A vers
 

Ezer éve a szolgám, inasom.
Ez a rang nem nagy, inkább alacsony.
Úgy is dolgozott, persze: hevenyén,
tessék-lássék, az alázat-fölény
párjából a fölénynek juttatott
idővel egyre nagyobb és nagyobb
részt, ámde csínján, kíméletesen,
ahogy olykor kikövetkeztetem.
Ezer éve szolgálom én is a
hanyag frátert azzal, hogy hű ura
vagyok. Elcsapom, visszafogadom;
elcsap és visszaédesít azon-
nyomban. - Hogy hívják ? Csupa zűrzavar.
Úgy hívják. Úgy. Regiment bűne van,

a napfény káosza, egy rossz cseléd.
Elfelejtettem arcát és nevét.
 
 

A Róma villa
 

"Ülj csak le!, mordult rám és máris új
papírt feszített a deszkájára. Túl
a Róma villán, Kaposvár felett..."
Meglátogattam azt a szent helyet
Kaposvár fölött, ahol még Ady
is járt (a város büszkeségei
Ady s Rippli, a szülötte somogyi),
és rámmordult két irdatlan kuvasz -
aztán egy hang; egy halk, udvarias
hang invitált a kastélyba, csak a
mester hiányzott és egy "ülj oda",
de az örökre. Elöntött a düh
(a fiatalnak sokszor ez a mű)
a vers miatt. Hogy könnyű volt neki,

de én itt élek: ez a gyűrt penész
a pasztellvázlat s nem szignálja kéz.
 
 

A város
 

Már megjelentek első verseim,
söt arra vártam, hogy a Magvető
kivesse végre első kötetem,
az Ez a vers eladó-t. Érthető:
azt írták róla, nagyon hetyke cím,
egyelőre viszont még se ilyen,
se olyan. Vártam! Ez adott erőt,
hogy elviseljem azt a levegőt,
azt a szörnyeteg, azt a zsarnoki
üvöltözést, amely az ottani
könyvtárban fogadott. Iszonyatos
volt, megzúzott egy életre Kapos-
vár: felkészületlenül ért, hogy így
fungál a világ, így ordítozik.

Róma villa? Szabó? Rippl-Rónai?
Semmi se bírja szebbre festeni.