kassa, 1735. Győr, 1753. Kolozsvár, 1764. Győr, 1772. (Különs, hogy az 1735. és 1772-iki kiadások a szerző nevét elhallgatják.)