|
BOLDIZSÁR ILDIKÓ
Mesebőrönd
Tóth Krisztina: A
londoni mackók
Mesekutatónak lenni azért
jó, mert lépten-nyomon mesés történetekbe botlik az ember. Foglalkozási
ártalom, mondhatná bárki, pedig nem erről van szó. És tu- lajdonképpen a
lépten-nyomon nem is igaz, mert a mesés történetekre egy mese- kutatónak
is épp annyit kell várni, mint bármilyen más történetre. A mesék ugyanis
nem tolakodóak, nem ugrálnak folyton az ember orra előtt, hogy "na helló,
itt vagyok, mit szólsz hozzám?", s nem mutogatják magukat hivalkodón. A
mesék egyszerűen csak arra várnak, hogy valaki észrevegye őket.
Tóth
Krisztina bőröndnyi gyerekversének is mesébe illő története van. A
történet azzal a mesei motívummal kezdődik, hogy egyszer csak három lány
gondolt egy nagyot (a mesékben a gondolatoknak mindig kiemelkedő jelentő-
ségük van), és megalapította a Csimota Kiadót, mégpedig azzal a céllal,
hogy a gyerekkönyvkiadók által meglehetősen elhanyagolt vagy könyvnek nem
is nevezhető ízléstelen kiadványokkal bombázott 0-7 éves korosztály
számára adjon ki tartalmát és küllemét tekintve is igényes
könyveket. Nem hagyományos
mesekönyv, lapozgatni való leporelló vagy a mostanság oly divatos
interaktív játszókönyv lett az első "temékük", hanem egy kék kartonból
hajtogatott kis bőrönd, amely igazi meglepetést rejteget, s amelyet öröm
kézbe venni, forgatni, kinyitogatni, felfedezni, aztán újra bezárni. Tíz
gyönyörűen illusztrált színes füzet van benne, s mindegyik füzetben Tóth
Krisztina Marci fiához írott gyerekversei, amelyek párosával jelennek meg
a remekbe szabott füzetekben (kivétel ez alól A londoni mackók és
A tigris című vers, amelyek önmagukban állnak). A füzetek minden
oldala színes, és minden versszakot teljes oldalas illusztráció követ. A
sokféle technikával - van közöttük kollázs, fotó, akvarell - készült és a
versek hangulatát is jól tükröző illusztrációkat fiatal képző- és
iparművészek készítették: Pap Kata, Magyar Gergő, Rutkai Bori, Simon
Hilda, Csáki István, Szentesi Csaba és Catherine Burki. Az egész oldalas
illusztrációk alkalmassá teszik a könyvet arra is, hogy a versolvasási
időt kevésnek találó és az ágyba bújást "még mesélj!" nyafogással halogató
gyereknek mesét lehessen kerekíteni a képek alapján. A kis füzeteken
található fülszöveg szerint "A Marcihoz/ról szóló versek a magyar
gyerekköltészet legjobb hagyományait követik, megformáltságukban a Weöres
Sándor-, Nemes Nagy Ágnes-iskolát idézik." Tóth Krisztina versei valóban a
magyar gyerekköltészet legnemesebb vonalához tartoznak, ugyanakkor
emlékeztetnek a "svéd gyerekversek" néven elhíresült szerepversekre is
(Marci és a vonat, Marci a fürdőszobában, Alagút), amelyekben a
gyerek félelmei, szorongásai, sajátos véleményei szólalnak meg. Weöres
Sándor hangját idézi az Este lett, Árnyjáték, Altató című vers,
Kormos Istvánét a Marci szerel című helyzetdal, Nemes Nagy Ágnesét
a Virágevő Zsiráf Dezső-versek, Tandori Dezsőét pedig A londoni
mackók című vers. Számomra az igazi
meglepetés ezekben a versekben Tóth Krisztina hangja. Finom, kedves,
vigasztaló, megértő, átölelő és bátorító hang ez: egyszerre a gyerek és a
felnőtt hangja. Nőként nagyon sokszor azonosultam már a verseivel
(mondhatni ő a kedvenc költőm), anyaként most először. Ráadásul a Marci-
versek ráirányították a figyelmemet olyan apróságokra, amelyeket még sokat
próbált, három gyerekes anyaként sem gondoltam eddig végig. Meglepett,
hogy milyen egyszerűen és mégis milyen hitelesen legyőzhető a félelem és a
szoron- gás egy pársoros versben, verssel, méghozzá azzal az egyszerű
technikával, hogy a vers végére Tóth Krisztina semmissé, nemlétezővé teszi
a szorongás tárgyát. A "nincs is ott, akitől félni lehetne!" felismerése
valóban terápiás értékű (A tigris, Alagút). De ugyanilyen
felszabadítóak azok a versek, amelyekben a 4 éves kisfiú birkózik a
mindennapok megpróbáltatásaival: cipővel, ruhával, pulóverrel, gatyával,
mosogatással. Az önironikusra színezett versek szintén fölszabadító, s
ezáltal gyógyító hatásúak: fölszabadítanak a mindig tökéletesnek kellene
lenni kellemetlen nyomása alól. Az a kisgyerek, aki
sikeresen próbálkozik ezekkel a nehézségekkel, megérdemli, hogy a nap
végén meseverseket, altatódalokat kapjon. Tóth Krisztina mindkettőt nagyon
jól tud írni: Virágevő Zsiráf Dezső történetei viccesek,
szellemesek és poétikailag is miniatűr remekművek, az altatóknak pedig
minden esélyük megvan arra, hogy a magyar gyerekköltészet gyöngyszemei
közé kerüljenek. Nemrégen hallottam,
hogy Amerikában az újszülöttek nem ilyen-olyan cégek termékmintáit,
pelenkacsomagjait kapják ajándékba a kórházból való hazatérésük napján,
hanem egy könyvet, és a könyv mellé ajánlólistát azzal kapcsolatban, hogy
mely könyveket érdemes beszerezni a kisbabának. Mozgalom indult azért,
hogy a szülők minden hónapban vegyenek egy könyvet a kicsinek, hogy ötéves
korára legalább 60 darab saját könyve legyen. Most itt a nagyszerű
alkalom, Amerikában az első tíz hónapot máris le lehetne tudni ezzel a
remekbe szabott bőrönddel. S ha netán nálunk is elindul majd egy hasonló
mozgalom, én azt fogom javasolni, hogy ezentúl minden újszülött A
londoni mackók fedőnevet viselő mesebőrönddel kezdje meg földi életét.
(Csimota Kiadó, Bp. 2003) |
|