A kert 
 

emlékszem milyen szép is volt a kert 
ahol avarfüstként szállt életem 
ami valaha olyan tündöklően 
tiszta volt bepárásodott velem 

láthatatlan kéz törli le majd a 
mindenség hóka-foltja hűlt helyem 
mint cseppkő cseppen agyamról a múlt 
s mint kő a kígyót úgy rejt el szívem 

már sokat veszítettem hát tudom 
túlságosan is sok van egy helyen 
végül puszta lesz a kert megtörtént 
ami megtörtént végérvényesen