Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 6.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

[261IROTT ÉS NYOMTATOTT KÖNYVEK
A BUDAPESTEN 1876. ÉVI MÁJUS HÓBAN RENDEZETT
MŰIPARI- ÉS TÖRTÉNELMI EMLÉKKIÁLLITÁSON.

Közli: Emich Gusztáv.

A tavaszszal rendezett magyar mű- és történeti emlékek kiállításáról a „Századok”-ban, hazánk legjelesebb műtörténészének ékes tollából, oly kiváló érdekű és annak összességét felölelő tanulmány közöltetett, mely talán csak némely bővebb részletek ismertetését teszi egyáltalában igazolhatóvá.

S így a jelen közlemény annak inkább csak igénytelen pótléka kiván lenni, mely a műipari kiállításon volt irott s nyomtatott könyveknek, valamint nehány kiválóbb kötésnek részletesebb ismertetését czélozza.

* * *

Már a kiállítás első teremében a b. Jeszenák Jánosné úrhölgy által pozsonyi könyvtárából küldött érdekes könyveket találtunk, melyek egy része a báróné hazafias nagylelkűségéből azóta a nemzeti muzeum kincsét szaporítja.

Ezek közt Francesco Venerio doge követ utasításai 1547-ből, csinos kiállítású, kis negyedrétű hártyairat. A czímlapot egészen kép foglalja el. Sz. Mária a trónon, előtte az adományozó s a háttérben a hullámzó tenger. A codex mint egyik kiválóbb velenczei miniatur festő jól fentartott műve, igen értékes. Továbá latin szövegű szent elméletek, 1494-ik évben hártyára írva, gót betükkel. A nyolczadrétű kéziratban több csinos, de csak középszerű ügyességű német művészre mutató diszítményekkel és történeti jeleneteket ábrázoló kis képecskéket befoglaló aranyos és szines kezdőkkel.

B. Jeszenák úrhölgynek legérdekesebb küldeménye azonban kétségkivül, az egykorú bekötésben levő Luther-Biblia volt, melyet Wittenbergában 1576-ban Hans Krafft nyomatott, ki némelykor [262akkori divat szerint Crato-nak is írta magát. Ezen fametszetekkel illustrált biblia főértékét a szép, festett bőrkötés képezi, milyenek igen ritkán fordulnak elő még Némethonban is s melyeknél csak a majdnem egykorú franczia Grolier-féle kötések szebbek.

A könyv vöröses borjúbőrbe van kötve, gazdag rajzolatú vak és aranyozott nyomattal. A főkeret rajza erősen domboruan van nyomva s azután vörös, kék és fehérre kifestve. A mellső könyvtáblán Luther Márton, kezében a bibliával, a hátsó táblán Melanchton egész alakjai dombornyomatban láthatók. Luther alakja a mellső táblán azonkivűl még ki is van festve. A könyv sarkain egyszerű gombalakú fémerek állanak s a két bronz csat, csinos rajz után készült.

Ezek szomszédságában állította ki a vasmegyei régészeti egylet, a nyomtatás ideje szerint a hatodik német biblia egykoruan szinezett nagyobb töredékét. E biblia nagy ívrét alakú, újgót vagy helyesebben svabachi betükkel van nyomatva, két hasábosan, hasábonkint 51 sorral és 73 igen naiv felfogásu s kezdetleges kivitelű fametszvénynyel, melyek azonban többször és külön helyeken fordulnak elő a szöveg közt. A teljes példány, melynek levelei római számokkal vannak jegyezve, 321 és 332 számozott levelet tartalmaz.

Ezen bibliát Ágostában (Augsburg) Zainer Günther 1477-ben nyomatta.

Ugyanazon egylet tulajdona a Hardouin által 1534-ben Párisban hártyára nyomatott „Horae beatae Mariae Virginis” szépen miniatur módjára kifestett példánya, kis 16-odrétben. A „Livres d’ Heures”-ök hártyára nyomatva a párisi XVI. század elejebeli nyomdászok kiváló különlegességét képezi; e könyvek alakjai a negyedréttől a legkisebb 16-od rétig váltakoznak s az akkori idők legkiválóbb művészeinek fa- és érczmetszetű rajzaival s kezdőivel voltak díszítve.

Ily „Livres d’ Heures”ök többnyire az „enlumineurs”ök, illuminatorok czéh tagjai által a még mindig igen drága eredeti hártyakéziratok módjára, miniaturában kifestettek s ilyképen a nagyobb közönség számára is olcsóbbakká és hozzáférhetőbbekké tétettek. Mint ilyenek kiadói Hardouin-en kivűl még Simon Vostre, Thielman Kerver, Jehan Petit s mások lettek hiresek.

A XV-ik századbeli művész izlésű könyvkötészet egyik ritkább minőségű művének tekinthetni, a gr. Keglevich István tulajdonát [263képező, „Petrarca cum commentario” 1492-diki kiadása, melynek bekötésének háta és mellső táblája fapréseléssel és elefántcsont faragványokkal van díszítve. A tábla keretje dombormívű lombozatot mutat s elefántcsontból van faragva, a nagyobb négyszögű fából préselt középtábla pedig tánczolók csoportját ábrázolja domborműben.

Szintén az első teremben találjuk a gr. Festetich Tasziló által kiállított s a keszthelyi hirneves könyvtár fődiszét képező Kinizsi Pálné imakönyvét, vagy helyesebben „Boldog Asszony hóráit”.

Ezen egészen magyar nyelven, rideg gót betükkel hártyára írott s képpel valamint számosabb arany és színekben pompázó kezdőkkel és keretekkel díszített 16-od rétű imakönyv, 10–15 ctmtr. nagyságú, 208 hártyalevélből áll s minden lapon 15 sor foglal helyet.

Mind nyelvezeténél, mind paleographiai külsejénél fogva, reánk magyarokra rendkivűli becscsel bír.

E teljesen és igen jó karban fenmaradt codex ritka szép finom hártyára van írva s talán nincs más magyar codex, mely ily gazdagon van miniatur képpel és igen csinos, magyar zamatú műizléssel készült keretekkel és kezdőbetűkkel díszítve. Igaz, hogy a második lapon található kép, mely a bold. Szűzet a holdból nőve mutatja, valamint a helyenkint előforduló egyébb díszítmények, az egykorú olasz, franczia vagy német ilyféle műremekekkel nem vetekedhetnek. Azonban igenis arról tanuskodnak, hogy a folytonos harczi zaj daczára zárdáink magyar szerzetesei is elég ügyesen gyakorolták a könyvfestészetet, sőt, hogy a népünk körében talált nemzeti izlést, melyet szinellentétek és a díszítésül alkalmazott növények természetes utánzása jellemez, elég szerencsésen iparkodtak műveikben érvényesíteni és fejleszteni.

A codex korára nézve, Toldy Ferencz, ki azt mint Festetich-codexet ismertette, azon nézetben volt, hogy annak korát 1493-ra lehet tenni, miután a 178-ik lapon „Pál uram betegségérűl” szerzett imádság ez időre mutat, s irányadó évszám nem fordulván elő a codexben, ezen kormeghatározásban eléggé lehet megnyugodni.

Mindenesetre, felötlő véletlen, hogy épen a Magyar Benigna, később Kinizsi Pálné, számára készült két magyar ájtatossági könyv maradt reánk, pedig e szép és szenvedélyes asszony nemcsak a [264breviariumát lapozgatta s olvasóját forgatta, de mint szerencsétlen harmadik férje, Kerekynek, sorsa mutatta, még a hitvestársa vérétől párolgó gyiloktól sem rettent meg!

Az említett másik magyar imakönyv a m. tud. Akadémia birtokában levő Czech-codex, vagy Magyar Benigna, özv. Kinizsi Pálné imakönyve, mely 1513-ban íratott M. frater által, ki azt hihetőleg a nagy-vázsoni pálosok zárdájában készítette. Azonban ezen könyv ujabb korának daczára, sem az irás szépsége, sem pedig a miniatura ékités tekintetében a Festetich-codexxel nem vetekedhetik. Ez utóbbinak paleographiai műbecse minden esetre kiváló s középkori szerzeteseinket az akkori művészet elég magas szinvonalán állóknak tünteti fel.

A mennyire futólagos áttekintés után itélhetni, a két codex nyelvezete és helyesirása is különbözik s így méltán nagy érdekkel várhatjuk a Festetich-codex tüzetes ismertetését és eredetének lehető kimutatását, mely munkához fáradhatlan buvárunk főt. Rómer Flóris apát úr az előmunkálatokat már is a t. Akadémiánál kezdeményezte.

A „Boldog Asszony Hórái” külön czimlap nélkül az 1-ső lapon kezdődnek „Eth kezdethnek Boddog azzon horaij,” stb. kisebb gót irással irva. A 2-dik lapot, egy egész keret, virágokból fonva és arany csillagokkal ékítve foglalja körül, melynek alsó részét a két angyaltól támogatott Magyar és Kinizsi czimerek képezik. A keret felső jobb sarkában arany alapú miniatura látható, mely a bold. Szűzet a kis Jézussal karján ábrázolja. Itt kezdődik a szöveg „JEwethek erewlyenk Istennek [wygadyonk] [my ydwesseeges] wronknak, stb. nagyobb alakú rideg barátirásban, mely a 413-dik lapig egyforma jellegét megtartja.

A díszesebb, és palaeographiai becsüknél fogva érdekesebb kezdők, a 83-dik lapon V-betű, nagy virágokból képezett kerettel, mely izlésére nézve egészen magyaros; továbbá a 365-dik lapon J-betű, egészen felrakott aranyból, négyszögletes virágalapon, mely szintén kiváló szépnek mondható.

Az eredeti kézirás Sz. Gergely pápa imádságával végződvén, ujabb kézzel áll a 414-dik lapon „Szent János Evangelista könyvének elei”, melylyel a codex végirat nélkül végződik.

A codex kötése egyszerű barna bőr, de nem egykorú.

Szintén a Festetich-codex mellett egy kis 16-od rétű, csinos iratú török kézirat volt kiállítva, mely a török naptár szerint a 927-dik évben iratott, tehát a mi naptárunk szerint 1511-ben.

[265Szomszédságában a pozsonyi czinöntők mesterkönyve 1643-ból, kis 4-rétben fantastikus czimerekkel, mint azok a középkorban több czéheknél divatoztak. A pozsonyi muzeum állította ki.

Mint a nyomdai incunabulumok kiváló példányát, még gróf Festetich Tasziló keszthelyi könyvtárából Cicero-t commentárral kell említeni, melyet Velenczében Valdarfer Kristóf 1471-ben igen szépen nyomatott s ezen nyomdász legelső művei közé számíttatik.

A második teremben az erdélyi muzeum által kiállított két nyomtatott imakönyvet találtuk; mindkettő meglehetős gyarló izlésű áttört ezüst mivű kötésben, bársony alappal. Az egyik a czimer szerint a Tököly családé, a másik a Pekry család tulajdona volt. Az imakönyvek kötésének nagy hasonlósága, arra enged következtetni, hogy ilyenek azon korban közkedveltségűek lehettek nagyuri családainknál.

Nagy érdekkel birtak itt Selmeczbánya városának régi városi- és bányajogát tartalmazó könyvei, melyeket Wenzel Gusztáv tr. a „Jahrbücher der Literatur”, Bécs, 1840, CIV-dik kötetében tüzetesen ismertetett.

Selmecz városa e régi jogkönyvéből négy példányt bír, melyek közől azonban kettő XVI-odik századbeli jelentéktelenebb másolat, a kiállított két példány azonban régibbnek látszik, sőt Wenzel tr. úr azokat XIV-dik századbelieknek tartja. Az egyik, úgy látszik, a város díszpéldánya volt, vörös bársonyba van kötve, igen szép mivű ezüst lombékítményű sarkfoglalatokkal és kapcsokkal, középen a köldökfoglalat helyén a városnak czimere ezüstből, még az egykori zománcznak nyomait mutatva.

A kötés igen izlésesnek mondható és valószinüen a XVI. század második felében készülhetett.

A könyv nagysága 30–40 centimeter, finom hártyára gót betűkkel van írva és számos miniatura képecskékkel és kezdőkkel ékítve, melyek közül a czímlap, mely a megfeszített üdvözítőt ábrázolja, a kínszenvedésre vonatkozó allegorikus renaissance keretben, kiváló figyelmet érdemel. Ezen czímkép alsó baloldalán az 1572. évszám világosan olvasható s ha a miniaturák rajzát és egész kezelését vizsgáljuk, csakugyan hajlandóbbak lehetünk ezeket inkább XVI. századbeli renaissance olasz vagy legalább ily traditiót követő művész munkájának tekinteni, mintsem korábbinak.

[266A másik példány hasonló nagyságu, azonban nehány festett czimeren s a megfeszített üdvözítő képén kivül, kezdőket s miniatur képeket nem tartalmaz, hanem ezek számára a helyek üresen maradtak.

Talán ezen körülmény figyelembe vétele adja a legjobb magyarázatot az előbb említett diszpéldány miniatur ékítéseire nézve is, hogy t. i. ámbár a hártyairat a XIV. század végéről vagy a XV. század elejéről származhatik, a diszítésre szánt és üresen hagyott helyek csak későbben a XVI. században lettek valamely ügyesebb „miniator” által kifestve, valamint akkor készülhetett a díszpéldány mostani szép kötése is.

A harmadik termen, melyben könyvek kiállítva nem voltak, áthaladva, elértük a negyedik és utolsó termet, melyben az egyháznagyok kiállításában a könyvkedvelő valóságos kincs halmazra talált.

Itt elsőben is a győri székesegyház által kiállított legnagyobb ívrét nagyságu Antiphonale vonta magára figyelmünket.

Ezen könyvóriás, mely már többször volt tüzetesen ismertetve, 80 centiméter magas, 50 centiméter széles, 179 és 139 hártyára irott levélből áll s a legnagyobb alaku könyvek közé sorolható. A könyv Rómer szerint két hiányos alkatrészből áll; az első rész a vasárnapi és ünnepi antiphonákat tartalmazza, a második az ünnepeket Anna napjától Jeromos napjáig. A codex hártyája igen finom és eléggé fehér; a két szinben irt hangjegyeken kivűl igen szép kezdőkkel és oldalkeretekkel ékeskedik, melyek nagyobbára mind a sz. irásokból vett történeti képecskéket (initialis historiées) tartalmaznak s ámbár ha compositójuk nem is áll az akkori legjobb művek szinvonalán, de a kivitel tekintetében a siénai iskola remekjei közé sorolhatók.

Hogy ezen győri Antiphonale valamint a hozzá hasonló és egykorú esztergomi Bakács-féle, magyar egyház számára készült, kétséget sem szenvedhet, miután bennök Szt. István király és Szt. László ünnepe is előfordul, jellemző miniatur képpel illustrálva.

A könyv irásának az 1467–1493. évek közé helyezik.

Az Antiphonale kötésének egykori bronz sarkai, kerete és középfémere kiváló műértékkel birnak. A mellső tábla sarkain a négy evangelista, középen a bold. Szűz, a hátsó tábla sarkain pedig keresztelő és evang. sz. János, sz. Jeromos és sz. László király lovon [267kopját vetve, vannak szép domborműben ábrázolva. A könyv bőrkötése 1873-ban stylszerűen és igen ügyesen lett megujítva.

Ugyancsak a győri egyházmegyéből volt még kiállítva két kéziratos könyv. Az egyik „Blondi Foroliviensis Viri Clarissimi Romae instauratae libri III. Florentiae 1467.” Ez kisebb 4-rét alakú, finom hártyára, a Corvin- és Medici-codexek szokásos cursiv irásával van irva s több csinos, kisebb kezdőkkel ékesített. A czimlapon levő Hollós Mátyás czimere, ezen codexet mint a budai Corvina könyvtárhoz tartozót igazolja s jelenleg a győri székesegyház tulajdona.

A másik Petrus Lombardus munkái, XIII-dik századbeli, gót irású hártya-codex, mely a győri papnövelde sajátja.

Érdekeltséget keltett Zápolya János és Báthory Zsigmond fejedelmek könyvtáraiból származó két baseli nyomtatvány. A bennük található „ex libris”-ek, valamint a kötések puritán egyszerűsége, szemben az akkori más európai fejedelmeknek pazar fénybe ruházott könyvkincseivel, önkéntelenül szomorító párhuzamra indítnak.

A hártyára való nyomtatás igen szép példánya, a mohácsi vészben elhullott Perényi Ferencz, tudós nagyváradi püspök tulajdonában volt „Missale secundum chorum alme eccles. Strigoniensis”, melyet Velenczében Johannes Emericus de Spira 1498-ban Paep János budai könyvkereskedő számára nyomatott. E díszes hártya-nyomat, melynek azonban több papír nyomatú példánya is létezik, később Oláh Miklós esztergomi érsek s több más nevezetes egyháznagy tulajdona volt. A misekönyv számos festett kezdőkkel, díszszélekkel és czimerekkel Naprági Dömötör kalocsai érsek és győri püspök kegyeletessége által lett későbben ékesítve; csak kár, hogy a festmények a baroque izlés befolyása alatt készűltek.

Az előbbiek szomszédságában állította ki a zágrábi tudós Akadémia gyöngyörű Corvina-codexét, mely „Hilarii Pictaviensis episcopi de sancta Trinitate” czimű művet tartalmaz. A nagyobb 4-rét alakú codex igen finom fehér hártyára, a szokásos szép cursiv irással van irva s a florenczi másolók műveinek egyik kiváló maradványa.

Különösen a czímlap díszkerete, melybe Hollós Mátyás czimere van befoglalva s a keretet élénkítő számos kis emberi alakok mesteri kivitele, ugy a szöveg kezdetén álló C-kezdő Hilarius prédikáló alakjával, e művet a reánk maradt Corvina-codexek kitünőbbjei közé soroltatják.

[268Ugyanitt láttuk a zágrábi székesegyház tulajdonát képező, hihetőleg XIV. századbeli szép latin codexet, mely a szentirás több részét magyarázatokkal együtt tartalmazza. A hártya kevéssé sárgás, az irás rideg gót, sok rövidítésekkel, és két hasábos; azonban a codex főbecsét az igen jól fenmaradt számos kezdő és gazdag keret képezi, melyek gót izlésben rajzolva, számtalan kis alak csoportozatokat tartalmaznak, s naiv felfogásuk és szinhatásuknál fogva igen érdekesek.

A miniaturák kezelése német vagy németalföldi művészre enged következtetni.

A XVI-dik század elején nálunk használatban volt egyházi szerkönyvek igen érdekes példánya, a zágrábi misekönyv papiros nyomata. A misekönyv helyes czíme „Liber iste Missalis secundum ritum et communem observantiam Alme Ecclesie Zagrabiensis, Goricensis vulgariter nuncupatur.” Az ívrétű könyv 41 sorozatlan levél és 285 lapból áll, sok fametszetű kezdőkkel és keretekkel van illustrálva, melyek az e korbeli jobb olasz műtermékekhez tartoznak. Az utolsó sorozatlan lapon Magyarország czimere látható; e lap előtt egy az egész oldalt elfoglaló igen érdekes fametszetű czímkép, mely a középen trónon ülve a bold. Szüzet mint Magyarország védasszonyát ábrázolja, mellette Sz. István, Sz. Imre szlavoniai herczeg és Sz. László magyar király alakjai. A kép alatt jobbra a magyar három fehér polyás és kettős keresztes czimer megfordított rendben áll, balról szintén egy három fehér polyás czimer.

A misekönyv vörös bársonyba van kötve. A végirat szerint e könyvet Müer János zágrábi polgár saját költségén Velenczében a kölni eredetű Lichtenstein Péter nyomdász által 1511-ben nyomatta. Müer János a németországi Kopffstainból eredő Müer György, később zágrábi polgár fia volt, ki szintén könyvkiadói üzletekkel foglalkozván, már 1500-ban adott ki egy zágrábi missalet.

Ezen érdekes misekönyvet különben már Podhraczky József akadémiai tag a Magy. Történelmi Tár XIII. kötetében igen behatóan ismertette.

Azonban paleographiai tekintetben méltán a legnagyobb érdeket költötte fel a zágrábi székesegyház kéziratos hártya misekönyve, szép ezüst dombormivű kötésben.

E kiváló szép misekönyv miniatur dísze, valóban pazar fényű, a sok nagy kezdőket és széleket nem is említve, számos lapot majdnem [269 egészében a legszebb miniatur képek foglalják el. A codex nagysága 40/30 centiméter, a finom hártyán a vörös és fekete irás rideg gót jelleggel bir s a rövidítések számosak.

Legnevezetesebb azonban, hogy a könyvben váltakozva előforduló miniaturák két egészen különböző jelleggel birnak; ugyanis a nagyobb rész a leggazdagabb képzeletről és nagyszabású compositióról tanuskodó képeket mutat, melyekben főkép emberi alakok és csoportozatok fordulnak elő. ezek határozottan a késő gót izlés befolyása alatt készültek s gyakran igen egészséges müvészi humor nyomait viselik magukon. A missale ezen miniatur képei világosan a burgundi festőiskolára utalnak, melynek oly sok szép remekműre őriztetik a nagyobb európai kincstárakban s könyvházakban.

A codex festményeinek ezen része tehát valószinűen a XIV. századból ered.

A festmények másik része kétségkivül az olasz renaissance befolyása alatt álló kiválóbb művész munkája, ki műveiben már inkább az ornamentumra és a tájképre fektette a fősulyt. Az ily renaissance izlésben készűlt lapokon fordul elő több izben Bakács bibornok czimere s ebből ezen későbbi díszfestmények korára is elég biztosan lehet következtetni.

A codex festményeinek a korra és izlésre való váltakozó különbözőségét, úgy vélem magyarázhatni, hogy ezen díszmisekönyvnek szánt XIV. századbeli hártyairat, valamelyik kiváló burgundi miniator által részben illustráltatott ugyan, de, mint az elég gyakran előfordul, a kezdőknek s kereteknek szánt összes üres helyek, már nem ő általa lettek kifestve, mire a Votiv misénél található gót izlésű díszítménynek csak körvonalokban maradt volta is enged következtetni. Ezen kiváló szépségű missale később Bakács birtokába kerülvén, ez festette ki a még kitöltetlen kezdőket és kereteket valamelyik kiváló olasz renaissance kori művészszel.

A régibb burgundi festőművész kezétől előforduló legkiválóbb miniaturák: a czímlap, melyen gót építményű trónon a sz. Háromság és a bold. Szűz van ábrázolva, alant szentek csoportozatja és sz. Czeczilia, az előtérben az adományozó, kinek fél vörös oroszlán, arany pólya és fél fekete csillagból képezett czimere püspök süveggel van koronázva; kitünő szépek a vasárnapi misénél nagy H-kezdő, a megtért fiu története, a hajnali és ünnepi misénél található képek, egy P-kezdőben Krisztus születése, a körülmetélés, egy E-kezdőben [270a három napkeleti bölcs imádása, Lázár feltámadása, a virágvasárnapi misénél az Urnak Jeruzsálembe való bevonulása, a lábmosás, mellette kiváló szép keretben Sz. György viadala a sárkánynyal, stb. Mint sok művészi humorra mutató igen szép miniaturát még sz. Egyed vadászatát és sz. György viadalának másik ábrázolását kell említenem.

Az olasz renaissancekori miniatur festmények közűl kiemelendők, az egyházi naptárt követő díszes czímlap a Bakács czimerrel, a Canonnál egy F-kezdő és ugyanott a keresztre feszített Megváltó igen szép tájképi háttérrel, stb. valamint számos gazdag ékítésű renaissance keret és kezdő, melyekben medaillonszerűen templomok, zárdák és várak tájképei igen ügyesen vannak lefestve, melyek közül p. Galgócz várára igen jól reá ismerhetni.

A középkori miniatur festészet ezen remekjét Rómer Floris apát ur zágrábi utja alkalmával tüzetesen tanulmányozta s így remélhető, hogy ez emlék kimerítő leirását közzé is teendi.

Ezen hártyára irott misekönyv későbbi korú vertmivű ezüst táblába van kötve, melynek mellső tábláján dombormű medaillonokban sz. Imre, sz. Erzsébet, sz. Jeromos, sz. István király, sz. Iván horvát remete és Salamon remete király képei, a hátsó táblán pedig sz. Ágoston, sz. Quirin sziszeki püspök, sz. Cajus, dalmát eredetű pápa, sz. László király, a zágrábi egyház alapítója és sz. Budimirus képei láthatók.

Az egyháziak által kiállított könyvek közt még a csornai prépostág birtokában levő „Liber Claustralis de Communione et supulturia conventualium” czimű, a XIV. század végéből való csinos hártya-codexet kell említenem. Ezen 16-od rétű, 95 lapból álló latin kézirat, rideg gót irással van irva; a latin szertartások után német szövegű litánia következik s a norimbergi sz. Katalin szűzek zárdájának volt tulajdona. A codexet már Révay ismerte s emlékezik róla. A könyv kötése nem egykorú, hanem baroque izlésű dombormivű ezüst táblákból áll, melyeken Krisztus és sz. Péter a tavon és Lázár feltámadása van ábrázolva.

A műtörténeti kiállítás, mely a könyvkedvelőknek is oly sok érdekes dolgokat gyűjtött egybe, gr. Apponyi Sándor gyűjteményében méltó záradékot talált. Talán felesleges említenem, hogy a gróf ezen gyűjteménye a kiváló amateur és bibliophile egész szakismeretével volt az apponyi könyvtárban őrzött gazdag kincsekből összeválogatva.

[271Láttuk itt a tudós világ által jól ismert „Codex Ebnerianus”-t, mely kiváló szép, ívrétű hártyára irva Cl. Ptolomaeus Cosmographia-ját tartalmazza, melyet görögből fordított és VIII. Incze pápának ajánlott Jacobus Angelus. Ezen kitünően fentartott XV-dik századbeli codex legnagyobb nevezetességét a Nicolaus Germanus által készített földabroszok képezik, melyekben a hegyek és szárazok barnára, a tenger s folyóvizek kékre vannak festve miniaturaképen.

A kéziratok között egy kiválóan conservált XI. vagy XII. századi Prudentiuscodex volt, melynek első lapjai még egészen romlatlan izlésű capital-irással, részben aranynyal vannak irva, míg többi részei cursiv irásból állanak. A szép és értékes hártyacodex ugyancsak egykorú hártyakötésben van.

Továbbá az igen szép, miniaturákkal ékített, kis ívrétű codex, Helianus de instruendis aciebus et Onosander de optimo imperatore” munkákat tartalmazza, mely egész kiállításánál fogva a XV-dik század második felében Florenczben működött másolók és miniaturfestők kezére mutat, hol Mátyás királyunk és a Mediciek codexei készültek.

Igen csinos a „Horae diurnae”-ket tartalmazó, kis 16-od rétű hártyairat, a XV-dik század végéből, mely igen gazdagon fényes kivitelű miniaturákkal van díszítve. A képecskék flandriai művészre engednek következtetni, mely körülmény ilyféle ájtatossági könyveknek nem ugyan szépségéből, de értékéből sokat elvon, miután Flandriában a XV. század végén s még a nyomtatás elterjedése után is a XVI-dik század elején, a több száz tagot számláló festő czéhek, azokat egészen gyári módra készítették s így rendesen a képecskék nem egyedűl álló, eredeti művészi compositiók értékével birnak.

Mint szép és ritka hártya-nyomatok ki voltak állítva: a velenczei Aldus 8-rétű kiadásában Homernek Iliasza, évszám nélkül, melyet azonban a könyvészek az 1504 és 1517-diki kiadások közé helyeznek; továbbá a Marchius Jakab által Rómában 1520-ban, ívrét nagyságban nyomatott, II. Gyula és X. Leo pápák alatt tartott „Sacrum Lateranense Concilium Novissimum” szép példánya, igen érdekes fametszettel a czímlapon és végre a „Heures à l’usage de Paris” czímű imádságos könyv 1517-ki kiadása 8-ad rétben, Thielman Kerver által nyomatva és sok kiváló szépségű metszvényekkel; e példány kifestetlen lévén, a műértők [272szemében még nagyobb becscsel bír, mert a metszvények minősége tisztán kivehető.

Inkább irodalmi becs tulajdonítható Bethlen Farkas „Historiarum Pannonico Dacicarum libri X.” Keresdi saját nyomdájában készűlt ívrétű töredékének, mely Venisocky és Gronchi lengyel irók kezétől pótjegyzeteket tartalmaz.

Mint az egész műemlékkiállítás egyik maradandó vívmányát kell még említenem, hogy a legérdekesebb kézirati könyvekből s nehány kötésről Dr. Henszlmann egyet. tanár és ft. Bubics apát urak szakavatott választása szerint igen sikerült fényképi hasonmások készültek Klösz itteni műtermében, mi által a műtörténet iránt érdeklődők igen becses tanulmányi anyaghoz elég könnyen juthatnak.

Visszapillantva a látott érdekes s ritka, kéziratos és régi nyomatú könyvekre, melyeknek a kiállításra való beküldése inkább a szerencsés véletlennek tudható be, miben országos közintézeteink természetesen részt sem vehettek, önkéntelenűl azon kívánság által leszünk meglepve, bárha az erre hivatott körök kezdeményezése folytán, mielőbb létesülne az ország fővárosában egy időleges paleographiai kiállítás, melyben a különböző helyeken őrzött e nembeli kincseket s főleg a magyar codexeket együtt láthatnánk s azok így az összehasonlító és rendszeres tanulmány tárgyául szolgálhatnának.[1]


[1] Ezen óhajtás a jövő évben valósulni fog. Szerk.