Csak nézem és nézem a zászlót.
Gyűrögetem selymét, úgy serceg
finoman, ahogy egymáshoz dörzsö-
lődnek az évek. Ez a zöld dombvonulat.
Domborulat.
Ez a fehér az az arc, mely el-
sápadt a köpések alatt. Ez a
vörös az esti folyók napfestette
vize. Szürke gém húz át a kényes
lebegésen. Hátrafeszíti drótokból
sodorintott lábát. Nincs hang.
Nincs suhogás. Gyöngén lobban
a zászló, ahogy emelem. Nem
győzöm nézni. Éj van körülöttem.
Éj és éj. Elszabadul, megnő ív-
ben, mint a réteges ejtőernyő.
Fönt kupolává púposodik.
Színeiben ázik az ország.
Titkos királyi csukló tart
fölötte jogart, tompán ezüstlik
a gombja. Áthatol fénye a zászlón
s szétcsurog bolyhos gyökerek közt.