Ötvenötödik tél
 

Az ember felkel, felöltözik,
fát hoz be,
tüzet rak,
és kezét a kályha fölé tartva melegszik,
közben ki-kitekint az ablakon át a levegőbe,
mintha onnan várna valakit vagy valamit,
aztán kérlelhetetlenül hozzálát napi teendői végzéséhez,
nem sietteti,
de nem is késlelteti a halált.
 
 

Cinkék
 

A zöld-sárga-fehér-fekete, szárnyas, kis műremek
az ablakom előtti ágra röppent,
és figyelmeztet,
hogy mehetek etetni,

mindjárt hívja a többieket.
 
 

Ágy
 

Valaha a pihenés, a gyönyör színhelye volt,

mióta éjjel sokáig nem tudok elaludni,
utána pedig sűrűn felébredek,
a gyötrődésé.