MŰHELY

148

149

150

A közel fél évszázados távlat tovább "árnyalja" az engedélyezett - vagy nem engedélyezett - 25. bevetéssel kapcsolatos káoszt. András Sándor ugyanis a '80-as években már a következőket írta: "... augusztus 19-én a 2. hds. pk. parancsát vettem, hogy a Kormány­zóhelyettes augusztus 19-én délután jelentkezzék a hds. parancsnoknál, mikor is a hds. pk. közölni fogja vele, hogy repülő csapatszolgálata végetér és további földi szolgálatra a 7. (helyesen: 6. - Sz. M.) ho-hoz vonul be, melynek parancsnoka Szabó László vőrgy. volt. Én nem kísértem el a Kormányzóhelyettes-t a 2. hds. psághoz, mert ugyanabban az időben Péterffy vadász-repülő-hadapródőrmester temetésén vettem részt az Alexejewka-i temetőben, aki hősi halált halt. A Kormányzóhelyettes a temetési szertartás közben hozzánk tért vissza a hds. parancsnoki kihallgatásról. A szertartás közben nem beszéltünk a kihallgatáson történtekről, de az úton hazafelé a harcálláspontra a Kormányzóhelyettes azt mondta, hogy a hds. pk-a a 25. bevetést engedélyezte. Az volt a benyomáson, hogy nem mondott igazat (kiemelés tőlem - Sz. M.). A hds. pság nem közölt velem semmit a kihallgatáson történtekről s én sem kérdeztem erre vonatkozólag semmit."[12]

Azt, hogy Horthy főhadnagy hazudott volna, elképzelhetetlennek tartom. Az ország második közjogi méltósága ilyet nem tehetett, hiszen hazugságával másnap "el kellett volna számolnia" a hadseregparancsnoknak és a repülőcsoport parancsnokának egyaránt! Ráadásul András vezérkari alezredes nem csak katonai elöljárója, hanem barátja is volt a Horthy-családnak, s főként Horthy Istvánnak. Maga írta visszaemlékezésében: "Hogy a rep. csoport parancsnoka én lettem, abban része volt a politikának és a Kormányzó környezete befolyásának. Mikor a Kormányzóhelyettes arcvonalbeli szolgálatára vonatkozó döntés megtörtént, Kállay miniszterelnök, akivel erre vonatkozólag kapcsolatban álltam, érvényesítette befolyását a Le. (légierő - Sz. M.) vezetésével személyemre vonatkozólag."[13] Az ilyen viszony - szerintem - kizárja a másik félrevezetését!

A Horthy-családhoz fűződő különleges kapcsolatára utal az is, hogy a kormányzó külön fogadta őt: "Mikor a temetés előtt kihallgatáson jelentem meg Nála, nagy önfegyelemmel érdeklődött az esemény részleteiről. Gondterhelten beszélt arról, hogy a hadseregnek oly messze a hazától kell küzdenie, mintha csak megérezte volna, hogy az egyén tragédiáját nemsokára az egész nemzet tragédiája fogja követni. Felelősségről ő sem beszélt, úgy látszott, hogy belenyugodott a változhatatlanba."[14]

András Sándor viszont több évtized után sem tudott megnyugodni, visszaemlékezésében újra és újra visszatért e kérdésre, így például a tragédiát követő percekre, amikor a vadászosztály parancsnoka, Csukás Kálmán repülő vezérkari őrnagy jelentett neki az eseményről: "... semmit sem említett nekem az előzményekből s hogy a Kormányzóhe­lyettes miért ment bevetésre, jóllehet a hds. pk-i kihallgatásra épp azért lett rendelve, hogy ... 19-ével repülő szolgálatát befejezze."[15] Ezt meg is ismétli: "Biztosra vehető, hogy a Hds. pk. a rep. szolgálatot befejezettnek tekintette és nem adott helyt KH (kormányzóhelyettes - Sz. M.) azon kérésének, hogy Pista a következő időkben földi szolgálata mellett, tovább repüljön, vagy legalább is a 25. bevetést engedélyezze."[16]

Még a második világháború után is, amikor együtt - bár "külön csillagban" - raboskodott Jány Gusztávval a Gyűjtőfogházban, kísérletet tett a kérdés tisztázására, "... de sajnos mindkettőnk szigorú kezelése, a vele való személyes találkozást lehetetlenné tette."[17] Esetleg abban is reménykedhetett, hogy talán a vadászosztály parancsnokát terheli a felelősség. a '80-as években így írt: "A KH. Budapest-i temetésén Csukás Kálmán ales-sel (helyesen: őrnaggyal - Sz. M.) résztvettem. Ekkor sem tett említést nekem a végzetes bevetés engedélyezéséről. De állítólag kihallgatást kért és kapott a Gödöllő-n tartózkodó Kormányzói családnál való jelentkezésre, ahol jelentette, hogy a bevetési engedélyt ő adta meg a KH-nek."[18] Ezt a késői változatot a m. kir. Honvédség függelmi és fegyelmi viszonyainak, valamint Jány Gusztáv vezérezredes kemény parancsnoki stílusának ismeretében kizártnak tarthatjuk.

Maga András is bizonytalan lehetett ez utóbbi variációban, mert később ismét visszatért a "Csukás-szálra": "Hogy Csukás vk. őrgy. tudta-e mi volt a hds. pk. döntése s ennek ellenére engedélyezte a 25. bevetést, nem tudom. Lehet, hogy így volt. Csukás vk. őrgy. a későbbiek folyamán sem keresett kapcsolatot erre vonatkozóan. Hogy Jány kit tartott felelősnek? Nekem sohasem tett szemrehányást! Hogy ő kit tartott volna felelősnek? Nem tudom! De van egy elképzelésem. Mikor az 1943 januári orosz támadáshoz előkészültünk, az Ilovszkoje-i sündisznó állás védelmét a rep. csoport akkori parancsnoka, Fráter Tibor rep. ezds. helyett, Csukás-ra bízta s Fráter-t törzsével kivonta a védelemből. Csukás Kálmán vk. őrgy. (akkor már alezredes - Sz. M.) az orosz gyűrűből való kitörési kisérlet közben, egy harckocsi tetején hősi halált halt."[19]

Több mint öt évtized távlatából szinte felfoghatatlan - még sokkal kisebb horderejű kérdésben is az volna! -, hogy nem kerestek felelőst, de legalább is magyarázatot! Igaz, sok év után, maga András Sándor is elmerengett ezen: "Visszanézve úgy tűnik, hogy senki sem kereste akkor, hogy ki a felelős? Úgy látszik, hogy minden illetékes arra gondolt, hogy a felelősség megállapítása a megtörtént bajon már úgysem segít. Úgy látszik, hogy senki sem tartotta Csukás-t felelősnek, nem váltották le beosztásából ..."[20]

Végül azonban mégis csak eljutott bizonyos önvizsgálathoz a repülőcsoport egykori parancsnoka. Az önmagának feltett kérdésre, hogy miért nem győződött meg azonnal a valóságról, ezt válaszolta: "Valószínűleg azért, mert a 2. hds. pság maga sem tartotta szükségesnek ezt közölni velem. (Ami a "szolgálati út" ismeretében eléggé különös! - Sz. M.) Nincs arról sem tudomásom, hogy a hds. pság ezt közvetlenül a vadász osztály pk-ával közölte volna. Nagy a valószínűsége annak is, hogy az augusztus végi nehéz Don-i hídfő csaták légkörében erről meg is feledkeztem (akkor érthető volt volna , de hogy 19-20-án, vagy a temetéskor miért nem tette, az felfoghatatlan! - Sz. M.), s az sincs kizárva (e ponton viszont, azt hiszem, immár nem csak az események krónikása képtelen követni András Sándort - Sz. M.), hogy magam is, akár csak Csukás vk. őrgy. »gönnoltuk« (kívántuk neki, nem sajnáltuk tőle - Sz. M.) volna Pistának a 25. bevetést."[21] Nos, akkor támogatta-e, tudott-e minderről, vagy sem?!

E kérdésekre - valószínűleg - soha nem kapunk választ, ami a történelmi hűség szempontjait szem előtt tartva nagy kár, noha a tragikus tényen a történtek legpontosabb ismerete sem változtatna. Amit biztosan tudhatunk, mindössze ennyi: amikor 1942. augusztus 19-én 22 óra 25 perckor megérkezett az intézkedés - 20-án két közelfelderítő repülőgépet kell kísérni -, Csukás repülő vezérkari őrnagy azon kérdésére, hogy "Ki következik sorra?", Szabó Mátyás repülő százados, századparancsnok jelentette, "vitéz Horthy István Kormányzóhelyettes Úr Őfőméltósága és kísérője Nemeslaki Zoltán őrmester, mint egyik géppár; Bánlaky György főhadnagy és kísérője Szabó István hdp. őrmester, mint második géppár kerülnek bevetésre sorra."[22]

Mint a közreadott néhány új elemből is kitűnik, továbbra sem tisztázhatók a 25. (tragikus) bevetés engedélyezésének körülményei és a felelős személye is ismeretlen marad.

A légi győzelem újabb kérdőjelei

Horthy István egyetlen - állítólagos - légi győzelmével kapcsolatban még több az ellentmondás, mint halálával, és András Sándor néhány naplóbejegyzése e téren is tovább bonyolítja a helyzetet.

1942. augusztus 6-án a kormányzóhelyettes "állítólag" lelőtt egy ellenséges vadászt.[23] A repülőcsoport vezérkari főnöke "valószínű" légi győzelmet jegyzett be naplójába, név nélkül,[24] az azonban - közvetve - kitűnik, hogy az adott géppár egyik repülőgépét Horthy István vezette. Mindenesetre érdekes, hogy - amennyiben ő szerezte - nem említették meg külön a kormányzóhelyettes légi győzelmét.

András Sándor '80-as években írt visszaemlékezése, valamint közelmúltban előkerült naplói alaposan "megkeverik", sőt kétségessé teszik a légi győzelem tényét. Az 1. repülőcsoport parancsnoka ugyanis 1942. augusztus 6-án 5 óra 10 perces időponttal a következőket jegyezte fel naplójába: "2 V. (vadász - Sz. M.) gép tér vissza. Az 1.Kf. gép kísérői. Az egyik erősen billeget." Mint közismert, a "billegtetés" a légi győzelem jele, ezzel tudatja sikerét a pilóta "jó előre" a repülőtéren várakozókkal. A naplóból azonban nem derül ki, kik alkották az első vadászgéppár személyzetét. Közvetlen 5 óra 10 után újabb 4 Héja indult bevetésre, ám a résztvevők nevét szintén nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy egy órával később ismét 11 vadászgép startolt, "kivéve a Kormányzóhelyettest, aki bevetésről tért vissza". Tehát Horthy István részese volt az első, vagy a második hullámnak. Ha elérte első légi győzelmét, hogy lehet, hogy András alezredes nem jegyezte azt be, amikor egyértelművé vált? A repülőcsoport parancsnoka 5 óra 22 perckor utasította a híradóparancsnokot, hogy 9 órára biztosítson távbeszélő készüléket Csukás vezérkari őrnagy, valamint Keresztes Béla repülő százados lakó- és hálóhelyiségébe, mert kimegy a repülőosztályhoz. Ha Horthy István légi győzelme miatt ment volna ki, akkor Szabó Mátyás helyett miért Keresztes Bélához ment?

6 óra 12 perckor is csak annyit jegyzett naplójába, hogy "V. oszt. 11 gépe indul (Der­zsy jel.) KH. úr van otthon 4 géppel. Később csak 1 gép van itt. KH. úr pihen." (Nem írja, hogy a légi győzelmét piheni ki! - sz. M.) 7 óra 41 perckor telefonon beszélt Jány vezérezredessel, de nem jelentett a légi győzelemről, sőt 9 óra 40-kor is csak arról jelentett a hadsereg vezérkari főnökének, hogy Csukás alezredesék szerint Csavrosztán helység tele van szovjet harckocsikkal.

Úgy látszik, az aznap megindult heves orosz támadás nem tette lehetővé, hogy András Sándor a vadászosztályhoz látogasson, ám ha tényleg sikeres lett volna Horthy István bevetése, semmi sem tarthatta volna vissza. Sőt, ha a kormányzóhelyettes augusztus 6-án valóban légi győzelmet arat, akkor augusztus 10-én a 10,45 - 11,45 között Bues alezredes, összekötő tiszttel folytatott megbeszélésén nem fogalmazódott volna meg német részről az az igény, hogy "KH. úr vagy repüljön a Kf-nél párszor, vagy lelövést produkáljunk (kiemelés tőlem - sz. M.). Egyébként nem kaphat EK II-t (II. osztályú Vaskereszt - Sz. M.)" Talán ez a "nógatás" is szerepet játszhatott abban, hogy amikor András 13-án végre kiment a vadászosztályhoz, az ott megtárgyalandó nyolc kérdés közül a hatodik ez volt: "KH. repülései és légi győzelme; bizt." (Ez utóbbi rövidítés: bizt[osítás?] bizt[osíték?] nem értelmezhető egyértelműen a szövegkörnyezetben, ezért nem foglalkozom vele.)

Hogy mit beszéltek meg e vonatkozásban, illetve mi volt Csukás őrnagy véleménye, az nem tűnik ki a naplóból, pedig András alezredes hét témát is feljegyzett, amit a vadászosztály parancsnoka jelentett neki. a megbeszélés mindazonáltal "eredményes" lehetett, mert három nappal később (augusztus 16-án a késő délelőtti órákban) Jány vezérezredestől, mint az naplójában áll, András alezredes kérelmezte "a KH. úr földi foglalkozás[a] megkezdését, mert rep. feladata a légi győzelemmel lezárható" (kiemelés tőlem - Sz. M.)

a hadseregparancsnok elfogadhatta a kezdeményezést, mert másnap este 21 óra 46 perckor a hadseregtörzsből Kovács ezredes "a KH. légi győzelmét kérdi, időpont, légtér, stb. ... Válasz: VIII.6. 4^h 20' Dawydowka-Anoschkino között egy elg. Bo. szd-ot biztosító V. szd. utolsó gépét megtámadta és lőtte. A gép lefelé zuhanva eltűnt." (Kicsit nehezen érthető, ha így volt volna, miként lehetett, hogy több mint tíz napig senkit sem érdekeltek a részletek?)

tény viszont, hogy az 1942. augusztus 19-én 18 óra 30 perces "eredeti" naplóbejegyzésben és az egyik "pótlapon" egybehangzóan az áll, hogy András Sándor megtette a magáét: "Gratulálok légi győzelméhez; örömmel kérdi, hogy elfogadtuk-e? Igen, folyamatban van, mert alaki és lényegi feltételek megvannak: ha egy Rata füstölve megy lefelé, az csak egyet jelent: kiesik!" (A másik "pótlapon" minderről egyetlen szó sincs!)

A '80-as években írt visszaemlékezésében is tényként közli András: "A 24. bevetésén az első légi győzelmét aratta, ami jó alkalmat adott a politikai és katonai vezetésnek arra, hogy a veszélyes rep. szolgálatból őt kivonják."[25]

zavarólag hat ugyanakkor, hogy az Összefoglaló helyzetképben 4 ellenséges repülőgép lelövéséről adtak közre adatot,[26] s a korábbiakból az is ismert, hogy az 1. repülőcso-

port hadinaplója 3 távolfelderítői és 1 közelfelderítői légi győzelmet ismert el.[27] Persze, e téren szintén lehet tévedés, annál is inkább, mert egy szeptemberi kimutatás szerint augusztus folyamán a távolfelderítők csupán 2 légi győzelmet arattak.[28]

Az szintén elgondolkodtató, hogy ha ilyen hatalmas túlerő (két bombázó- és két vadászszázad, 36 repülőgép) ellen érte el győzelmét az ország második embere - még a kijevi kirándulás néhány napját is figyelembe véve - miért csak közel két hét múltán, augusztus 19-én íródott meg az a riport, ami aztán két ízben is megjelent.[29] (Igaz, a két leírás között is fellelhető bizonyos eltérés, s mindkét cikkben kényesen ügyelt a riporter arra, hogy konkrét dátumot ne említsen!)

A Honvédelmi Minisztérium Elnöki Osztályának is feltűnt egy pontatlanság: "A repülő baleseti jelentés szerint ... a repülőgépvezető utoljára 1942. VIII. 11-én repült. Ez az adat ellentétben látszik állni azzal a jelentéssel és kitüntetési javaslattal, mely szerint a Kormányzóhelyettes Úr [Ő] Főméltósága VIII. 18-án légi győzelmet aratott."[30] Ezt a malőrt - az iratgyűjtőn eszközölt bejegyzésével - úgy magyarázta meg Jány vezérezredes, hogy "A Kormányzóhelyettes Úr Ő Főméltósága légi győzelmét kísérő vadászpilóta igazolta. E légi győzelem VIII/10. körüli napokban történt. A kitüntetési javaslatot VIII/18-án soronkívül akartam felterjeszteni, s javaslattételre a rep. csoport már korábban megtette lépését. E győzelem betetőzése volt kiváló lelkiismeretességgel végzett eddigi repülő szolgálatának."

Tehát ellentmondás van bőven! A legújabb hiteles - és csak nagyon kevesek által ismert - forrás még tovább bonyolítja a kérdést. András Sándor alezredes szeptember 2-án 8 óra 50 perckor a következő bejegyzést tette naplójába: "Hds. pk. úr ... Kérdi: mit jelentsen a KH. úrral folytatott beszélgetésekről és életről (életéről - Sz. M.) való újabb adatok gyűjtése? felelősségrevonás!? Nem! Vázolom a HM (Bartha Károly honvédelmi miniszter - Sz. M.) utasítását, mely a K. (kormányzó - Sz. M.) úr környezetéből érkező kérdésekre való válaszadást megtiltja (kiemelés tőlem - Sz.M.) Ellentmondás a KKI (a Kormányzó Katonai Irodája - Sz. M.) és a HM. intézkedések között."[31]

Végső soron lényegtelen, hogy Horthy István tartalékos repülő főhadnagynak engedélyezte-e valaki a 25. bevetését, illetve hogy 45 napos frontszolgálata alatt aratott-e egyetlen légi győzelmet, vagy sem. Sok, nála fiatalabb vadászpilóta lényegesen hosszabb idő alatt még ennyivel sem dicsekedhetett. Mindezt az események összekuszált, sokszor kibogozhatatlan voltának érzékeltetésére vázoltam. A sor most az Olvasón van.