Egy hajótörött naplójából*

Érkezésem óta
húszezerszer fordult meg a Föld,
ötvenötször kerülte meg a Napot,
ki tudja, hányszor változott az ég,
nem is számítva a Hold
hideg és véres játékait.

Húszezer nap egy idegen bolygón...
egyedül a lélek őserdejében...
rabság a bűzös csontbarlang mélyén...
Micsoda kaland!
Filléres regény hőse lehetnék -
ha lenne szabadulás.

*

Bőrébe zárva sorvad itt az élő,
hámló hártyában őrzi illó kincsét,
létének párlatát, a percet,
letisztult emlékeit.
Nézz rám: két lábon járó
bőrketrec vagyok én is!

*

Ez volnék? Bordázott tömlő,
szortyogó zsigerekkel?
Beszédes bőrzsák?
Saját sorsától nyekergő duda?
Ez volnék? Már egy tűszúrástól
kipukkad ez a hólyag!

*

Éjszaka felriadok -
sehol egy fény,
nem tudom, hol és mikor
fekszik ez a test,
semmi vesz körül, fekete csönd,
csontomig ér a vakság iszonyata -

érzem az ürességben
valahol valami van,
valaki érzi: ő vagyok én,
valahogy érzem: én vagyok ő -
hirtelen összeáll az itt és most,
nézek a semmibe: nincs ebből kiút?

*

Keresték a kiutat innen
költők, álmodók, szentek,
az Éden látnokai, keresték
Bábel és Gomora földjén,
Ararát iszapjában,
keresték mindenütt

az utat az iszapon át
az Édenkertbe vissza,
a szerpentint ki a szívből,
az ösvényt a puszta szívből,
a délibáb útját
hazafelé...

*

Innen repült fel fiával Daidalosz...
Repülni? Ugyan hová?
Véges világból végtelenbe tán?
Levetni minden béklyót?
Istent játszani?
Testgyakorlás a börtön udvarán.

*

Ikarosz röpte illúzió:
ki szárnyra kel, csak színhelyet cserél.
Hiába ölt magára jelmezt,
madártollat, vagy űrruhát:
a földi hús csontjához tapad,
a Holdon is földi vágyat érez.

*

Borostyánkő a szó,
benne buborék a perc,
hangokkal körülzárt idő,
múlásba meredt múlás,
életem
egyetlen mozzanata -

borostyánkő a perc,
zárványa a szó,
időtlen buborék,
és benne én,
időbe dermedt dongás,
létezésbe ragadt ősvilági légy.

*

Két szó közt messziről dereng.
Se homály, se fény,
se hely, se idő.
Világ - nem itt.
Ha rágondolok,
szájamban összefut a csönd.

*

A létezés útja a nemlét,
a végtelen útja a vég,
a minden útja a semmi -
a semmi az egyetlen út.

* A költő azonos című, az Új Forrás Könyvekben hamarosan megjelenő kötetéből (A szerk.)