Rovatunkban válogatást közlünk az óbudai Selyemgombolyító épületében működő könyvtár állományából, friss beszerzéseiből. A könyvismertetőket Bogdán Éva és Malecz Attila készítette. |
Colleen McDannell – Bernhard Lang A MENNY TÖRTÉNETE Budapest, 2008, Xéni Art. 489 o. Mi lesz a lélekkel a halál után? Mi vár ránk a túlvilágon? A nagy semmi, vagy az örök fény, netán a feltámadás? Az emberiség évezredek óta sötétben tapogatózik, de még a keresztények elképzelései is folyamatosan változtak. Colleen McDannell amerikai és Bernhard Lang német vallástörténész könyvükben éppen ezeknek a túlvilági elképzeléseknek a változásait követik nyomon az ókortól egészen napjainkig. A magyar kiadás címválasztása ellenére a szerzők az előszóban figyelmeztetnek rá, hogy nem a menny történetét írták meg, hanem csak a keresztények elképzeléseit arról, hogyan képzelik el a halál utáni életet. A tudományos igényességgel megírt könyv legelején némileg csalódást kelt a keresztény mennyfelfogásnak a zsidó tradícióból való egyoldalú levezetése, de utána nagyon gazdag ismeretanyag felvonultatásával, ráadásul olvasmányos formában vezetnek végig a szerzők azokon a tendenciákon, amelyek a századok során a teológiát, a vallásos irodalmat, a művészeket és a vulgáris képzeteket uralták a túlvilági lét kérdéseiben. Amellett, hogy az elmúlt kétezer év legjelentősebb vallás- és művészettörténeti személyiségeinek álláspontját is bemutatják – Jézustól Aquinói Szent Tamáson át Swedenborgig, a misztikus svéd teozófusig, majd a huszadik századi apokaliptikus gondolkodókig –, a szerzők lényegében két irányzatot követnek, amelyek sokféle történelmi formát öltenek magukra. Az egyik az istenközpontú, a másik az emberközpontú felfogás. Összességében a keresztény menny történetét egyfajta demitizációs folyamatként írják le, nem mellőzve olykor a humort sem. Az ateizmushoz vezető utat például egy 1924-es karikatúra felhasználásával ábrázolják, amely szemléletesen mutatja meg a nyugati társadalmak felvilágosulási és modernizációs folyamatainak kognitív bázisát. Alice K. Turner A POKOL TÖRTÉNETE Budapest, 2007, General Press. 356 o., 32 t.
A történész–újságírónő takaros gyakorlatiassággal fogott hozzá a pokol "leleplezéséhez". Nem merészkedett bele a diabológia, tehát az ördögtan homályos útvesztőibe, hanem a lényegesen egyszerűbb infernológia keretein belül, ott is a főáramot követve, az Európához kötődő kultúrkörre szorítkozva, kronológiai sorrendben mutatja be a holtak világának sötét oldaláról alkotott elképzeléseket az ókortól a huszadik századig.
DÉMONOK, LÁTÓK, SZENTEK Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben Tanulmányok a transzcendensről VI. Szerk. Pócs Éva Budapest, 2008, Balassi. 670 o., XVI t. A démonok, a szentek és a látók világát több tudományág képviselői: folkloristák és antropológusok, irodalmárok és művészettörténészek, teológusok és vallástörténészek közelítik meg a maguk sajátos nézőpontjából. A tanulmányok egy része a zsidó és keresztény hitvilág démonvilágával, gonosz angyalaival, boszorkányaival, kísérteteivel ismerteti meg az olvasót. Mások az ókori, a középkori és a modernkori Európa népi, nem keresztény démonait, ezek történeti kapcsolatait, változásait, a helyi társadalmakban, a vallásban, a mentalitásban, a művészetekben és a folklórban betöltött szerepüket mutatják be. A legaktuálisabb tanulmány minden bizonnyal Kis-Halas Judit Ha eljönnek az angyalok című írása, amely a mai magyar New Age-mozgalmak angyallátóiról, esszénusairól, beavatottairól szól, tárgyilagosságával is némiképp választ adva az internetet, a médiát és a könyvpiacot is egyre inkább elözönlő ezoterikus angyalkultusz népszerűségének okaira. Cséfalvay Zoltán KAPUK, FALAK, SOROMPÓK A lakóparkok világa Budapest, 2008, Gondolat–Marina Part. 300 o.
Végletesen ellentmondó megítélés kíséri ma a lakóparkok szaporodását Magyarországon. Ez az izgalmas urbanisztikai tanulmány azoknak íródott, akik nem elégszenek meg az előítéletekkel.
Gyáni Gábor BUDAPEST – TÚL JÓN ÉS ROSSZON A nagyvárosi múlt mint tapasztalat Budapest, 2008, Napvilág. 203 o. A könyv a történész szerzőnek azokon a tanulmányain alapul, amelyekben a 19. század végén és a 20. század elején hirtelen nagyvárossá váló Budapest történetét kíséri nyomon. Nem egy lélegzetre írt munka tehát, és a többszempontú megközelítés érdekes szöveggyűjteményt eredményezett. A középpontban a tér mint a társadalom önállóan ható tényezője áll. Ez a tér jelen esetben az 1873-ban három város egyesüléséből született Budapest, az akkori Osztrák–Magyar Monarchia második metropolisza. A 19. század derekán még erősen németes kultúrájú város a gyors iparosodás következtében szivacsként szívja fel a falusi népességet – Budapest a dualizmus végére közel egymilliós magyar nagyvárossá növi ki magát. Vajon mi ment végre az emberek fejében e kivételesen gyors urbanizáció hatására? Hogyan élték meg a környezetükben és a saját életvitelükben lezajló változásokat? Hanák Péter frappáns képalkotása alapján a századfordulós Budapestet egyfajta "műhelynek" tekintettük, ahol lázas nyüzsgés folyik, amelyet áthat a szociális bajok orvoslására irányuló liberális optimizmus. Gyáni Gábor árnyaltabb, következésképpen ellentmondásosabb képet fest a huszadik század eleji Budapest szellemi aurájáról. Különösen érdekes a városhoz való háromféle viszonyulás kifejtése: a város dicsőítése (a modernisták által), kárhoztatása (a konzervatívok által), illetve semmibevétele (a városból kivonuló értelmiségiek és művészek részéről). A levéltári és nyomtatott források, irodalmi szövegek és képes dokumentumok segítségével rekonstruált korrajz a sajátosan budapesti mentalitás kialakulását is érthetőbbé teszi. Herczeg Ágnes "SZÉP ÉS KIES KERTEK" A kora reneszánsz kertek Itáliában és Magyarországon Csíkszereda, 2005, Pro-Print Kiadó. 255 o.
A reneszánsz nemcsak az ókori eszményeket fedezte fel újra, hanem magát az embert és a világot, ezen belül a természetet is. Ember és természet kapcsolatának egyik legközvetlenebb kifejezője pedig a kert. A középkor európai kertkultúrájának kiindulópontjai a földközi-tengeri kolostorkertek voltak. Herczeg Ágnes gyönyörű könyve számtalan fotóval, metszettel és Keselyák Rita magyarázó grafikáival illusztrálva meséli el, hogyan teremtett az újkor hajnalán az ember földi paradicsomot – a béke, a gyógyulás és a szerelem szigeteit – az itáliai kertekben. Nem véletlen, hogy éppen ezen a tájon. A kertészeti ismeretek alapjait az antik szerzők írásaiból, kertészeti, mezőgazdasági, botanikai és építészeti műveiből merítették. A legpazarabb kertekben a római korból megmaradt szobrokat vagy romokat helyeztek el. Itália kertművészetéről többnyire a nagy reneszánsz villák kertjei jutnak először eszünkbe. Az arisztokraták, a tehetős polgárok, az egyházi állam vezetői és a pápákat és bíborosokat adó nagy családok a kor neves polihisztorait bízták meg kertjeik megépítésével. A reneszánsz kert ugyanis a botanika, az építészet, a képzőművészet, a szimbolika és a költészet találkozása. Nem véletlen, hogy Petrarca, a babérkoszorús költő, több kertet is épített magának. A villakerteket "mulatókerteknek" nevezték, ahol a vendégeket fogadták. Lebilincselő kultúrtörténeti olvasmány ezeknek a kerteknek és az általuk képviselt életeszménynek a leírása.
Bayer Judit A HÁLÓ SZABADSÁGA Az internet tartalmának szabályozási problémái a véleménynyilvánítás szabadsága tükrében Budapest, 2005, Új Mandátum. 213 o. Miközben az internettől – lényegéből fakadóan – a demokratikus szabadságjogok kiszélesítését várjuk, a világhálón való megjelenés egyre nyilvánvalóbb korlátokba kezd ütközni. Az internet szabadságát egyelőre nem az államtól kell elsősorban félteni, hanem különböző gazdasági szereplőktől, amelyek nyereségvágytól vezérelve karámba szeretnék terelni a felhasználókat. Ugyanakkor a joghatóságoknak is felül kell vizsgálniok a definíciókat, mivel az internetre nem terjednek ki a sajtó- és médiatörvények. A könyv a véleménynyilvánítás szabadságának korlátait három lehetséges fő ok mentén taglalja: 1. a személyiségi jogok, 2. a közrend (gyűlöletbeszédek) és 3. a közerkölcs (káros tartalmak). Az interneten megjelenő tartalmak szabályozása azért különösen problémás, mert itt a szóláskorlátozás majdhogynem lehetetlen, vagy ha mégis megteszik, az túl durván hajtható csak végre, aminek alkotmányosan védett szövegek is áldozatul eshetnek. A szerző amerikai precedenseket és európai uniós irányelveket idéz, amelyek azonban folyamatosan változnak, ahogyan az internethasználat is átalakul. Talán ezért is kevés a témával foglalkozó olyan tudományos munka, mint Bayer Judit könyve. A legmeglepőbb az egészben, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága feletti aggodalmai három évvel a megjelenése után aktuálisabbak, mint valaha. Kabay Lizett VILÁGSZARVAS, VILÁGTÁLTOS Marosvásárhely, 2008, Mentor. 197 o.
Tollkoronás szkíta szarvasok, totemszarvasok, napszarvasok, kelta szarvasistenségek, indiai holdszarvasok – a koronás szarvasemberek a hitregék felségterületének más szimbólumaival együtt fontos támpontokkal szolgálnak nemcsak a néprajzkutatók, hanem a régészek és a nyelvészek számára is. HELYSZELLEMEK KULTUSZA MONGÓLIÁBAN Szerk. Birtalan Ágnes Budapest, 2004, Új Mandátum. 281 o., 16 t. Az Őseink nyomán Belső-Ázsiában című sorozat harmadik része az 1991-ben indított Magyar–Mongol Nyelvjárásés Népi Műveltségkutató Expedíció 1999–2001-es gyűjtéseiből és az azokhoz kapcsolódó kutatásokból válogat. Nyelvinyelvjárási sajátosságok, sámánrítusok, ősi és modern mítoszok, a jurta mint a hagyományokhoz és a valláshoz való viszony mai jellemzője, földművelés és kézműipar, lámaista sámánidézés, mongol-buddhista pokoljárás-történetek, betyármondák – hosszabb-rövidebb leírások egy nomád nép életéről. A Mongóliában még ma is létező életmódot megismerve valóban fogalmakat alkothatunk eleink (és persze bármely lovas-nomád vagy pásztorkodó) nép mindennapi életéről. Aki azonban a sorozatcímen felbuzdulva a magyar nép őseinek nyomait keresné e tanulmánykötetben, óhatatlanul csalódni fog. Cserébe viszont megismerheti egy mongol buddhista egyházfő életrajzát és politikai szerepvállalását a huszadik század elején. BESZÉLŐ VISZONY Személyközi kommunikáció a kultúraközvetítés gyakorlatában Szerk. T. Kiss Tamás Budapest, 2005, Új Mandátum. 430 o. "A beszéd csak félreértések forrása" – mondta a Róka a Kishercegnek. És ma, amikor a televíziókban pénzért beszélők rendszeresen az értelem kárára hangsúlyozzák össze-vissza a magyar nyelvet, belátjuk, hogy mennyire igaza volt. Sajnos ezzel a nyelv- és értelemölő gyakorlattal nemigen foglalkoznak sem a nyelvészek, sem a T. Kiss Tamás által szerkesztett kommunikációelméleti szöveggyűjtemény. A kommunikációs félreértések egyéb forrásai azonban megjelennek a hét fejezetbe sorolt huszonkét – ma már részben alapműnek tekintett – tanulmányban. Hogy a "beszélő viszonynál" mennyire kettőn áll a vásár, azt Karácsony Sándor Magyar nyelvtan társaslélektan alapon című, 1938-ban megjelent példázata magyarázza meg, mintegy a kötet gondolatébresztő bevezetőjeként. A szemtől szembeni kommunikációs helyzeteket a csere, a játszma, a különböző stratégiák, viták, kommunikációs csapdák, valamint a nemverbális közlések stb. szemszögéből elemző szemelvények tankönyvszerű válogatásával a szerkesztő lényegében a kultúraközvetítés gyakorlatában előforduló kommunikatív jelenségeket, szabályszerűségeket és technikákat leíró huszadik század végi szakirodalmat is áttekinti. Az elméletek gyakorlati hasznát abban látva, hogy az elemi kommunikációs rendszerek, a mikrokommunikáció "karbantartása" elengedhetetlen a társadalom fejlődéséhez. Modernizációs értelemben valószínűleg igaza is van, csak hát éppen az aktuális kommunikációs helyzetkép hiánya miatt tűnik összességében kissé avítt tankönyvnek ez a szöveggyűjtemény. A MAGYAR KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA TÖRTÉNETE Szerk. Kézdi Nagy Géza Budapest, 2008, Nyitott Könyvműhely. 712 o. Egy viszonylag fiatal tudományág kezdeteivel, 19. századi előzményeivel, első művelőinek, intézményeinek bemutatásával kezdődik a vaskos kötet. Nyomon követhetjük a kulturális antropológia kiválását a néprajz, az etnográfia és az etnológia tudományterületeiből, illetve eltérését a fizikai antropológiától, vagyis az embertantól. Ezt követően egy-egy jellemző tanulmányon keresztül ismerkedhetünk meg a legjelentősebb magyar etnológiai kutatások eredményeivel. A dolgozatok egy része korábban kis példányszámú, esetleg már elfeledett kiadványokban jelent meg, az újraközlés ezek hozzáférhetőségét is lehetővé tette. A szemelvények kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy olyan tanulmányok kerüljenek a kötetbe, amelyek az egyetemi oktatásban vizsgatételek lehetnek. És mivel a szerzők között e tudományterület egykori és mai legnagyobbjai is szerepelnek, következésképpen a kötet nem csupán tudománytörténeti kuriózum, hanem a magyar kulturális antropológiai kutatások egyedülálló összefoglalója is. Tánczos Vilmos SZIMBOLIKUS FORMÁK A FOLKLÓRBAN Budapest, 2007, Kairosz. 440 o., 54 t. Az Ökotáj 37–38. számában közöltünk egy beszélgetést Tánczos Vilmos néprajzkutatóval, a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Néprajz és Antropológia Tanszékének előadótanárával. Ebben esett szó az archaikus népi imákból kirajzolódó érzelmi, képiszimbolikus világról. Érdemes visszalapozni, mielőtt a kezünkbe vesszük ezt az érdekes könyvet, amely az archetipikus szimbólumokat ismerteti meg velünk, azt a képi nyelvet, amelyet kultúrköröktől függetlenül tulajdonképpen valamennyien megértünk. Az egyetemes emberi képzelet teremtményei ezek, amelyek bármely népi kultúrában (népmesékben, balladákban, népszokásokban stb.), és nem csupán a hagyományos folklórban, hanem a vallásokban, az irodalomban, a vizuális művészetekben, sőt a modern tömegkultúrában is jelen vannak. A szerző a folklórképek lehetséges tipológiájának felrajzolása után 15 fejezetben szisztematikusan és konkrétan, példák sokaságával mutatja be egy-egy archetipikus szimbólumkör képzeteit, ezek kapcsolódását és jelentéseit a mitológiában, a folklórban, illetve a különböző kultúrákban. Minden fejezet végén rövid összefoglalás, a könyv legvégén pedig, bár nem túl jó minőségű, de gazdag képanyag segíti az olvasottak rögzítését. Thomas Laqueur A TESTET ÖLTÖTT NEM Test és nemiség a görögöktől Freudig Budapest, 2002, Új Mandátum. 311 o. Az 1973 óta a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanító szerző szexuáltörténeti munkái és konstruktív interpretációi jelentős hatást gyakorolnak mind a tudományos körökre, mind pedig a laikus olvasókra. Az 1990-ben megjelent Making sex (a jelen kötet eredetije) valóságos bestseller lett. A mű központi tézise szerint az európai kultúrát ezer éven az "egynem" modell uralta. Eszerint a nő méhe nem más, mint kifordított herezacskó és pénisz, ahogy a többi nemi szervre is párhuzamokat állítottak fel (pl. a heréket a petefészeknek feleltették meg). Ez azonban nem jelentette a nemek egyenlőségét. A női testet inkább tökéletlen férfitestnek tekintették, a nemi különbségek nem a biológiára alapozott, hanem inkább társadalmi különbségek voltak. A változást a szerző megállapítása szerint a 18. század felfedezése, a "kétnem" modell jelentette. Ettől kezdve nemcsak a női és a férfi nemi szerveket tekintették különbözőknek, de minden szinten keresni kezdték a két nem közötti biológiai különbségeket. A két-nem modell alapvetően különbözőknek tekinti a nő és a férfi leglényegét, aminek következtében a nemek áthidalhatatlanul különböznek biológiájukban, pszichológiájukban és társadalmi szerepeikben is. Laqueur szerint ez nem csupán egy új vagy jobb anatómiai elmélet, hanem a nemek felfogásának új paradigmája volt, amit tudósok hoztak létre. Bár Laqueur sem kívánja tagadni a nemek közötti biológiai különbségeket, a testi nemiség általános dekonstrukcióját viszont visszautasítja John Polkinghorne EGYETLEN VILÁGUNK A tudomány és a teológia kölcsönhatásai Pozsony, 2008, Kalligram. 135 o. Polkinghorne a tudósok ritka válfajához tartozik: elméleti fizikus és teológus egy személyben. Miután évtizedekig kvantummechanikával és a kvarkmodellek bizonyításával foglalkozott és tett szert nemzetközi elismertségre, 1982-ben anglikán lelkész lett, és komoly karriert futott be az anglikán egyházban. Teológusként is lenyűgözi a kvantummechanika és a relativitáselmélet matematikai szépsége, és különösen a matematika megfejthetetlen hatékonysága a természettudományokban. Mindebben egy magasabb rendezőelv működését feltételezi. Mert ha Isten a Teremtő, bizonyosan rajta hagyta kézjegyét a világon, akármilyen rejtett formában is. Polkinghorne ebben a munkájában a tudomány és a teológia határvidékén járva írja le a két terület "természetét", majd a kettő közötti lehetséges ellentéteket. Mégis inkább az érintkezési pontokat keresi. Az ún. természeti teológiában is elutasítja az ész és a kinyilatkoztatás különválasztását. Mivel egyetlen világunk van, ahol a szent és a profán sem választható szét, hanem egymást magyarázzák, ugyanígy a tudomány és a teológia is ennek az egyetlen világnak a különböző oldalait tárja fel. BIOÜZEMANYAG: MEGVÁLTÁS VAGY HIÚ ÁBRÁND? Energiapolitikai Füzetek XI. szám Budapest, 2008, GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. 144 o. A kőolajkészletek belátható időn belüli kimerülése és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése iránti igény helyezte az elmúlt évtizedben előtérbe a bioüzemanyagok használatának kérdését. Időközben kiderült, hogy az élelmezési célra is felhasználható alapanyagokból előállított, ún. első generációs bioüzemanyagok (bioetanol, biodízel) termelése kockázatossá vált, miközben előállításukkal csak néhány százalékkal lehet növelni az energiaellátást. A mezőgazdasági és erdészeti melléktermékek cellulóztartalmának lebontásán alapuló, ún. második generációs üzemanyag, a biobutanol és a BTL (biomass-to-liquid) gyártása már több perspektívával kecsegtet. A tanulmány egyenként összefoglalja a bioüzemanyagok felhasználása mellett szóló érveket, számításba véve az előállításukhoz szükséges ráfordításokat is, majd sorra veszi a különböző károsanyag-kibocsátási értékeket, szembeállítva azokat a fosszilis üzemanyagok jellemzőivel. Kitér a biomasszával kapcsolatos kérdőjelekre is, különös tekintettel az élelmiszerárakra és a biodiverzitásra. Az európai uniós elképzelések és a magyar kormányprogram értékelése után a tanulmány konklúziója: ha a bioüzemanyag nem is megváltás, mindenesetre az iránta való kereslet középtávon akár a magyar gazdaság egyik húzóágazatává válhat. Hans Christoph Binswanger GELD UND MAGIE Deutung und Kritik der modernen Wirtschaft anhand von Goethes Faust (Pénz és mágia. A modern gazdaság értelmezése és kritikája) Goethe Faustja alapján Stuttgart, 1985, Edition Weitbrecht. 192 o.
Hans Christoph Binswanger mindig is amolyan máskéntgondolkodó volt a közgazdászok között. A hetvenes-nyolcvanas években egy svájci elit főiskolán tanított közgazdaságtant, és ökológusként, valamint a szüntelen gazdasági növekedés (nem marxista) kritikusaként lett közismert. 1985-ben megjelent Geld und Magie (Pénz és mágia) című esszéjében Goethe Faustját interpretálva magyarázza és bírálja a modern gazdaságot. Binswanger szerint Goethe, aki a weimari herceg tanácsosaként maga is gyakorló közgazdász volt, ebben a művében az ipari forradalmat követően kialakuló új gazdaságot egyfajta alkimista folyamatként ábrázolja. Az alkímiával ugyanis nem azért hagytak fel, mert nem sikerült aranyat előállítani, hanem mert a modern pénzgazdaság sokkal sikeresebb megoldást kínált a meggazdagodásra, mint a sötét konyhákban való kotyvaszgatás. De ennek is volt némi köze a mágiához, mivelhogy egy alkimista trükköt alkalmazott, nevezetesen az értéktelennek értékké – a papírnak pénzzé – való átváltoztatását. Az alkimista folyamat mindenekelőtt a hitelpénzben érhető tetten, amelynek válsága éppen napjainkban rázta meg az egész világgazdagságot. Úgyhogy ha lehet, ma méginkább igaza van Binswangernek, aki 1985-ben mondta azt, hogy Goethe Faustja hihetetlenül aktuális, sőt a lehető legmodernebb dráma.
Menyhárt Jenő AZ AGITÁTOR Budapest, 2008, Nyitott Könyvműhely. 248 o. "Nem az volt az elsődleges szándékunk, hogy jó zenét játsszunk, hanem hogy érvényes számokat írjunk..." – emlékezik vissza az előszóban Menyhárt Jenő, az 1981-ben alakult Európa Kiadó zenekar igazgatója és frontembere. A zenét illetően maradéktalanul teljesítették is a célkitűzésüket, az érvényesség viszont bejött – a szövegei miatt "rendszerváltónak" tekintett Európa Kiadó az underground kultikus bandája lett. Jenő pedig egy élő legenda, pláne az után, hogy 1994-ben New Yorkba távozott. Az Újvilágban megélt tapasztalatai közül a Greenpeace aktivistájaként eltöltött tíz hónapját sűrítette bele első kötetébe. Amit zenészként énekbeszédével megkezdett, azt itt utcai agitátorként folytatta. Ez lényegében a könyv egyik vonulata – amelyben a G400231 kódszámú agitátor zöld pólójában egy mániás metropolisz túlzsúfolt díszletei között szólítgatja le a járókelőket, hogy beszervezze őket a környezetvédő szervezetbe. Már ehhez is kell némi speciális tudás, képesség, egyfajta mimikri, amellyel az agitátor felveszi a környezetében lévő emberek tempóját, hangvételét stb. Az eredményes meggyőzéshez azonban kapóra jönnek azok a speciális ismeretek, amelyek MJ – ahogy New York-i barátai nevezték – ökofilozófiai világlátását is gazdagították. Ez a könyv második vonulata: szó van benne a globális felmelegedéstől kezdve az óceánok elkeserítő állapotán és az erdőpusztításokon át az evolúcióelméletig, az agykutatástól a kozmológiáig. Nem tudományos értekezéseket kapunk persze, a közölt tények és tudományos eredmények nagyrészt közismertek, de így együtt, egy napló olykor megmosolyogtató hétköznapi történései közé ágyazva, hatásos és elgondolkodtató érvelésekké válnak. Ami viszont valóban új, az magának az agitátornak mint személyiségnek a megismerése és megértése – de ez már az olvasó dolga. René Guénon A MODERN VILÁG VÁLSÁGA Debrecen, 2008, Kvintesszencia Kiadó. 135 o. A katolikusból muzulmánná, matematikusból metafizikus és ezoterikus filozófussá avanzsált René Guénon 1927-ben írta meg ezt a művét, amely azonban csak a második világháború után terjedt el Európában. Lényegében azt panaszolja el benne, hogy Európa búcsút vesz azoktól az értékektől és magatartásmódoktól, amelyek két évezreden át meghatározták kultúráját – az istenben való hittől, az általánosan érvényes erkölcsi értékektől, a transzcendentális gyökereitől. És hogy nem az Európán kívüli kultúráknak kellene behozniuk az "elmaradásukat", sokkal inkább a hagyományos kultúrák köréből kiváló nyugati civilizációnak. A modern nyugati dogmákat az eredeti, tradicionális tudás fényében vizsgálva rendre kideríti, hogy ezek a lehető legalacsonyabb rendű lehetőségek felé terelik ezt a civilizációt, amely – hacsak nem történik csoda – elkerülhetetlenül halad a megsemmisülés felé. Vajon mit írna Guénon a mai Európáról, amelyben az utóbbi harminc évben több tabu dőlt meg, mint az elmúlt évezredekben összesen? SZÖVETKEZETEK ERDÉLYBEN ÉS EURÓPABAN Kolozsvár, 2007, Romániai Magyar Közgazdász Társaság. 455 o. 1844-ben jött lére Angliában az első fogyasztási szövetkezet, és ugyanebben az évben alakult meg Kolozsváron az Erdélyi Gazdasági Egylet is, amely azután az erdélyi birtokosok mezőgazdasági és szövetkezeti érdekvédelmének irányítója lett. Ezt követően a szövetkezeti mozgalmak és intézményrendszerek Európában és Erdélyben mindig párhuzamosan fejlődtek. Egészen 1948-ig, amikor a kommunista állam felszámolta a romániai magyarság felét magában foglaló szövetkezeti hálózatot: a hitel- és biztosítási, tej- és fafeldolgozó, beszerző-értékesítő, fogyasztási, népművészeti, kisipari, iskolai és diákszövetkezeteket és még sok egyéb szövetkezeti vállalkozást. A kötet a 2003 óta működő közgazdász társaság égisze alatt munkálkodó szövetkezeti kutatócsoport tanulmányainak publikálásával mutatja be az Erdélyben létezett és kiváló eredményekkel működött magyar szövetkezeti intézményrendszert. Egyúttal eloszlatja azt a tévhitet, amely a fogalom valódi jelentését kiforgatva, a szocialista tervgazdaságnak alávetett termelőszövetkezetekkel és kollektív gazdaságokkal azonosította a szövetkezeteket. IGAZÁN SZERETNE EGY GYERMEK NÁLUNK ÉS MOST MEGFOGANNI? Szöveggyűjtemény a globális tanuláshoz a nemzés költészetéről és az emberiség tragédiájáról Szerk. Simonyi Gyula Székesfehérvár, 2008, BOCS Alapítvány. 188 o. A meghökkentő főcím és az útbaigazító alcím mögött lényegében az ökológiai válság kezelésére egyre képtelenebb, ugyanakkor egyre inkább túlnépesedett emberiséghez szóló kiáltvány rejlik. A felhasznált idézetek, tanulmányok, ENSZjelentések a máris megkezdődött sötét jövőt vizionálják, amelyben kimerülnek a Föld erőforrásai, eltűnik a szépség, mérhetetlenné tágul a nyomor, ebből következően nő az erőszak és csökken a szabadság. A megoldás tehát a túlnépesedés megállítása, a szexuális felvilágosítás, mi több, a szexualitásnak a jövő nemzedékek szolgálatába való állítása. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy miért éppen magyarul és a negatív népességszaporulatot felmutató Magyarországon jelent meg ez a kiáltvány. És éppen most. Mindenesetre kezdetnek nem rossz... Jean Sévillia TÚL JÓN ÉS ROSSZON Hová vezet az anarchista liberalizmus? Budapest, 2008, Kairosz. 251 o. Feje tetejére áll a világ. Az emberek leszoknak arról, hogy reggel felkeljenek, mivel nincs munkájuk, a társadalom nem bízik többé a vezetőiben, eltűnik az udvariasság, megszűnik a tekintély, a hagyományos család felbomlik, a gyermek uralkodik a szülei felett, az iskola egyre inkább szórakoztató intézménnyé válik, a diákmulatságok csak ürügyül szolgálnak a vedeléshez, minden második 17 éves kipróbálta már a cannabist, a fiatalok maguk döntik el, hogy fiúk akarnak-e lenni vagy lányok, a lakosság egyharmada nem érzi magát biztonságban a tömegközlekedési eszközökön, terjed az erőszak kultúrája, egyre több a visszaeső gyerekbűnöző, a hazafiság idejétmúlt fogalommá válik – és így tovább. Mintha csak tőlünk vette volna a példákat a szerző a francia társadalom problémáinak leírásakor. Azzal a különbséggel, hogy a cigánykérdés helyett a beilleszkedni nem szándékozó bevándorlók által előállt puskaporos helyzet okait elemzi. Mindezek mögött a mindent relativizáló liberalizmust éri tetten, amely egyaránt hatja át a francia jobb- és baloldalt, amelyben nincs jó és rossz, mivel a modern demokráciák erkölcsi etalonja – az autonóm egyén. Erre utal a könyv eredeti címe is: Morálisan korrekt. Mondanunk sem kell, hogy a fejtetőre állított világban e szókapcsolat jelentését is újra kell tanulnunk... |
Cím: 1035 Budapest, Miklós tér 1.
Nyitvatartási idő:
Szolgáltatások: Ökotáj, 41–42. sz. 2009. 239–249. o. |