szegények jézuskája

                                zselici kőkrisztus, törött
 

ím én eljöttem bús novemberben
roncsolt tüdőmmel járultam eléd
te majd megértesz te majd meghallgatsz
hisz szegény vagy te is szegény
apád az ács józsef rég halott
s halandó anyád mária halott
szívükben halott az a fájdalom
mit ember érez látván gyermekét
keresztfán hűvös ravatalon
vagy csak csavargón utak keresztjén
hol együtt arab zsidó keresztyén
heródes él csak mert heródes örök
és júdás él mert júdás is örök
itt az ősz és itt a hosszú tél
s a júdásfa levele fagyottan pörög
ki analfabéták közt írástudó
máté ül itt és körmöl valamit
s majd eljövének új írástudók
s majd eljövének újabb árulók
kiket heródes egyre bátorít
és kiáltják hogy máté hazudik
ím én eljöttem bús novemberben
roncsolt tüdőmmel járultam eléd
te majd megértesz te majd meghallgatsz
hisz szegény vagy te is szegény
apád az ács józsef rég halott
s halandó anyád mária halott
halott szívükben élő fájdalom
 
 

Kik vígan itt időztünk

                         Egy zselici pince falára
 

Kik vígan itt időztünk,
szerettük a gyöngy életet,
szerettük lányok mosolyát,
s egyetlen mosolyukért
tiltott utat is bejártunk.
Kik vígan itt időztünk,
szerettük a gyöngy életet,
úgy szeltük meg a kenyeret,
ne morzsálódjon, ne vesszen
kárba egyetlen falatja sem,
tudtunk könnyet is ejteni
éhezőkért és szomjúzókért.
Éhezők, szomjúzók mi is:
kik vágyódtunk egy jobb világra,
ahol a szellem napvilága...
De ne is papoljak tovább,
túl profán, tán túl pogány
lesz végül majd az én imám.
Kitárta farktollát a páva:
rácsodálkoztunk, mennyi szín,
pávatoll-zöld, pávatoll-kék,
pávatoll-bíbor volt az ég.
Kik vígan itt időztünk,
szerettük a gyöngy életet,
koccintottunk rá egy pohárt,
s még egy pohárt, még egy pohárt.
Mígnem a mámor körhintája:
a táj már vélünk körbeszállt.
Mígnem a mámor körhintája:
a táj már vélünk körbeszállt.