|
Tóth László
Atlantiszt sem
Holan modorában
Rég nem jártál már
a régi helyeken.
Egyszerűen időd nem jutott rájuk,
vagy tudatoxsan kerülöd őket?
Gyávaságból? Meglehet, Atlantiszt sem
az elemek és a sors végzetes összjátékából
ölelte magába a tenger - mi van, ha az ember
maga rágta át
a birodalmat védő gátat,
mivel emlékezni valamire még mindig
egyszerűbbnek gondolta,
mint szembenézni vele?
Attól félsz, a régi ház ablakából
kihajol, aki rég nem vagy már,
s megpillantva téged,
visszahökken
s anyátokat keresi a szoba sötétjében:
"Anyu, nem akarok felnőni!"
|
|