A „Magyar Könyvszemle” II-ik füzetében, Szabó Károly úrnak a XV. és XVI. századbeli magyar nyomtatványokról, melyeknek jelenleg egy példánya sem ismeretes, szóló közlése kapcsolatában, fölhivás intéztetik az olvasókhoz, hogy a mennyiben ezen könyvekből némelyiket ismernének, azt a Könyvszemle szerkesztőségével közöljék. Bár nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy az érintett nyomtatványok valamelyikét magam láttam volna, mégis némi szolgálatot vélek tenni, ha a birtokomban levő Sándor István Könyvesháza példányából, mely mint Jankovich Miklós és később Nagy István szenvedélyes könyvészeinknek „Manuale”-ja, számos sajátkezű pótlékot és megjegyzést tartalmaz, az ide vonatkozókat közlöm.

A XII. számú nyomtatvány, Melius Péter. Az igaz keresztyénségnek rövid Fundamentoma. Nyomtattatott Debreczenben 1569. 4-r. Nagy István könyvtárában saját jegyzéke szerint megvolt.

A XIII. számú nyomtatvány, Temesvári István. História az Bátori Istvánnak Alibég ellen való Kenyérmezei Győzedelméről. Debreczen 1569. Nagy Istvánnak szintén megvolt.

A XIV. számú nyomtatvány, „Nagy Báczay Mátyás. Historia az vitéz Hunyadi János erdélyi vajdáról,” Jankovich szintén azon hiedelemben van, hogy Sándor István csak tévedésből tehette 1570-re 1574 helyett.

A XXIII. számú Tinódi Sebestyén. János király testamentoma. Kolozsvár, 1577. czímű nyomtatványról Nagy István azt jegyzi meg, hogy könyvtárban megvan.

A XXX. számú nyomtatványt illetőleg, Jankovich szintén csak a debreczenui 1582. kiad. említi s miután ő sem ismert kolozsvári kiad. egészen, elfogadható Szabó K. úr nézete, hogy itt Toldy a hely idézésében tévedett.