Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

A „FARKAS LAJOS”-féle GYŰJTEMÉNY CODEXEI
A MAGYAR NEMZETI MUZEUM KÖNYVTÁRÁBAN.
Közli: Csontosi János.
(Vége.)

VI.
Juvenalis Junii Satyrae.

Hártyacodex a XV-ik századból, kis 8-adrét, 80 levél év nélkül. Fehér hártyán, olasz kézzel csinosan, de hibásan írott codex, színezett kezdő-betűkkel.

1-ső levél innenső lap homlokzatán olvasható: „Materiam et causam satyrarum hac inspice prima” –, a satyrák inscriptiója a következő: „Junii Juvenalis aquinatis Satyricorum etc.”, a szöveg pedig kezdődik ezen szavakkal: „Semper ego auditor tantum nunquamne reponam” etc., végződik a 80-ik levél tulsó lapján: „Utleti phaleris omnes et torquibus omnes.” – A lapszéleken és a sorok között, a corrector igazításai láthatók.

[184Juvenalis Decimus Junius, legkitünőbb romai satyrikus költő, sokkal ismeretesebb a magyar közönség előtt, semhogy róla tüzetesebben szólani szükségesnek tartanánk. Első században élt s száműzetésben írta satyráit. – És mintán a philologusok közt, a XVI-ik satyra valódisága vita tárgyát képezi, a tudomány érdekében fölötte kívánatos, hogy a középkor írott emlékeiből közvetlenül az eltérések constatáltassanak, s az interpolatio mellett vagy ellen minden egyes codexből uj érvek meríttessenek. –

Kitünő magyar fordítását Dr. Barna Ignácztól birjuk.

Ujabbkori vörös bársonykötés. [Cod. MSS. Lat. 205.]

VII.
Laurentii Pisani presbyteri dialogi quatuor de amore.

Hártyacodex XV-ik századból, 4-ed rét 228 levél év nélkül.

Fehér hártyára, olasz kézzel igen hibásan és egyenetlen tintával írt codex, szép aranyozott Initialisokkal és lapszéli szines ékítményekkel.

1-ső levél innenső lapja, fönnt és baloldalon lapszéli arabeskes ékítményeket, alul pedig ismeretlen czímert mutat fel; a Q. kezdő betű miniaturban a szerző arczképét ábrázolja s a szöveg rubrumban capitalis betűkkel ezen szavakkal kezdődik: „Presbyteri Laurentii pisani dialogus primus etc. Quando omnipotenti Deo placuit te patrum ornatissime” etc.; – végződik a codex 228-ik levél innenső lapján: „longa pompa deduxere inde in sua abiere omnes” – és alább „TeloVdev etc. finis Deo laus Amen.” A codex lapszéli jegyzetekkel, valamint szövegközötti igazításokkal bővelkedik s Farkas Lajos állítása szerint De Lavallière herczeg könyvtárából származik.

A mű tartalma erkölcstani s szerzője egy Lőrincz nevű pisai szerzetes asketa, ki a XII-ik században élt.

Félbőrkötés.

[Cod. MSS. Lat. 206.]

VIII.
Lucani Pharsalia.

Hártyacodex XV-ik századból, kis 8-adrét 185 levél, év nélkül.

A finom sárgás hártyára, ujgóth betűkkel csinosan írott s marginalis, valamint sorok közötti glossákkal bővelkedő codexet, kitünő kivitelű aranyos kezdők és lapszéli tüskés alakú aranyozott diszítések ékesítik, [185melyek a franczia könyvfestészeti iskola termékére engednek következtetni.

1-ső levél innenső lapján, melynek három szegényét aranyozott diszítések foglalják el, a homlokzaton olvasható: „Corduba me genuit rapuit Nero prelia diri”, a szöveg kezdődik alább: „Bella per emathios plusquam civilia campos”, végződik a 185-ik levél innenső lapján: „Obsedit muris calcantem menia magnum”, lejebb pedig rubrumban, „Explicit Lucanus” – A codex rézcsattal diszített kötése XVI-ik századból való s külső fehér disznóbőr borítékán B. Werthern czímerét tünteti elő.

Marcus Annaeus Lucanus romai költő, Spanyolország Cordova nevű városában született Kr. u. 38-ik esztendőben, romai előkelő családból. Neveltetése Rómában történt, hol Seneca által Neronak bemutattatott s ettől quaestori hivatalt nyert. De Cajus Calpurnius Piso Nero elleni összeesküvésében részt vevén, 65-ben halálra itéltetett, mely itélettől csak ereinek önkéntes felnyitása által menekülhetett meg. Hátrahagyott műveiből legteljesebben csak a „Pharsalia” maradt fenn, melyben a Caesar és Pompejus közötti polgárháborút történeti hűséggel rajzolja.

E műnek, mely később sok interpolationak volt kitéve, magyar kiadását Baksay Sándor pályanyertes fordításában birjuk.

XVI-ik századi fehér bőrkötés.

[Cod. MSS. Lat. 213.]

IX.
Officium Beatae Mariae Virginis.

Czímnélküli hártyacodex a XV-ik századból, 16-odrét 172 levél, a végén csonka, év nélkül.

Két különböző rész által ujgóth betűkkel írt imádságos könyv, melyben a tollal rajzolt vörös és kék színű kezdők, minden zsoltárvers elején jönnek elő.

Első 7 levél naptárt tartalmaz, a 8-ik levél innenső lapja bibliai jelentőségű színes képet ábrázol, a tulsón pedig kezdődik a szöveg ezen szavakkal: „Incipit cursus de beatissima Maria virgine”, ezután következnek a zsoltárok megfelelő imádságaikkal, 172-ik levél tulsó lapján végződik a codex ezen szavakkal: „Oratio ad sanctissimum Sebastianum martyrem.”

Ujabbkori bőrkötés.

[Cod. MSS. Lat. 235.]

[186X.
Officium Beatae Mariae Virginis.

Hártyacodex XV-ik századból, 8-adrét 125 levél év nélkül.

Finom vékony hártyára, ujgóth betűkkel szépen írott imádságos könyv, mely a franczia könyvfestészetnek egész tárházát tünteti előnkbe. Nagyobb és kisebb gyönyörűen festett, minden zsoltárvers elején előforduló Initialisok, váltakozó arany, vörös és kék alapszinnel, ragadják meg első pillanatra figyelmünket; a lapszéli ékítmények arany alapszínben, virágokat, gyümölcsöket, madarakat s egyéb grotesk alakokat phantastikus egyvelegben mutatnak fel; de a mi a codex fődiszét teszi, úgy ez kétségkivűl azon nagyobb szabású bibliai jelentőségű 11 miniature-kép, melyeknek mesteri kivitele a burgundi herczegek műpártoló bőkezűségét hirdeti. Ily imádságos könyvek költséges kiállításuknál fogva ritkaságok közé tartoznak, megrendelésre gazdag főurak számára készűltek s Francziaországban XIV–XV-ik században a Valois nemzetségből származott királyok és herczegek áldozatkész pártfogása mellett, érték el tökéletesítésök tetőpontját.

A codex első 3 levele franczia naptárt tartalmaz, 4-ik levél innenső lapján kezdődik a codex kék szinben: „Inicium sancti evangelii secundum Johannem Gloria tibi Domine.” etc. – 125-ik levél innenső lapján végződik a codex: „per dominum nostrum jesum christum filium tuum qui tecum vivit et regnat etc.” A tulsó lap üres.

Ujabbkori bőrkötés.

[Cod. MSS. Lat. 236.]

XI.
Orarium seu Officium Beatae Mariae Virginis.

XV-ik századbeli németalföldi hártyacodex, 12-ed rét 204 levél.

Sárgás hártyára, újgóth betűkkel 2 apácza által csinosan írt holland imádságos könyv, melyet igen szép Initialisok, Miniaturák s lapszéli grottesk diszítések ékesítenek.

Első 8 levél naptárt tartalmaz, 9-ik levél innenső lapján rubrumban kezdődik a szöveg: „Hyr beghint onser leuer” s. t. b., a 88, 95, 98 és 139. levelek jobbszéli ékítményei le vannak vágva, 209-ik levél innenső lapján végződik a codex ezen szavakkal: „Scriptum et explicitum est praesens orarium per me sororem Aleidim Reineri ordinis sancti Johannis hierosolimitani Sacre domus in pratis Werphum. Anno nostre saluts [187M. VI quinto kl. Januarias. Illuminatum vero et rubricatum per sororem Kunnegundiz ejusdem ordinis et domus Anno domini nativitatis ejusdem VIII kl. Octobris.” – A codex íratási ideje tehát az írás, diszítés s a szöveg sajátságai után ítélve, 1406-ik esztendőre esik, irta Reiner Alexa, festette Kunekunda verfeni jánosrendi szerzetesnők s az általuk kitett évszámból négy C. vagyis 400 év maradt ki.

Az egykoru sárga rézcsatokkal diszített kötés borítékja, egy XII-ik századi latin biblia-codexből vétetett.

[Cod. MSS. Holland. 6. Duodec.]

Más nyelvű codexek.

XII.
Nowi Zákon.

Cseh papircodex XV-ik századból, 2-od rét 275 levél elején csonka.

Papirra 2 hasábon újgóth betűkkel szépen írt Biblia, mely a cseh könyvfestészet igen szép miniaturejait s lapszélékítményeit egyesíti magában. Tartalmazza az új szövetségi könyvekből a következőket: Négy Evangelistát Máthénál kezdve, Pál apostol leveleit a Romaiakhoz, Korinth. Galath. Ephes. Philip. Thesalon. Timoth. Titus, Filemon és Zsidókhoz, Apostolok cselekedeteit, az ugynevezett kánoni könyveket: Jakab, Péter, János és Judás leveleit, végre az Apocalypsis könyvét. – Ezután következnek bőjti (quadragesimales) epistolák, végződik egy Regestrummal super epistolis dominicalibus.

Az eredeti szöveg elejéről, hiányzik az előbeszéd s Máté evangeliumából majdnem 4 fejezet; mely hiány azonban, a codexben előfordúló hiteles jegyzet tanúsága szerint, egy magyarországi születésű esztergommegyei pazmaneumi növendékpaptól, névszerint Holly Jánostól 1807-ben sajátkezűleg pótoltatott, ugyanattól a Hollytól ki később mint szláv költő ismertebb nevet vívott ki magának.

Az eredeti szöveggel kezdődő legközelebbi most 6-ik levél innenső lapján, folytatólagosan kezdődik az első hasáb ezen szavakkal: „geho po wssy Syry.” a 64–78, 84, 107, 119 és 141. levelek csonkák; 259-ik levél innenső lapján az Apocalypsis végén olvasható:

„Dokonana gest řecz Noweho zakona leta božieho Tisice.” / cztyristeho Ssedesateho dewateho etc. skrze Waclawa ngekdi u [188Swateho Wojteha prebiwajicího Majstra skolniho we Wiligu S. gakuba Apostola. Budiž Bohu chvala czest.” Eszerint a codex Csehországban, Venczell nevű sz. adalberti iskolamester által íratott 1490-ben; 275-ik levél innenső lapján vége szakad a codexnek ezen szavakkal: „mnoho gest w nebesych amen” – és alább: „stan se wule bozy amen.” – E codex valamikor a Pazmaneumé lehetett, mert a 8-ik levél tulsólapjának szélein olvassuk: „Novum Testamentum Manuscr. Bohem. colleg. Pazman. sub cura PP. Soc. Jesu. Viennae Catalogo inscriptum sub littera B. No. 1667.”; de a „habent sua fata libelli” ismeretes mondás, rajta is teljesedésbe ment.

Uj bőrkötés.

[Cod. MSS. Boh. 26. folio.]

XIII.
Liber choralis hymnorum Ritualium in Ecclesia orientali usitatorum.

Görög papircodex XV-ik századból, 12-ed rét 323 levél, czím és év nélkűl.

Pamutpapiron, (charta bombycina) kis görög betűkkel írott, görög egyházi énekes könyv, melyben a dallamok az egész codexen keresztűl, nem vonalokon fekvő hangjegyekkel, hanem fekete és vörös neumákkal vannak jelölve.

1-ső levél innenső lapján vörös színű Initialisokkal, milyenek a codexben nagy számmal előfordúlnak, kezdődik a szöveg: „Knrime” stb. szóval, végződik 323-ik levél innenső lapján: „dewponoonV” szóval; a tulsó lap üres.

Ujabb kori hártyakötés.

[Cod. MSS. Graec. 4. Duodec.]

XIV.
Pamphilia.

Olasz hártyacodex a XVI-ik századból, 4-ed rét 133 levél, ismeretlen szerzőtől év nélkűl.

Szép fehér hártyán, olasz cursiv betűkkel csinosan írt s aranyozott kezdőkkel ékeskedő codex, zöld alapszinben aranynyal festett lapszéli diszítésekkel.

A franczia „Saluts d’amour” vagy az olasz „Bocaccio Fiametta” ízlésében, két szerelmesnek prózában és versekben írt levelezései, képezik a codex tartalmát.

[1891-ső levél innenső lapja mind a négy szélein, gyönyörű ékítményeket festett és aranyozott alakokkal s egy ismeretlen monogrammot tüntet elő; a szöveg inscriptiója arany capitális írással a következő: „Pamphilia ad ill. d. de. s. p. e.” mi így olvasható: P. ad illustrissimum dominum deiphebum salutem petit egregie; az L. kezdő egy ünnepi mezben öltözött előkelő hölgyet ábrázol ijjal egyik s nyíllal másik kezében; a szöveg kezdődik: „Lantiqua et diu observata.” s. t. b., 133-ik levél innenső lapján végződik a codex ezen szavakkal: „et amia damni pensando habbi al cuna uolta compassione Vale.” – Előbbi közvetlen birtokosa szerint, De La Vallière herczeg könyvtárából való.

Félbőrkötés.

[Cod. MSS. Ital. 60. Quart.]