Az át- szökhetetlenek
 

Ő és ője nem jön össze,
megkötözte az ördöge.
Fogva tartja démona.

Nem jön ki az egója.
Hal bele.
Csak bele, de nem vele.

Eltűnődöm. Áttűnök
az attitűdön. Eltűnik.
Attitűdömön tűnődik.

Szemem alatt a karikák, ráncok
járnak körtáncot, ördögök
szállnak meg, hátha áttünök.

Melyik őbe? Az övébe?
Velem hal? Nem. Nem hal velem.
Játszik velem.

Az ént vissza helyezi.
A testen át vezeti.
Melyik énbe? Az enyémbe?

Mint szögesdrót-
kerítésbe. Kering. Vele
maradok. Bele

ragadok.
Teste: tesztje. Áteresztem. Kivetül.
Rajtam keresztül. Beleül-

tet. Beleül. Átszököm,
megint áttünök.
A ráncokon átütök.
 
 

Talán könnyű ruhában

                           Egy tőlem különbözőnek
 

Írott képet faragok.
Kristálykemény, hajlatos,
szivárvány- íve ahogy
megfeszül: szín- őrizője.
Szótalan, midőn időknek.

Jőnek telten, teljesűlten.
Bomolva a mind-, színökben.
Mikor szobrok kelnek lábra,
szilaj táncuk dermedt láva.
Ívben elreppenő pára.