Midőn tiz év előtt a győri káptalan könyvtárában a régi kéziratokat és régi nyomtatványokat tanulmányoztam és összeirtam, feltünt: Fratris Jacobi philippi Bergomensis ordinis Heremitarum divi Augustini 1497-ben kiadott könyve: „De plurimis claris scelectisque (sic) mulieribus.”

Becsét emelte előttem az, hogy a prologus „ad sacratissimam Beatrices Aragonie, Ungarorum et Boemorum Reginam” van irva, és hogy más díszes czímek után ezeket is mondja: perhibent quoque tibi quamdam elegantissimam civilis eloquentie inesse vim, a natura insitam, in qua quidem splendidissime tuam Regiam mayestatem persepe elaborasse constat: adeo, ut in admirationem etiam audientes quoscunque traheret. Inestve eidem tue M(ayestati) proptum et versatile ingenium, ut illico intelligat: quicquid ab oratoribus seu privatis coram proponatur: respondeatque oportune et latino sermone aut Idyomate ungaro seu panonio, aut Theutonico prompte et expedite, ac semper comiter et perurbane. In colligendis vero hominibus comiterque apud te suscipiendis, tuo illo cum coniuge Mathya Rege prope divino par certe est humanitas atque munificentia…… Neque parum tue excellentissime dignitati conduxisti, quod ungaros Boemosque antea semibarbaros adquendam urbanum viscendi modum tuis mirificis auspiciis tibi conducere licuerit… A végszavak pedig ezek: „Vale femini ei sexus: ac cunctarum Reginarum ornamentum atque decus.”

A kötet 0.31 cent. magas és 0.20 cent. széles; 4 számozatlan és 170 számozott levél.

Ezeket olvasván, érdekelt nemcsak a colophon, melyből láttam, hogy a mű: maximaum diligentia revisum et castigatum [85per Reueren(dum) sacre theologie doctorem magistrum Albertum de placentia: et fratrem Augustinum de Casali maiori eiusdem facultatis Baccalaurium ordinis minorum. Ferrarie impressum. Opera et impensa Magistri Laurenty de rubeis de Ualentia. Tertio kalendas maias. anno salutis nostre. M. CCCCLXXXXVIJ …; hanem a czímlevélnek hátsó lapja is, melyen az egész tért egy a legszebb olasz codexek efféle lapjaihoz hasonlóan készült díszrajz foglal el. Egy talapzaton t. i. fegyvereket kovácsoló gyerkőczékkel, a középkép áll. Ebben virágos talajon emelkedő trónon a koronás királyné ülve, a szerzőtől, ki mögött kezeit a bő ujjakba rejtő társ áll, a könyvet jobbjával átveszi. A háttérben egy hegyi vár látszik, de melyben Budát nem merem sejdíteni. E kép gazdag keretben áll, melyből alúl talapzat rúg ki mind a két oldalon, és ezeken az: M.CC CCL és XXX XIII. évszám látható. A bélleteken cherubok vannak, a talapzaton pedig kifelé tartó pánczélos lovagok száguldanak, repülő zászlóikon S betű tűnik fel. Felűl a kerek ívalakra hajlék elő és vállkövekkel végződik; ezek fölött egy-egy babérkoszorú alatt néz a közép felé. Ezek alatt kis vállkövön kiterjesztett szárnyú angyalok állanak, maguk előtt IHS–XPS neveket tartva. Az angyalfőkkel és pálmalevelekkel váltogatva díszesített párkányzat fölött egy félkerek felrakatban az Istenség terjeszti ki áldó kezeit, és négy seraphtól környeztetik. A keret előrugó párkányán áll jobbra három, egy könyvből olvasó gyerkőcz, balra egy kézi dobot ütő, egy hegedülő és egy furulyázó fiuska. A fenmaradt üres térséget virág- és gyümölcscsokrok töltik meg. A tábla, mely az asszonyok találmányait részletezi, említi Gizellát, mint a magyaroknak a keresztény hitre térítőjét; a nevek tábláján pedig, szent Erzsébetet: De Sancta Helisabeth vngarie regis filia, caput CLXIX, a CXXXVII-ik levelen, Geissilla regina vngarorum, caput CLXXX, a CLXV. levelen irja le.

Ebert: Allgemeines bibliographices Lexicon I. kötet 161 lapján e munkáról ezt mondja: Ehemals wegen der Geschischte der Päpstin Johanna, jetzt wegen der Holzschnitte sehr gesucht.

Nem tudom, vajjon egész-e a győri káptalan könyvtárában őrzött példány? A magyar nemzeti muzeumban létező, melynek tábláján [86ez áll: In Biblioth. Hung. Jankov. sub C ord 14. a prologus, melyet Ebenhöch Ferencz győri kanonok barátom levele nyomán közlök, egészen hiányzik; a szám nélküli tabula a VIII-dik levél, vagyis az első fogat után van kötve; az ujabb disznóbőrbe való kötés alatt a levelek alul nagyon levágattak, úgy hogy csak 0.285 ctmnyiek, és a famosus CXXXIII-ik levél, melyen a: De Joanna papissa. capi. CXLIIII, kellene következni, ki van szakítva.

A fametszvényeket illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy azon rajzai a jobbak közé tartoznak, a metszés maga pedig azon korszaki mesterkézről tanuskodik. A b. szűznek életirásához való díszlapnak kerete a már előbb leirttal egészen megegyez; a középtért a boldogságos anyának életéből következő jelenetek, bár nem történelmi rendben foglalják. Jobbra felülről: a) a kisdet szűz a templom lépcsőin maga fölmegy; b) az angyali üdvözlet; c) a három sz. király imádása; d) a b. szűz temettetése, – balra felülről; e) Mária eljegyzése; f) Krisztus a jászolban; g) Mária halála; h) koronáztatása.

Igen díszes, de más elrendezésű keret veszi körül az első fejezet kezdetét, melynek kezdő betűjében a b. szűzet, a kisdeddel ölében látjuk.

Az említetteken kivül a muzeumi elsődnyomtatványban még a 182 életiráshoz 166 illustratio van. Ezek mind 0.07 ctm. szélesek és 0.065–0.068 ctm. magasak, és a mint a rajzok modorából, valamint a metszésből látszik egy kéztől származhattak. Feltünő azonban, hogy mig némely, főleg szent képek egyedűl egyszer vannak felhasználva, mások 2-szer, 3-szor, 4-szer, sőt 12-szer is, és pedig néha egymásután, vagy szemben álló lapokon is fordulnak elő.

Igy mint iconographiailag is nagyon érdekesen, és a XV-dik század végének ízléséről tanuskodólag egyszer láthatók: Eva, egészen öltözve, egyik gyerekét ölében tartva, a másikat vezeti, háttér két fa; – Medusa borzashaju; kígyót szorít kezével, alatta két szemközt álló delfin; – Judith, karddal és Holofernes fejével; – Lucretia, két férfi jelenlétében magát agyondöfi; – Hortensia, mondatszalaggal: HVMIL-ABIT, DIVINITAS, HVMANITAS; – sz. Magdolna sziklás vadonban, előtte angyal; – sz. Ágota, jobbjában pálmaág, baljában a csípőfogó kitépett mellével; – sz. Apollonia, fogót tart fogával; – sz. Orsolya, lobogóval, köpenye alatt társai, – Brigida svecica, jobbja táblán nyugszik [87ezen írással: HVMILIA | BITV | I (sic, R helyett) EC | CLESIA. SI | CVT. IN TEN (sic) | PORE. PET | RI. VICH | ARII MEI |; baljánál egy pápa és egy király térdelnek; – szerafi sz. Klára, kereszttel, könyvvel, csuhában; – sienai sz. Katalin apácza ruhában, könyvvel és kereszttel, jobbra az az égből egy kéz égő szívet nyújt; – Bona lombarda, vadász ebeket vezet, balja kardján nyugszik; – Blancha Maria, Mediolanensis ducissa, jobbra néző fátyolos fő; – Katalin forlii grófnő, jogarral, háttérben híd van; – Leonora ferrariai Hercules neje, jogarral, encolpiummal, balra a háttérben város; – Blanca Mirandulana, könyve támlán, olvas; – Damisella Triulcia, olvas, j. nyitott könyv, homloka fölött sugárzó csillag, csinos hajzata és ruhája van, háttérben karós czímer-paizs lógg; – sz. Margit kereszttel és pálmaággal, alatta sárkány; – sz. Lucza pálmaággal, tányéron szemeit szúró kés van; – sz. Katalint a kerék jelzi; – sz. Grata, jbval hegyen álló vázra mutat, bl. paizs, felül Krisztusfő felhőben; – egyptomi sz. Mária, virágok közt, szőr ruhában, balra fenn angyal; – sz. Maxentia, mint sz. Grata, a paizsban sas van.

A két személyre alkalmazottak ezek: szomorúan néző nő, magas hajzattal, fátyollal, b. nyitott könyv: Cornificia poëtix egregia, és Cassandra veneta, oratrix et propheta. – Sibilla, és Maria Montisferrati, jobbjával felmutató, újjatlan felső ruhás nő, bb. mondatszalagon: HVMILIABITVR – ECLEXIA (sic); – Serapia virgo és S. Clara italica virgo, szentfényű apácza, pálmaággal és égő szívvel, melyben feszület látható; – S. Cecilia és Eulalia, kézi orgonával és pálmaággal; – sz. Dorottya és Anasztasia, jb. dobozzal; – sz. Ilona és Simegunda kereszt előtt térdelnek. – Ivvel és tegezzel: Coniuges Theutonum et Cimbrorum, és Joanna Gallica (Jeanne d’ Arc). – Apácza-féle ruházat, szentfénynyel, baljában zárt könyv: Sara, Juliana.

Három személyre alkalmazvák: lándzsás, sisakos nő, könyvvel: Minerva, Juno, Circe; – Alabárdos nő, sisakkal és pajzssal. Julia, Caesar leánya, Mathildis, és Orsolya Torreli Vid neje; – apácza-féle, könyvvel és három liliomszállal: Ruffina, Euphemia és Aurea, abbatissa; – nyillal, repülő hajjal, baljában virágcsokorral: Sulpicia Lrentuli, Antonia Marci Antonini filia és Maria putheolana; – szentfényű nő könyvvel [88és pálmaággal, Asella Euphrosina, Demetrias; – nő könyvek közt ülve olvasva: Proba poëtrix, Angela nugarola, eruditissima, Isotha nugarola Veronensis; – királyné két alak közt: Sabina popea, Mamea Alexandri parens. yrene Imperatrix.

Négy külön személyt ábrázol: virágok közt álló fátyolos fejű nő: Tertia Emilia, Scipionis uxor, Agripina, Neronis mater, Pompea, Senece uxor, Apostola yberorum; – jobbra néző nő, szalagban: HA – BITVR (sic) (humiliabitur helyett?) DIVITS – HVAITAS ; Diana, Erythrea Sibylla, Amalthea, Hippone.

Öt személyre alkalmazva: sisakos, pajzsos, lándzsás nő: Semiramis, Penthesilea, Camilla, Joanna Sicilie Regina, Helisabeth Hispaniae; – koronás fátyolos királyné, jogarral, mellén encolpium: Sabba regina, Olympias, Ypsicratea Cleopatra, Constantia; – könyv, tőr a mellben: sz. Thecla, Victoria, Sophia, Justina, Fausta. – Egy város és lóggó paizs közt egy jobbra néző szentfényű nő: Marcella Romana, Paula Gonzaga, Eustochium, Genebria gambara, Ippolyta Alphonsi II. regis Neapol. uxor.

Hat különböző nőre alkalmazva, van egy apáczaféle kép, mely könyvet tart és erre baljával mutat. A nők ezek: sz. Reparata V. et M., Agnes, Afra, Mellania, Monica és Fabiola; e két utolsó egymás után. – Balra néző királyné, baljában kormánypálcza, jobbra tűzláng, b. fa: Medea, Hecuba, Dido, Attalia, Dripetrua, Cesarea persarum regina.

Hétre alkalmazva: apáczaféle ruhában könyvet tartva, de szentfény nélkül: Isis, Delbora, Pamphiles, Sapho lesbia, Holda, hebrerum prophetissa, Sulpicia, Galla Placidia. – Jobbjában égő lámpás, baljában pálmaág. Thamiris pictrix; Martia romana, pictrix: Claudia vestalis, Eugenia, Columbia, S. Barbara, S. Brigida Scotica; e négy utolsónak, bár a metszvény ugyanaz, szentfénye van, és ez által különbözik a három elsőtől. – Két város közt ülő királyné, jobbjában jogar, itten mellette pajzs fekszik: Zenobia, Helena, adiabenorum Regina, Mamea, Amalazuntha, Radegundis, Isabella, Ferdinandi Neapolitani, Geissilla seu galla, S. Stephani uxor. – Apáczaféle köntös, baljában nyitott könyv, melyre jobbjával mutat, Felicites [89M., Blandina M., Blesilla, S. Paula, S. Scolastica, b. Helena Utinensis, Barbara mantuana princeps, egyesek szentfénynyel. – Nő bőségszaruval és gyümölcskosárral: Rhea, Ceres, Cassandra, Sapho Crexea, Claudia, Yrene, Baptista Malatesta.

De van faducz, melyet kilencz személyre használtak, t. i. pálmaágat tartó szentfényű nő, baljában nyitott könyv: S. Petronilla, Martha, Slavia Domicilla, Martina M., Justina antiochiensis, Christina, Euphrasia, Marcellina, Helisabeth ungarie Regis filia.

Tiz királynét képvisel, jogart tartó koronás alak, balját csipejére támasztja, e mellett virágcsokor van. Használták mint: Marpesa, Amazonum regina, vele szemközt ugyanaz: Ypermestra, Orithia, Gaja cirilla, Tamiris, Scytharum regina, Mariane hebreorum regina, Theodolinda, Isabella regina, Renati regis uxor, Margarita Anglie regina.

Végre egy nyilas, paizsos nő 12-nek helyét pótolja: Niobes, Aragnes, Argia, evvel szemközt: Manthone, Nichostrata, Helena, Polisena, Penelope, Veturia, Sophonisba, Porcia Bruti, Faustina augusta.

Elég érdekesnek tartottam a fametszvények tárgyait így összeállítani, hogy kitűnjék miképen gazdálkodtak ilyen képes munkákban bizonyosan nem a gondolatok szegénysége, hanem a költség megkimélése tekintetéből, minthogy több helyen ugyanazon alakok szentfénynyel, majd anélkül, és pedig egymásután és szemközt is előjönnek. Megjegyzendő, hogy a pogánykor a XLVIII. lapig terjed, mit szerző így jelent be: Sed jam intermissis aliquantulum antiquarum gentilium clararum mulierum virtutibus: ad sanctarum virginum aliarumque Matronarum christiane religionis precipuum decus et stabilimentum tandem nostra vertenda est oratio… mindazonáltal a pogány alakok a keresztény nők közt is fordulnak elő; de az olasz uralkodónők többször saját metszvényekkel birnak.

Az egész tartalomnak előbbi összeállításából kimaradtak: a 133. a lapon (CXLIII. fejezet) Joanna popissa, és ugyanott b lapon, mint gyanítom a CXLV. fejezet kezdete de Griselde Marchionissa; minthogy tehát van

egyes képű       24 = …. 24,
kettős képű       8×2       16
[90hármas képű       8×3       24,
négyes képű       1.4       4,
ötös képű       4×5       20,
hatos képű       2×6       12,
hetes képű       5×7       35,
kilenczes képű       1×9       9,
tizes képű       1×10       10,
tizenkettős képű       1×12       12,

vagyis összesen 166 kép, melyek közt a múzeum hiányos példányában a 24 egyesen kívül, még kilencz minta-kép van, vagyis együttesen eredeti faducz csak 33 van és így 133 nő ismétlések által lett illustrálva.

Ha ezekhez számítjuk az első fejezetnek, a boldogságos szűzről való nagy képet és a kettőt, mely valószínűleg a 133-ik levelen van, mindegyütt lenne 169 kép, és a 182 fejezet közt csak 13-nak nem lenne illustratiója.