Magyar Könyvszemle   1. évf. 1876. 3.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

A MAGYAR NEMZETI MUZEUM
SZÉCHENYI ORSZÁGOS KÖNYVTÁRÁNAK RENDEZÉSÉRŐL.
Közli: Barna Ferdinánd.

A magyar nemzeti muzeumi könyvtár magvát képezett gr. Széchenyi Ferencz-féle könyvtár rendezésére a Denis-féle rendezési szabályzat volt elfogadva, s végre is hajtva, – a mint erről az ez iránt érdeklődők az akkori könyvtár nyomatásban megjelent Katalogjából (Catalogus Bibliothecae hungaricae Széchenyianae mindenki meggyőződhetik.

Denis rendezési szabályozata is mint valamennyi mult századbeli könyvtárrendezések egy magasb elvből indúl ki; – ez az elv Denisnél mint egyébbként igen becses művéből: „Einleitung in die Bücherkunde” láthatni Salamon példabeszédei 9-ik fej. 1. verséből van merítve: A bölcseség házat épített magának s hét oszlopot vágott ki. Ehhez képest ő is hét fő szakosztályt állított fel, melyek aztán a tudományok minden lehető elágazásait felkarolják. Az alosztályok (szakok) között mindig van egy olyan, mely a következő főosztály egyik szakával olyan a milyen összeköttetésben áll, úgy hogy a VII. főosztály az alárendelt szakokkal együttvéve egy szakadatlan futó, egymás közt összefüggésben álló össztani lánczolatot képez. E hét főosztályok ezek: I. Hittudomány. II. Jogtudomány. III. Bölcselet. IV. Orvosi tudomány. V. Mennyiségtan. VI. Történettudomány. VII. Nyelvészet. És pedig kezdi a Hittudománynyal, mely az egyházzsinatok által összeköttetésben van a Jogtannal; – ettől a Természetjog átmenetet szolgáltat a Bölcselethez, – mely ismét a Természetrajz által az orvosi tudománynyal lép összeköttetésben. Ennek az Anatomiában talált oly közbenső tagot, mely azt a Mennyiségtannal; ismét ez a Chronologiában a magáét, mely ezt a Történelemhez csatolja, honnan a Regény vezet az u. n. Nyelvészethez, mely végre a Hitregészet közvetítésével a Hittudományhoz csatlakozik. Mondanom [128sem kell, hogy itt sok az önkény mind a kiindulás-, mind az egész rendszer megállapításában – de ne feledjük, hogy alig van tudomány, mely annyira conventionalis szabályokon nyugodnék mint épen a könyvtári tudomány, és ha van is elég oly dolog, melyekre ma már a könyvtári tudomány mai kifejlettsége mellett minden tapasztalt könyvtárnok teljesen egyet ért, – van elég olyan is, a melyre nézve a nézetek egymástól nagyon is eltérnek.

Mint fentebb említém az alapító Gr. Széchenyi Ferencz könyvtára a jelenlegi könyvtárnak csak is első magvát képezi vala, – azóta azonban e készlet annyira felszaporodott, hogy (nem szólván itt a kézíratokról, melyeknek legnagyobb és legbecsesb részét tisztán a gr. Széchenyi Ferencz ajándékára és a Jankovich-féle pénzen vett gyűjtemény képezi) a Széchenyi-féle könyvek egyrészt annak csak jelentéktelenül csekély részét képezik, más részt még ezeknek is igen nagy része időjártával többszörös példányokká alakult át.

Rendezve csak is az alapító Széchenyi Ferencz adományozta könyvek voltak, a többi ujabb szaporulatok, a milyenek voltak a) a Jankovich-féle könyvkészlet, igen becses és nagy értékű ritkaságokat tartalmazó b) az Istvánffy-féle könyvtár, c) a Horváth István-féle, d) a Müller Jakab Ferdinánd-féle, e) A Bóry Karolina-féle, f) a Kölcsey-féle, f) Ujhelyi-féle, g) Fridvalszky Imre-féle sat. könyvtárak, g) a kötelezett példányok roppant tömege, valamint egyesek, szintén jelentékeny számot tevő könyveik. Jellemző e korra, hogy kivéve a Horvát I.-féle könyvtárt mind e részletes könyvtárak egyikével sem jöttek át az intézet birtokába nem csak rendezett catalogusok, de még csak a legegyszerűbb könyvjegyzékek sem.

Az így felhalmozódott roppant készlet rendezése sem kezdetett meg egy félszázad alatt egész 1859-ik évig,[1] a midőn a volt cs. k. helyhatóság az itteni személyzetet szervezte s az azelőtti egyetlen őr és egy szolgához még egy segédőrt, majd utóbb még egy tisztet, – s még utóbb egy másik segédőrt is adott. Ugyancsak 1859-ben hagyatott meg a könyvtárrendezés haladéktalan megkezdésének elodázhatatlansága, s fogadtatott el e czélból a müncheni kir. [129udvari könyvtár rendezési szabályzata. De azzal a lényeges eltéréssel, hogy míg a müncheni rendezési szabályzat tisztán szakosztályszerű felállítást rendel, – addig az itt mellőztetett, s a helyhez kötött, mint itt hijják vala – szépészeti felállítás alkalmaztatott, – ez abból állott, hogy a felállításnál főleg a tetszetességre fordíttatott a figyelem, s a könyvek előbb állíttattak fel, s csak azután vétettek fel rólok a czímlapok azon rendben, a mint a nagyság szerint belőlük kikerűlt sorban egymás után következtek, igaz, hogy a szakjok a czímlap egyik sarkán gondosan feljegyeztetett, a mi által a majdan készítendő szak-catalogok készítése tartatott szem előtt, de e felállításnak igen nagy hátrányai voltak, és pedig a) helyhez kötött lévén a munka szakadatlanúl ne folyhatott, s miután butorozva csak egy terem volt (a 26000 frt, melyet a hölgyek adtak össze 1860-ban az úgynevezett Széchenyi-teremre, és a nagy terem padolotára és 4 támoszlopot stukkóval való beborítására fordíttatott) mihelyt e terem polczai 2 sőt 3 sorosan is megteltek (miáltal a szépészeti felállítás legott illusoriussá vált,) a további munkálkodás legott megszüntetődött. b) A czímlapokról helyi catalogot vettünk fel, – mely több időfecsérlésbe kerűlt, mint a mennyibe a szakrepertoriumok kerűlnek vala, ha a könyvtár szigorúan a müncheni szakrendezési szabályzat szerint hajtatik végre. c) Az iránt minden tapasztalással bíró könyvtárnok tisztában van, hogy a tízezrekre menő számok a könyvtár kezelését szerfelett nehezítik. d) Maga a majdan készítendő szak-catalogok készítése is igen meg lett volna nehezítve, sőt miután ma már a rendezés végre van hajtva, saját tapasztalatomból állíthatom, hogy beláthatlan időkre elhaladt volna; a mi mikor bekövetkezett volna, csak akkor fog vala kitűnni, hogy a sok munkával készült helyi catalognak pedig teljességgel semmi haszna.

Ezek után áttérhetek magára a megejtett rendezés szellemének rövid vázolására.

Az osztályozási terv feloszlik XII főosztályra, mindenik főosztály több avagy kevesebb összesen 181 alosztályra, vagyis szakra, melyeket azonban mi az itteni kisebb könyvkészletre való tekintettel összesen 117 szakra szállítottunk le. Ezeknek egybeállítása itt következik:

I. Encyclopaedia.

1. Historia litteraria       H. lit.

2. Notitia librorum       N. libr.

3. Catalogi       Cat.

4. Ephenendos litter.       Eph. lit.

5. Encyclopaedia       Enc.

[1306. Academica       Acad.

7. Scripta periodica       Per.

8. Opera unius auctoris collecta       Opp.

9. Varia       Var.

II. Philologia.

1. Linguae generatim.       L. gen.

2. Polyglotta       Polygl.

3. Linguae hung. et affines       L. hung.

4. Linguae turc. tatar.       L. turc.

5. Linguae tur. reliquae       L. tur.

6. Lingua graeca.       L. gr.

7. Lingua latina       L. lat.

8. Linguae latinae filiae.       L. lat. f.

9. Linguae germanicae.       L. germ.

10. Lingua Slavica et lettica       L. Slav.

11. Linguae aricae       L. ar.

12. Linguae semiticae.       L. sem.

13. Linguae reliquae       L. rel.

14. Auct. graeci profani.       A. gr.

15. Auct. latini profani.       A. lat.

16. Auct. orient. et hebr.       A. or

17. Graphica       Graph.

III. Historia

1. Geographia univ. et miscell       Geo.

2. Itineraria       It.

3. Chronologia       Chrlg.

4. Heraldica et Genealogia       Her.

5. Antiquitates et Archaeol.       Ant.

6. Numismatica       Num.

7. Historia universalis       H. un.

8. Ephemerides politicae       Eph. pol.

9. Historia antiqua.       H. ant.

10. Historia intercalaris       H. int.

11. Historia europaea recens       Eur.

12. Historia Germaniae.       Germ.

13. Historia Austriae       Austr.

14. Hungarica a) historica       Hung. h.

b) eccles.       Hung. e.

c) litteraria.       Hung. l.

d) juridica.       Hung. j.

15. Historia Galliae       Gall.

16. Historia Brittaniae.       Britt.

17. Historia Russiae       Russ.

18. H. reliqu. gent. Europaear       H. rel.

19. Historia extra europaea       H. EE.

20. Res. judaicae       Jud.

21. Biographiae       Biogr.

22. Historia miscell.       H. misc.

23. Historia Turciae       Turc.

IV. Mathematica.

1. Mathematica universalis       Math. u.

2. Mathem. particularis.       Math. p.

3. Mathem. applicata.       Math. a.

4. Architectura civilis et hydraulica       Arch.

V. Physica.

1. Physica gener. spec. et miscell       Phys.

2. Chemia et Alchymia.       Chem.

3. Historia naturalis generatim       H. Nat.

[1314. Zoologia       Zool.

5. Physologia       Phys.

6. Lithologia       Lith.

7. Oeconomia       Oec.

8. Technologia       Techn.

9. Metallurgia       Metall.

10. Mercatura       Merc.

VI. Anthropologia.

1. Anthropologia et historia generis humani       Anthr.

2. Paedagogia       Paed.

3. Artes lusoriae et gymnasticae       Gymn.

VII. Philosophia.

1. Philosophia universalis       Phil.

2. Philos. specul. et element       Ph. sp.

3. Philos. practica       Ph. pr.

VIII. Aesthetica.

1. Litterae elegantiores generatim       L. eleg. g.

2. Poetae et Oratores latini       P. O. lat.

3. Poetae et Oratores italici       P. O. it.

4. Poetae et Oratores hisp.       P. O. hisp.

5. Poetae et Oratores gallici       P. O. gall.

6. Petae et Oratores anglici       P. O. angl.

7. Poetae et Oratores germanici       P. O. germ.

8. Poetae et Oratores hungarici       P. O. hung.

9. Poetae et Oratores reliqui       P. O. rel.

10. Epistolographia       Epist.

11. Litterae elegantiores misc.       L. eleg. m.

12. Artes elegantiores.       Art.

13. Musica       Mus.

IX. Politica

1. Politica generalis       Pol. g.

2. Disciplina cameralis       Cam.

3. Politica civilis       Pol. c.

4. Res militares       Mil.

X. Medicina

1. Medicina generalis       Med. g.

2. Anatomia et Physiologia       Anat.

3. Pathologia et Therapia       Path.

4. Chirurgia       Chir.

5. Materia medic. et Pharmac.       Mat. med.

6. Medicina forensis       Med. for.

7. Ars veterinaria       A. vet.

8. Ars obstetricia       A. obst.

XI. Jurisprudentia.

1. Jurisprudentia, sive juris isagoge, juris opera collecta       Jur. is.

2. Jus. publ. europaeum       J. publ. E.

3. Jus romanum       J. rom.

4. Jus privatum       J. priv.

5. Jurisprudentia practica       J. pr.

6. Jus criminale       Crim.

[132XII. Theologia.

1. Theologia universalis       Th. u.

2. Biblia       Bibl.

3. Biblica historia       B. hist.

4. Patres graeci et latini       Patr.

5. Exegetica       Exeg.

6. Dogmatica       Dogm.

7. Polemica       Polem.

8. Moralis et Ascetica       Mor.

9. Liturgia       Lit.

10. Pastoralis et Homilet.       Past.

11. Catechetica       Catech.

12. Orationes funebres.       Or. fun.

13. Historia ecclesiastica       H. eccl.

14. Vitae sanctorum       V. S. S.

15. Concilia       Conc.

16. Jus canonicum       J. can.

17. Opiniones singulares       Op. S.

E táblázatot a dolgozó személyzet kivált kezdetben mindig maga előtt tartá. Az eljárás annál biztosb megismertetése tekintetéből nem látom feleslegesnek az egyes műveletek gyakorlati hasznú ismertetését annyival inkább részletesen adni, hogy azok a kik a muzeumi könyvtárrendezést akár szántszándékos roszakarat, akár be nem tudható érthetetlenség folytán nyert értesülés következtében – a jó ég tudja, minő nehézkes rendszernek tartják, ez ismertetésből meggyőződhessenek, hogy ez a legegyszerűbb valami, a mire nem egy józan eszű ember magától is rájöhet.

A könyvtárrendezésnél a következő műveleteket kell megkülönböztetni:

I. A czímlapozást.

II. A könyvek szakonkénti felállítását.

III. A szakrepertoriumok készítését.

IV. A czímlapok összesítését.

I. Ezek közűl az első vagyis a czímlapozás abból áll, hogy minden egyes műről külön czímlapot: egyet vagy a szükséghez képest többet is veszünk fel, – ha többet veszünk fel, ezek közűl az első teljesebb, főczímlap, a többiek pedig mellék- vagy utaló-lap nevet viselnek.

Az újabb időbeli könyvkiadásoknál csak a két eset fordul elő: vagy meg van a könyvben a szerző neve említve, vagy nincs, továbbá vagy csupán egyetlen szerzője van a műnek, vagy többen vannak, s ez esetben vagy meg van nevezve az, a ki a szerkesztő kiadó, vagy nincs, hanem csak magok a szerzők nevei egymással coordinalva.

A könyv felvételénél legelső teendő az, hogy utána kell nézni gondosan a könyv czímében, előszavában, fölajánlásban, szabadítékban (privilegium) sőt egyebütt is, a hol csak az ember gyaníthatja hogy előjöhet, nincsen-é kitéve valahol, ha ez kitudódott akár így akár más úton;[2] a rendszó szükségképen ez lesz; mindazonáltal ha a mű szerzője nem a műből magából, hanem akár segédkönyvekből, akár valamely más úton tudódott ki; – a főczímlapon kivűl szükséges egy melléklapot (útalást, Rückweis) is venni fel, melyen a könyv a szerző neve nélkűl vétetik fel, s alatta pár ujjnyi hézag hagyásával oda íratik V. Ö. (vesd össze) s ezután oda írjuk a szerző nevét, a melyre útalást történt. Összetett szók mindig együtt hagyatnak, akár legyen fő- és melléknévi, akár birtokeseti viszony az összetétel részei között.

Latin classikus iróknál mindig az vétetik rendszónak, melyen az illetőt nevezni szokták, ez leginkább a középső, p. o. Quintus Horatius Flaccus, de néha van eltérés is p. o. Marcus Tullius Cicero.

Franczia tulajdonneveknél a Le La, Du De la névmutatókat a szótól elhagyni nem lehet, de ha csak De áll a név előtt, azt mindig el kell hagyni, p. o. Lemaitre, Lacretelle, Duvoisin, De la Morre, – Alembert (d’). Éppen így a holland neveknél a Van-t egyszerűen elhagyjuk, de ha Van-derrel kezdődik a név, együtt hagyjuk, p. o. Van der linden, Mons (Van.)

Uralkodók mint szerzők megszokott keresztneveiken vétetnek fel, p. o. Frédéric II. Roi de Prusse, Oeuvres compl. XXV. voll. etc.

Ha a műnek több szerzője van (társ szerzők socii) ez esetben ha a művet mint szerkesztő egy másik és pedig akár a társak egyike, akár más nemtárs adta ki: a főczímlapon a rendszó ennek a neve lesz, azután leíratik a könyv czíme egész terjedelmében, de ezenkivűl útalólapokat kell fölvenni és pedig annyit, a hány társszerző van a művön megemlítve. Ha ily kiadó nincs; akkor a főlapot az első [134helyen megnevezett szerző nevére veszszük fel, a többiek pedig mind külön-külön útaló lapot kapnak.

Gyűjtő-műveknél igen gyakori dolog, hogy a műnek egy általános czíme van, külön kiadó pedig sem a társ szerzők között, sem azonkivűl nincs megnevezve, ilyenkor a fő lapra az általános czímből választandó rendszó jön, p. o. Házi-könyvtár lesz a rendszó: Házi-könyvtár, de a külön szerzők neveiről mindenikről külön-külön melléklapot kell felvenni s róla a főlapra visszaútalni.

Ha a műnek két czíme van: egy általános és egy különleges (specialis) akkor a főczímlapot az általánosra kell fölvenni, s a különlegesről reá vissza útalni.

Ha a szerző neve teljességgel nem tudható ki, akkor a rendszót a könyv czíméből választjuk és pedig a legelső főnevet.

A rendszó megválasztására nézve ennyit tudni egyelőre elégnek látszik. Előforduló kétségek esetében a fent nevezett segédkönyvek közül a Catalogus Bibliothecae regnic. Széch. és Telekianae, a Heinsius avagy Brunet műve biztos felvilágosítást szolgáltat.

(Vége következik.)


[1] E nem törődés annyira ment, hogy a beérkezett köteles példányok a legtöbb esetben föl se bontattak, hanem a borítékra rendesen ráiratott péld: „Praesent. 1810 die 14 Aprilis” s azzal egyszerűen egymásra halmoztattak, e halmot én bontottam szét.

[2] Segédkönyvekből, a milyenek: a külföldi müvekre nézve: Jöcher, Heinsius, Brunet sat., hazaiakra: Bod Péter: Magyar Athenása, Sándor István könyvesháza, Toldy Fer., Ferenczy Jakab, Imre Sánd. irodalomtörténeti müveik, – Catalogus Bibliothecae regnicolaris Széchenyianae, gr. Teleki-féle könyvtár catalogusa, Czvittiger, Wallaszky, Horányi latin irod. történelmi műveik, sat.