Térgyűrű 
  

Zéró alvással hétóra utazással
harminchat fok lázas kánikulában
kétszáznap szenvedéssel hátamon
minden idő dacára itt vagyok
Te őstudással térgyűrűt növesztő
hódolatom jeleként eléd állva
fájó derekam kihúzom előtted
és bennem megint táguló tér terem
A közömbös idő-óceánba
vaksi merőn belevetve a sorsom
meggyűrűzöm a végtelen vizét
A rezzenetlen kék égbolt alatt
kis szél támad a koronák bólintnak
s a bűzbe lázba izzadtságba fúltan
szűkülő szorongásban hitehagyottan
a visszatérés reményét már-már vesztőt
befogad újra a térgyűrű tisztás