A művészettörténész pályafutása lehet a szakadatlan munka és előrehaladás története, de lehet olykor a hullámhegyek és hullámvölgyek története is. Horváth Béla esetében ez a két lehetőség sorszerűen egybefonódik. A kezdetek lelkes nekifutása után őt is, akárcsak oly sok kortársát, csalódások érik és érlelik. Olyan külső korlátokba ütközik a legtermékenyebb évtizedek idején (hatvanas-hetvenes évek), amelyek később lehetetlenné teszik számára a folyamatos publikálást.
     A sümegi születésű Horváth Béla középiskoláit még szülővárosában végzi, majd feljön Budapestre és beiratkozik a bölcsészkarra. Itt szerez művészettörténeti és múzeológusi diplomát. A századelő avangárdja iránti vonzalma a Nyolcakra irányítja figyelmét, majd érdeklődése elsősorban vezéregyéniségük, Kernstok Károly felé fordul. Róla írott szakdolgozatával nyeri el szakképesítését. A későbbiekben aspirantúrára jelentkezik, ennek vizsgáit mind eredményesen leteszi. Ekkor azonban behívják tartalékos katonai szolgálatra, s amikor leszerel, korábbi öszntöndíját már nem hosszabbítják meg. Ilyenformán az aspirantúrát, amire készült, már nem tudja megszerezni.
     Ettől kezdve, hogy szüleit eltarthassa, a legkülönbözőbb szakmán kívüli kenyérkereseti munkákra kényszerül. Emellett mint műtörténész is tovább dolgozik. Később az ELTE, illetve az MTA lehetővé teszi számára, hogy tudományos munkatársként művelhesse szakmáját. Végül pedig a Dunakanyar zebegényi múzeumában tölti utolsó hivatalos munka éveit. Ám hiába tartozott a legrátermettebb múzeológusok közé, a munkahelyi anomáliák elleni mindennapos hadakozása miatt távozásra kényszerül.
     Ezután mintegy öt évig önálló kutatómunkát folytat. Számtalan tanulmánya, cikke, ismertetője jelenik meg a különböző művészeti folyóiratokban, szaklapokban, évkönyvekben. 1977-ben publikált Czigány Dezső Ady-képei-ről írt könyvéért (Magvető) és egyéb kutatásaiért elnyeri az Ady-díjat.
     Ennek ellenére később ismét valódi érdeklődésétől távol eső állásokat kell vállalnia, illetve olyan munkahelyekre kerül, ahol elképzeléseit nem tudja megvalósítani. Innentől kezdve e rövid curriculum vitae-t magának az életműnek vázlatos áttekintésével kell folytatnunk. Így lesz nyilvánvaló, hogy az utolsó időkben teljesen visszavonult Horváth Béla, sok keserű tapasztalatát legyűrve, milyen odaadóan művelte tovább szakmáját, s hogy kutatómunkája milyen sokfelé ágazott.
     Miközben képzőművészeti érdeklődésének centrumában továbbra is Kernstok Károly festészete és személyisége áll, ebből a centrumból óhatatlanul a társművészetek felé kalandozik. Kernstok és a Nyolcak kapcsolata Adyval, a Bartókhoz vezető szálak egyszóval költészet és zene kisugárzásai számos ponton érintkeznek a Horváth Béla által képviselt vizuális szemléletmód problematikájával. Olyan tudóssal van dolgunk, aki ezeknek a tágabb perspektíváknak terében rendkívül híven, részletesen, mégis koncentrált megjelenítő erővel követi a tárgyalt műalkotásokat és azok sorsát. Kernstoktól indulva tehát máris többfelé futnak a bejárandó ösvények. A Nyolcak tagjai ugyan már nem kapnak ebben az életműben egyenként mélyreható megvilágítást, mindamellett többükkel kapcsolatban jó néhány írást találhatunk itt. A szerző személyes irodalmi érdeklődése folytán Kernstok mellett Ady-képmásai miatt elsősorban Czigány Dezső kerül előtérbe. Majd ugyancsak irodalmi vonatkozásai következtében Márffy és Czóbel alakja villan fel. Ennek az egész művészi tájéknak főszereplője Ady Endre.
     Horváth Béla már az 50-es években nekilát, hogy felkutassa e forrongó korszak alkotóvilágának valóságos összefüggéseit, vagyis megtalálja a művek, tárgyak és személyek kölcsönhatását. Ugyanakkor látnia kell, hogy számos alkotó egymástól függetle- nül indulva, egy váratlan pillanatban ismerte csak fel rokon törekvéseit. Szívós gyűjtőtevékenységet folytat, miközben a sors is belejátszik a folyamatos felderítő munkába. Amikor ez időtájt felkereste a Kernstok-családot, maga a mester már majdnem húsz éve nem élt, s már fiát sem találta életben. Fontos felvilágosításokat kapott azonban ennek feleségétől, Trócsányi Mártától A művész menyével folytatott beszélgetések során kiderült, hogy a ház padlásán még egy halom feltáratlan anyag hever, Kernstok Károly hagyatékának valamiféle jó szomszédok által megőrzött maradéka. (Ezt hallva, úgy érzi az ember, mintha Gerlóczy Gedeon csodálatos esete ismétlődnék meg Csontváryval, persze kicsiben.)
     A kutatónak mégis nagy találat az ilyesmi hiszen a hányódó, penészedő, egérrágta vázlatokból, félretett vagy elvetélt képecskékből, kezdeményekből is sok mindenre lehet következtetni. Emellett levelek, képeslapok, naplójegyzetek és személyes tárgyak is előkerültek.
     Amikor egy kutató centrális témát választ, eleinte még nem is tudja, hogy ez az őt éppen megragadó egyetlen téma igen sok esetben egész életművének tengelye marad. Mint egy fatörzsből, ágaznak szét a további keresni- és mondanivalók minden irányba.
     Horváth Béla tehát elindul a most lelt nyomokon. Először is felkeresi mindazokat, akiket még megtalál a Kernstok Károlyhoz közel álló kortársak közül. Így Márffy Ödönt, Czóbel Bélát, Vedres Márkot, Dénes Zsófiát, valamint Bölöni- és Kosztolányi Kann-családot. Persze sokakat már nem érhet el azok közül, akikkel a leghívebb és legteljesebb Ady-kutatásokat közreadó Kovalovszky Miklós 1937-ben még találkozhatott. Kernstokkal kapcsolatos munkájához azonban így is bőséges anyagot gyűjt össze. Hiszen nemcsak emlékezéseket hall, hanem további információkhoz is jut.
     Ami ilyenformán magát az indító témát illeti, a kernstoki fatörzs Horváth Béla munkája során új meg új évgyűrűkkel gyarapodik. Az írott anyaghoz művek és tárgyak változatos sokasága járul, ami nem annyira gyűjtő szenvedélyről, sokkal inkább a választott kor szellemének bűvöletéről tanúskodik. Erre vall az a szívós és bámulatos kézügyességet igénylő aprólékos munka, amivel ez a megszállott kutató a régi, megrongálódott képeket, vázlatokat és különféle kisebb nagyobb tárgyakat rendbe hozza, illetve passepartout-zza, megtisztítja, keretezi.
     A tanulmányozott tárgykörben folytatott buvárkodás gondja és a megőrzött emlékek hű gondozása egyre inkább elhatalmasodó betegsége idején is lekötötte. Hadd idézzek néhány sort magától a kutatótól:  Negyven év óta én gyűjtöm Kernstok bibliográfiai anyagát, ez a Kernstok-kutatással együtt akadémiai tématervben szereplő dolog elég régóta. Egy füzet nálam ezzel van tele: róla megjelent cikkek, tanulmányok, könyvek, emlékezések, különféle írások, amelyekben érintve van neve, saját írásai: hol mikor mit állított ki, mit reprodukáltak tőle, levelei másolatban, hozzá írt levelek másolatban, fotói, családi vonatkozású adatok. Oly bő bibliográfia ez együtt az oeuvre-katalógussal, amilyen aligha jelent még meg magyar művészről.  Ez az idézet egy 1933-as beszámolóból való. Két év múlva a levél írója már nem él. Így történt, hogy az ő nagy, mindezideig legteljesebbnek igérkező Kernstok-monográfiája már nem valósulhatott meg olyan végleges formában, hogy jelen pillanatban sajtó alá lehetne rendezni. De itt maradt a rengeteg anyag, adat és műelemézés.
     Horváth Béla már régebben publikált ugyan egy átfogó Kernstok Károly-kismonográfiát, de ehhez még nem tudott megfelelő képanyagot csatolni. Ez az 1968-as tanulmány még a szerző életében (1993, Tatabánya) könyvalakban is megjelent, most már természetesen a legszükségesebb Kernstok- festményekkel illusztrálva. Ebben a kiadványban megtalálható Horváth Béla eddig közre adott Kernstok Károllyal kapcsolatos publikációinak jegyzéke.
     A hátrahagyott gyűjtések és kiadatlan írások sokasága persze nem csupán ezzel az egyetlen művésszel foglalkozik. Szabadabb éveiben Horváth Béla sokat utazott szerte Európában. Így hazájának és szűkebb pátriájának tájain, műemlékein túl a görög plasztika, az olasz városok atmoszférája, valamint a gótika világa, vagy éppen egy-egy régi mester (pl. Bosch, Brueghel, Granach, Dürer) művészete hatott rá és inspirálta különböző tanulmányokra.
     Visszatérve azonban munkásságának alapproblémáihoz, a számtalan írás között találunk jó néhány szigorúan szakmai szempontokon túlnyuló közérdeklődésre számot tartó esszét, amely önmagában is közlésre vár. Az Új Forrás olvasói számára talán éppen ezek az irodalommal és művészettel egyaránt összefüggő dokumentumok lehetnek érdekesek.